Pápai Kis Ujság – IV. évfolyam – 1948.

IV. évfolyam - 1948-04-04 / 14. szám

fiú borzalmas halála az Ideaenléaióban Egy magyar vonatkozású és borzalmasan megrendítő esemény híre érkezett nemrégiben Budapestre. A szadista kegyet • lenséggel végrehajtott gyilkosság áldozata.egy pápai fiú, akit kegyetlen ügynökök két évvé! ezelőtt csábítottak el hazájából az idegenlégió so raiba. A szörnyű tragédia részletei a következők: A néhány évvel ezelőtti vérzivataros időkben Pápán élt családjival Hollai Géza felsőkereskedelmi iskolai tanuló. A háború utáni ztir-zavaros időkben elhagyta a szülői házat és Budapesti e került, ahol állás nélkül lézengett hosszú időn keresztül. Abban az idő ben már köztudomású volt, hogy az elesett emberek ismert találkozóhelyein megjelennek a francia idegenlégió ügynökei és Ígéretekkel toboroznak embereket afrikai katonai szolgál j latra. A szerencsétlen fiatal -1 ember is ilyen ügynökkel ke- j rült ismeretségbe, aki festői színekben ecsetelte előtte az afrikai élet érdekességeit. Elmondotta, hogy öt éves szolgálat után már mint francia állampolgár, annyi leszerelési összeget kap, amelyből külföldön is biztos egzisztenciát alapíthat. Az alig tizennyolc éves fia* talembert elszédítették az afrikai élet délibábjai, hamarosan megkötötték az alkut és az ismeretlen ügynök másnap már több hasonló korú elesett fiatalemberrel vonatra ültette a légió új áldozatát. Pápa, Páris, Orán, Sidi-Be! fíbhes A magyar fiatalemberekből álló kis csoport Párison át újabb iratokkal felszerelve ha' jón indult tovább új állomás" helye felé. Hosszas tengeri út után így érkeztek meg az idegenlégió egyik gyüjíőállomására; Oránba, ahol azonnal megkezdődött az idegenlégióban szokásos kegyetlen és fárasztó kiképzés. Hathónapi kiképzés után az idegenlégió egyik csoportját Sidi Bel Abbes környékére vezényelték és ebbe a különítménybe volt beosztva. Az idegenlégió csoportja minden nap útépítésre volt kirendelve az egyik újonnan épített erőd melletti tönkretett katonai műútra. A legreítentőbb afrikai hőségben itt dolgoztak az idegenlégió katonái reggeltől-estig. A különítmény parancsnoka egy Dupont nevű francia őrmester volt. akirtek kegyetlenkedéseiről hátborzon gató történeteket beszéltek az idegenlégió tagjai. ság rövid időn belül rangjának, elvesztésére ítélte. A szörnyű esemény azonban ; nem maradhatott titokban. Az Afrikában élő magyar idegenlégionisták leveléből kiderült minden és az aljas gyilkosságról tudomást szereztek Hollai Géza Pápán élő szülei. A sze« rencsétlen szülők kétségbeesve felkerestek minden létező vö* töskeresztet és hasonló fórumot, azonban pontos felvilágosítást nem tudtak kapni arról sem, hogy egyetlen gyer mekük holtteste hol van eltemetve. A szülők beperelték Francia országo t A Hollai család most polgári pert indított a francia állam kincstár ellen, melyben részié* tesen előadják azt, hogy egy fiatalkorú embert csábítottak az idegenlégióba, azonkívül jelentékeny anyagi és erkölcsi kártérítést követelnek a francia államkincstártól. Egy budapesti ügyvéd már el is készítette a per iratait; melyeket diplomáciai úton eljuttattak a francia illetékes hatóságokhoz. — Horváth — A sok szenvedést és kegyet lenséget látott idegenlégionisták megdermedve állottak a helyükön. Az őrmester ördögien kielégült arccal sorakozót vezényelt. Ez a minden emberi fantáziát felülmúló gaztett után az idegenlégionisták bevonul, fak szállási körzetükbe. így halt meg messze ide genben, hazug eszmékért az afrikai országút porában egy jobb sorsa érdemes magyar f atalember, aki engedve fiata* los kalandvágyának, elhagyta a szülői házat és végül is idegen érdekekért hősi halált halt Afrikában. A francia őrmester kegyet' lenkedésének híre rövid időn belül eljutott az idegenlégió magasabb parancsnokságaihoz is és a szadista őrmestert néhány napon belül elhelyezték századától. Állítólag a francia hadbíróNyilt-tér! £ rovatban közöltekért a szerkesz- ( tősőg és kiadóhivtal semmiféle felelősséget nem vállal. Mi az Igazság a pápai városi szövőgyár körül ? A Pápai Néplap 1948. évi április hó 4-í számában „Sulyok Dezső sógorának és vőjének szállít pálinkát és élelmet a Városi Szövőgyár Igazgatója" cím alatt személyemet teljesen alaptalanul megtámadta és cikkében a valóságnak meg nem felelő állításokat közöl, mely csak úgy történhetett, hogy Vas Henrik szerkesztő úr — kivételesen — elmulasztotta a tények megvizsgálását, ezért kénytelen vagyok itt ezen az úton a puszta igazság könnyebb megállapítása, végett közölni véle szíves tudomásul vétel végett az alábbiakat: A Városi Szövőgyár 1945. év nyarán teljesen hasznavehetetlen romhalmaz volt. Az épületről az akkori Elhagyott Javak Kormánybiztosságának volt intézkedési joga. Akkor felszólítottak szaktudásom és iparengedélyem alapján, vala mint tőkémmel arra, hogy a romhalmaz helyén zakatoló gépek szolgálják az életnívó emelésének lehetőségét. Ha ez a vállalkozás ilyen formában „üzelm", akkor tényleg vannak üzelmeim, de nem az egyén, hanem az újjáépítés szolgálatában. Ami a „Sulyok Dezső kebelbarátja

