Pápai Kis Ujság – III. évfolyam – 1947.

1947-12-25 / 52. szám

•PÁPAI KIS XJJSAG A könyv legfejlettebb fafeldolgozó háziipari központjává fejleszti a kormányzat Bakony bél községei A vármegye házi iparának jelentőn tényezője outi étidig is ci vármegyei Közjóléti Szővetkezet, amely az! tűzte ki célul, hogy fel-kutassá, megszervezze a háziipari. nyersanyaggal lássa el. majd megjelelő értékesítéséről is gondoskodjék. Munkatársunk tegnap felkereste dr. Dely Lászlót, a Közjóléti Szövetkezet igazgatóját. hogy kérdést intézzen hozzá a jövő terveire voifatkozólúg. 100.000 forintos beruházás Bakonybélben Munkánk lejgjelentősebb állomása a hároméves terv keretében a bakonybéli jajeldolgozó üzem kibővítése és korszerűsítése. Ez az üzem az iparügyi minisztériumé s jelenleg a mi kezelésünk alatt áll. Eddig kb. 38000 forint értékű gépet vásároltunk és jelentős építkezéseket végeztünk, azonbűtn az iparügyi minisztérium most mintegy 80 100.000 forintos .beruházást aJkaj- eszközölni. Ennek keretében felszereljük az üzemet egy gattermh azaz keretfűrésszel is. Elmondja dr. Dely László, högg a cél a jelenleg nijersamjag és felvevő piac hiánynyal küzdő bakonyi háziipar felkarolása, megfelelő ni/ersanyftgfjal és munkáival való ellátása. - Bakonyhél községei * "zzel a korszerűsítéssel és kibővftéssQl a kormányzat ^fejlődőképes fafeldolgozó központtá akarja kiépíteni. Jelenleg a telepen gyermekjátékok. háztartási cikkek készülnek, de ' távolabbi tervünk és már a ^előkészületek is folyamatban vannak, hogy bútorgyártásra is áttérjünk.- .1 kormányzat állal most építendő «tipus házak -hoz mi szeretnénk a magyaros motivumú házilag készült bútorokat szállítani. A terv már a megvalósulás stádiumában Legszebb azonban az egészben az. hogy a fent elmondottak nemcsak papiroson vannak meg, szóval a t