4' kitételt illeti, erről elég annyit közölnöm, hogy Sulyok Dezsőt, mint Pápa város polgármesterét ismertem meg, azelőtt vele szót soha nem váltottam, s vele való érintkezésem tisztán a gyár és a város között fennálló szolgálati kapcsolatból adódott. A polgármesteri székből való távozása után vele többé semmi, féle kapcsolatot fenn nem tartottam, bár a városi közfunkeiónáriusok között többen akadnak, kik még hosszú ideig ápolgatták vele kötött kapcsolataikat, ami viszont a cikkíró úr — csakis személyemre beállított — érzékszerveit nem sértik. A „kebelbarátság-"ból annyi igaz, hogy sógora, mint kezelő orvos, gyermekemet kezelte hosszú időn át és az „engedély nélküli" seprűpálinkát, mely saját tulajdonát képezte, mint páciens az orvosnak — teljesen díjtalanul, —- szívességből „szállítottam." A Pénzügyőri szakasz igazolhatja — és igazolta, — hogy akinek saját szőlője van és szabályszerűen adózott, ez a szívesség nem képez még csak kihágást sem. Az „elcsúszott" feketetexíilre vonatkozóan minden szakembernek elegendő a megértéshez, hogy szállítójegyet csak a kikészítőbe irányított árukról kell — pontosan az „elcsúszás" kikerülésére — kiállítani, míg a készárukat budapesti megbízott adja ki előre ismeretlen kiskereskedőknek sorszámmal ellátott szabályszerű 3 példányos szállítólevéllel és számlával. Ezekről tehát előre legfeljebb hamis nevekkel lehetne „szállítójegyet" kiállítani, erre azonban még a névtelen cikkíró kedvéért sem vagyok hajlandó. Ellenben az ominozus „120 méter", a „Gépkocsi kísérőjegyzékben" súlyban és darabban szabályszerűen fel volt tüntetve, amint ezt az 55900/ 1946. Közi. M. számú rendelet — és semmi esetre sem a cikkíró egyéni véleménye — írja elő. A gyár egyébként különleges anyagokat gyárt, melyek „fekete piacon*' egyáltalán nem keresett cikkek. „Vagyonszerzésemről" annyit, amikor a gyár kezdeti nehézségekkel küzdve, az C. B.-vel együtt illetékes városi hatóságomhoz fordultam 500 forint előlegért, azt a választ kaptuk, hogy pénzt adni nem tudnak, csukjam be a gyárat, a munkások könyvét adjam ki, akkor fáradságot, időt, meglévő magánvagyonomat nem kímélve, előteremtettem a szükséges tőkét és nyersanyagot és ma már a gyár havi 5-6000 méter minőségi árut termel. Hozzá kell tennem a teljes érthetőség kedvéért, hogy a gyár megindulásakor roncsgépeket vettem át, melyek szakleltárral bármikor igazolhatók és csak meglévő magánvagyonom teljes felhasználásával és apósom éjjel-nappali munkájával tudtam új alkatrészeket beszerezni és beszerelni, hogy a gyár végre üzemképes legyen. Meg kell állapítanom, hogy ugyanakkor, mikor a város a Borsosgyőri Téglagyárra cca 85.000 forintot fizetett rá, ugyanakkor egyetlen fillér befektetés nélkül a Városi Szövőgyár az az üzem, amely eddig még csak tiszta isasznoi hozott a városnak, anélkül hogy a legkisebb gondot okozta volna. Annál különösebb a támadás, mert mindezt ciyaa gépek munkája után kaptam, melyek részben az Elhagyott Javak, részben az én saját tulajdonomat képezik. A „villának

4

1 csúfolt családiházra vonatkozóan meg kell állapítanom, hogy ha valaki egy összebombázott emeletes villaromot megvásárol és abból esaládiházat épít, akkor egyrészt : enyhítette Pápán a szinte megoldhatatlan lakáshiányt, másrészt enyhítette az építőipari munkanélküliséget, harmadsorban; segített eltörölni egy céltalan és esztelen fasiszta háború nyomait, ahelyett, hogy harisnyába dugaszolt pénzét a nemzet vérkeringéséből kivonta volna, de egyben bebizonyította, hogy itt akar élni, dolgozni és meghalni, nem pedig várva a „jó alkalomra" a „harmadik út" politikáját választva, nyugatra „dissidálni!" Nem tudom, mióta villa egy két szobáö lakás egy gyári munkás számára is? Hogy mindezt három év alatt régi tőkémmel és munkámmal szereztem, ez értéktelenebb, sőt cikkben meghurcolandó téma olyanokkal szemben, akik esetleg termelő munkát soha sem végeztek és mégis házakat örökölve lettek „villatulajdonossá." Mélyen tisztelt névtelen cikkíró ! Talán jobb lett volna, ka én is „cseppfolyósítom" és „megzenésítem" keresetemet és naponta a jóbarátok jótndalatú támogatása mellett keresném az „összeharácsolt villa" hült helyén a gyomot és a gazt. . . ? „Balatonkörnyéki" szőlőm egész termését minden hozadékát pedig annak a zseniális embernek adományozom, aki megmutatja nekem, hogy hol van? Egyelőre a Holdba való kirándulás még nem megoldott technikai feladat. A másik „villának" előléptetett kis nyári lakás 1943. évben épült és a kíváncsiaknak mindenkor rendelkezésére áll nálam a Lengyeltóti Telekkönyvi Hivatal kivonata, mely fenti állításomat igazolja. Ezek szerint úgy gondolom, még sem szerezhettem a Pápa Városi Szövőgyárból, mert minden épeszű ember tudja, hogy olyan rókáról, amelyik meg sem született, a legügyesebb vadász sem húzhat bőrt. A havi 2.500 forint jövedelemről annyit, hogy az államosított gyárak igazgatói is ezt a fizetést kapják. Tehergépkocsimat, melyet úgyszólván roncsokból, olcsón, de kemény munkával állítottam össze, a gyár használja az üzemanyag" és a karbantartás ellenértékének nyújtásával. Ha a cikkíró életében egyszer ajándékoz egy küzületnek teljesen díjtalanul egy teherautót, tőlem is megkívánhatja ezt, de addig előre a jó példával! A „Motorkerékpárra" talán vélaszolnom sem kell. Nem méltó a magyar demokrácia harmadik évében azon csodálkozni, hogy egy vezetői engedélyre nem kötelezett kismotorral járok, ugyanakkor pedig a cikkíró ügyet sem vet azokra a subancokra, akik komoly ál(Folylatús a 3. oldalon) A fiatal Hollai Géza a rend- j Kívüli hőségben alig bírta a! munkái és helyzetét még sú-| lyosbította az a körülmény,j hogy az afrikai nap erősen; felégette bőrét. Egy alkalom- j mai az elcsigázott magyar j idegenlégiós néhány percnyi ] szünetet tartott és ez elegendő: volt a szadista őrmesternek j arra, hogy hatalmi tébolyát ott a helyszínen azonnal kie-í légítse. Vastag korbácsával verni kezdte az idegenlégiós felsebzett hátát, mikor is emberfeletti fájdalmában önuralmát veszítve mellbevágta őr' mesterét. A vadállati őrmester agyában ördögi gondolat villant meg. Azonnal parancsot adott, hogy a fegyelemsértő magyart kötözzék meg, majd intett a közelben dolgozó úthengerlő gép vezetőjének, hogy azonnal induljon meg. A vaskolosszus vezetője halottfehér arccal ült be a gáp kormánykerekéhez és • a többi idegenlégionista megrettenve állta körül a várható szörnyű esemény színhelyét. Úthengerrel gázoltatta el A megkötözött idegenlégió' nistát az őrmestér keresztbe fektette az út porába és egyidejűleg parancsot adott, hogy a hengerlőgép a halálraítélt idegenlégiós testén keresztül haladjon az úton. Irtózatos percek következtek, A halálgép dübörögve közeleledett az országúton és a szerencsétlen magyar idegenlégionista elkínzott arccal igyekezett kötelékétől megszabadulni, ami azonban sikertelen maradt. Már a közvetlen közelből hallatszott a gép halált jelentő zakatolása .. már csak két méter.. . egy méter... fél méter... És a következő pillanatban már csak csontok ropogása és vérpatakok jelezték a szaharai országúton lejátszódott borzalj rnas rémdrámát. | A vért beitta a szomjas Í homok ... Ami még a légiósregényekhen sincs