nrv nemcsak terv marad, de már a megvalósulás stádiumába lépeti. Bakonybél községben a <<háziipari mi'thehp kibővítési, korszerűsítési munkái folynak, tavasz előtt az üzem felkészülve várja, hogy komolyabb megrendeléseket kapjon s az innen kikerülő munkák pétiig a balcongi háziiparosok ügyes kezét, megbízhatóságát és rátermettségét vigyék hírül az egész országnak, ahová ?Zek a készítmények elkerülnek majd. - — G. KARÁCSONYRA ÓRÁKBAN ÉS ÉKSZEREKBExN DŰS VÁLASZTÉK EPER órásmester Pápa, Fő-tér 12. Elvi megállapodás mezőgazdasági érdekképviselet kérdésében A kormány a imv/^aiz-dasági érdekképviselet törvényes rendeléséi ez év végéig tervezte. Szabó Árpád l'öldmívelés ügyi miniszter a mezőgazdasági é rdekk ép vise le lr< >1 szóló törvényiaviasla 1 elkészítését hivatalba lépése titán állandóan szorgalmazta és ebben az ügyben, több ízben pártközi értekezletet hívott össze. Menni... ' Egyre csak menni. .Menni, visszamenni . .. Ködlő'sötétbe, •esti némaságba. menni, csak menni .. . Keresni eltűnt, vidám kis j magam. Keresni békcs, munkés estetfeléket, hol régi képek lógnak a falon, asztalim állólámpa ég, kint- dudát a szél... A kályha mellett Japul egy ócska szék, melynek karján pamutot gömbölyít Anyám. Apám pöfékel vén tajtékI pipáján s én furcsára vágyó ámuló szemekkel a tüzet nézem. Hogy omlik a parázs . . . Kiinti hull a hó . .. De jó lenne futni csilingós szánkón, jéghegyek közé messze, / messze\.. Vágyó lelkem ezer csodát /szeretne. Menni . .. menni... Csak egy estére lehetne v 1 / visszamenni. Aludni jól, a rácsos kis vas1 ágyon papírkígyó, sárkány az álom ( benne. Jaj, ha lehetne... . A koalíciós pártok képviselői Szabó Árpád Föklmívelésügvi miniszter elnökletével szombaton délélőtt ismét foglalkoztak a kérdéssel és megállapították, hogy az alapelvek tekintetében a koalíciós pártok között áthidal hatatlan ellentétek nincsenek. Az erről szóló törvényjavaslatot azonban az év végéig már benyújtani nem lehel, inert a;z országgyűlés ez évben több ülést nem* tart. Mivel a mezőgazdasági érdekképviselet jelenlegi szervének, a föl dm ívelésügyi tanácsoknak működése a vr> nalkozó korniányrenüelel értebjiébén december 31-ével megszűnik, a pártközi értekezlet azt javasolta, hogv ezek működéséi az új érdekképviseleti szervezet megalakulásáig" hosszabbítsák meg. Hópelyhek Szent Karácsony ! — Ü hány ezerszer kell még ismétlődnöd, hogy az emberi szívben csak a béke és szeletet honoljon. • * Nekem minden nap karácsonyom van. Mert olyan sok a rossz ember, hogy minden napomra jut egy megbocsájtás. Krisztus azért született, hogy megváltsa a világ bűneit s mi emberek azért, hogy a világ bűneit megismerjük. SZERKESZI0 I ÜZENETEK: iépelödö ifjú jeligére: Már egy féléve udvarolok egy telefonoskisasszonynak :— írja —, de * soha nem akar meghallgatni. Mi lehet ennek az oka? - Válasz: őnagysága nyilván mindig «mással beszél». Nem tudom mit tegyek jeligére: Ötvenéves hajadon vagyok, — írja — s mindezideig nem találtam megfelelő kérőt. Most végre akadt egy, ck csúnya. Férjhez menjek hozzá? — Mi az, hogy menjen? — Rohanjon. Irigylem a nyáj pásztorait, meri ők az édes bégetésen kívül nem ismerték jelen századunk üvöltő emhernyáját. * Es a Fiú elment Hitet, reményt, szereietet adott a szívekbe — és Óf örök kegyetlen igazság! — megfeszítették ! * Kis karácsonyfa, gyertya, csillámló csecsebecse — sokszor egy év gyűlöletének az eredménye. * Emberek, aki a gunykót nem szereti, a bethlehemi jászolt sem becsülte. Felső iskolás fiatalembej• jeligére : Anyakönyvvezetőnek készül de számtanból megbukott. Kérdi baj ez? - De mennyire baj. Micsoda anyakönyvvezető lesz a? olyan emberből, akt nem tud — '(összeadni ?» Tüsifa-sziksBQleíét nálani szerezze k\ Házhoz szállítok hasáb, fürészelt és aprított tűzifát, fuvartételben is. — Üzemek, intézmények részére kedvezmények. — Lovasszánkók kaphatók. Kalmár Németh Ferenc fakereskeeiő. — Pápa Vásár utca 32. — Tel.: 10-21. Mihály bácsi, — mondta Czanef flu bolgár kertészünk, — ki lehet ültetni a dohány-palántákat. A dohány-palánták, a kalarábés meg a kelkáposztás melegágyakban, üveg aJatt keltek a palánta közé keverve, — sutytyomban. Öreg' §zuhay Mihály két vödör vizet cipelt. Utána meg a bolgár kertész, Czanef Ilia kacsázott, két karján nagy kosár dohány-palántával. Az apám meg úgy tett, mintha semmit se látna, — csak örült. Előbb az alig kikelt araszos kukoricásba mentek. Mozgolódtak, tekintgettek, mint « pénzt ásó zsiványok, oszt nagy gyorsan « • földbe dugtak meg megöntöztek vagy kétszáz dohánytövet. Onnét a répavetés meg a szőlő következett és pár óra alatt, benn volt a földben vagy ezer tő. Szuhay Mihály bácsi kivénhedt béresgazdánk" volt. Tele tudománnyal, tapasztalatokban ékes. Még az apámnak is dirigált s a szavára adni mindig hasznos dolognak- bizonyult. Ugy ügyelt á szétszórtan, lopva termelt dohányra, mint harapós kutya a kölykeire £ ha valaki csak arra ment is,, lekapta a szögről az ambituson a hatalom külső jeleként himbálózó, lefűrészelt csövű dupla puskát és — sistergett utána. 'Aztán elkezdett érni a dohány, talán több bajt, mint örömöt okozva. Mert ettől kezdve is, aki nagy pipás volt, éjszakánkéntszaglászó fináncokat, hol meg dohánytolvajokat látott álmában. Öreg Szuhay meg tisztára megveszekedett. Éjjel-nappal felvont sárkányú puskával sántikált, félőrülten rohanászva a kukoricából a szőlőbe, a szőlőből meg a répába. Végre leszedhette az alsó leveleket. Elbújtak ketten az apám szobájába és tűbe fűzött vékony spárgára füzérekbe szedték. És felakasztották száradni a padlásra. Aztán jöttek a folyton termő szárhajKERESIK Á DOHÁNYT 1 R T A : D K. S Z A L A Y L Á S Z l Ó tások, virágok lecsipése, hogy könnyebben beérjen a levél öreg őszig, hétről-hétre, csaknem megbolondultak a — gyönyörűségtől. Még le se esett az első hó, ők már bezárkóztak a fűtött szobába — dohányt vágni. Ez most mindennél fontosabb volt. Éjjel és nappal vágni. Esténként Czanef Ilia ús ráért. Kopogott, megmondta a jelszót, mire beengedték. Végigkóstolták a dohányokat és kritizálták, keverték. Háromféle volt: muskotály, rózsa még kapa. Az a különös, hogy a rózsának ibolya, a muskotálynak meg rózsa volt a szaga. A kapa, az büdös volt, mintha subagallér égett volna a pipában. * Karácsonyi szünet alatt történt. Ahogy egy reggel nyulászunk a tanya körül, egyszer csak látjuk, hogy a térdig érő hóban két egyenruhás ember bukdácsol a tanya felé. Rögtön szóltunk Szuhaynak. Kijött az öreg és nézte őket. Félrecsapott fejjel, szemszögletből. Egyszer csak elképedt, mintha csak pofonverték volna és felhördült: — Fináncok, törné ki őket a nyavalya. Pista, — ordított aztán a kocsisnak, — fogj be a parádés szánkóba, de olyan sebesen, mint a tüzes istennyila. Aztán rohant be az apámhoz, onnét megtol a padlásra és ledobált öt tömött zsák vágott dohányt. Az apám már jött is. Farkasbőrbunda a nyakaban. Puska a kezében és belehuppant a szánkóba. Pista kocsis kidübörgött az istállóból a két felszerszámozott lóval. Szuhay f eldobálta az öt zsák dohányt, beleakasztotta a négy hám istrángot s a következő pillanatban a szánkó a nagy és kis csengők pokoli csüingelésében belerohant a pusztába. — Gyühctsz már finánc — örvendezett Szuhay izgalomtól izzadtan. Azok meg jöttek, a völgyesebb helye

: ken hasig süppedve hóba, hogy "szinte rossz volt nézni a vergődésüket. Végre egy jó óra múlva odaértek s az őrjöngve támadó komondorok ellen karddal védekeztek. — Jó napot, — mondják Szuhaynak. —- Jó, akinek jó; -— válaszolt "az öreg — magtik azonban nyilván ekét húztak, hogy így megizzadtak. — Van-e dohány? — kérdi az egyik. — Dohány? Hát még az se vona? Van hát. — Sok? — Zsákszámra, - mondja Szuhay. ^— Oszt hol van? — Hol van? Mintha bizony maguk nem tudnák: Hát a trafikba. — Hujnye az anyád, — szívja a fogát a két finánc. — Megnézzük a kamrákat. — Tessék. —- A górét. ' — Tessék. — A padlásokat. összeszaladt az egész heverő cselédség é§ mindenhova nevetve, tréfázva kisérték őket. Mert tudták, hogy az apám elvitte a dohányt és a többiek, kinek mennyi volt, csodamód elrejtette. Hiszen félnapig evickéltek szemünk láttára a hóban, volt idő elpakkolni. Utoljára maradt a padlás. Szuhay hozta a kulcsot és fürgén fölszaladt a lépcsőr. Az egyik finánc utána, a másik meg íentínaradt strázsának. — Hát inaga nem gyön? — kiáltott le neki Szuhay. — Pedig gvöhctne, nfert amit itt lát, olyat még, mióta a két szóin it kinyalták, nem látott soha. Ezen a padláson van kóccal kitömve az a haíembor

1, akit a harmincas években a nádasból fogott ki a gazdám nagyapja. Erre a nagyhangú, hazug beszédre csakugyan megbolondult a strázsa és rohant föl kíváncsian a padlásra. Öreg Szuhay kinyitotta a .vasajtót £ előrebocsátotta őket. Ezok beléptek. Öreg- Szuhay meg becsapta rájuk az ajr tót, oszt a kulcsot kétszer is megfordította. De csak egyszer befelé, egyszer meg kifelé. Ahogy dörömböltek. Ahogy rugdosták a vasajtót. Mintha csak a sötét padlástól, meg a halembertül holtra rémültek volna. Nem tudták, hogy nincsenek bezárva. Nemsokára megjött az apám és öreg' Szuhayt megnyugtatta, hogy az öt zsák vágott dohány jó helyen van. Egy magányosan lakó vénkisasszony rokonunknál. Aztán elmentek a padlásfeljárathoz 5 apám a fináncoknak felkiáltott: — Mit csinálnak azon a padláson annyi ideig a pénzügyőr UFak? Miért nem> jönnek már le? — Miért nem? Hiszen ránkzárták a vasajtót. Az a vén huncut Szuhay. — Én? — üvöltött Szuhay. — Én? Ki mer ekkora disznóságot mondani? Először nyomják meg a vasajtó kilincsét, aztán járjon a szájuk. Nagy kínnal megkeresik a sötétben a kilincset, megnyomják, — hát kinyílik az ajtó. Azt a zivataros káromkodást, ami most következett, nem lenne jó ide leírni.