Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Első évfolyam - 1886-05-15 / 11. szám
Erre a Vicza néni felkelt s kiment a konyhába és egy óra múlva olyan tál kukoricza gombóczot tett elénk. Mindegyik körülbelül olyan nagyságú lehetett mint a két öklöm s minden hazugság nélkül 25 drb úszkált a tálban. A jó pálinkás üveget pedig a gombóczos tál mellé tettük lámpának. Mendicánsom egy szót sem szólt mig tizenegyet el nem temetett s akkor mondta, hogy jólakott. En kilenczet vágtam be, de ugy is néztem ám ki mint egy mangalicza. (Folyt, következik.) cÖa4ó cíó&sc-'j?. Siri beszéd. (Anya Sz. H. Gy. Egygyel ismét szaporodott a temető gyászos sirhalmainak száma; egygyel ismét több szerető édes anyai sziv porladozik a föld kebelében, visszaadva azt, a mi adva azt, a mi belőle vétetett. Tisztelettel állunk meg a férj néma bánata előtt s könnyüket csalnak szemeinkbe a kesergő árvák zokogó fohászai! fájdalom járja át szivünket midőn látjuk, hogy a boldog család mily boldogtalan lett egyszerre! Kiapadt az éltető forrás, letűnt a mosolygó és ragyogó nap a gyászoló család egéről! -— Szomorú kilátást nyújt a boldog család vesztve boldogságát, könnyező szemekkel, komor bánatdulta arczczal mint egy vihartól megtépett vidék : földre hajtva fejét a hullámzó kalászok óceánja: megtépve szomorúan áll a mezők lilioma, bánatosan zug tovább a játszi szellő, más tájra száll a pacsirta: csak az enyészet sorvasztó angyala jár-kél mogorva arczával a letarolt téreken. De valamint a hervasztó őszt vidám tavasz, a tél őszbe csavarodott fejét a nyár sátoros lombozata váltja fel: jön a letarolt tájra is még kikel s akkor újra éled: a halál életre fordul, a komor arczulat vidám alakor ölt magára, újra zeng a pacsirta s a játszi szellő dús kalászokkal enyeleg. De vájjon a bánkódó családra nyilik-e még valamikor kikelet ? Fordul-e a gyász örömre ? Fog-e még a sötét kietlen éjre pirkadó hajnal következni ? Oh! ha megkérdezzük a bánkódó férjet, ha megkérdezzük a kesergő árvákat azt kit ők vesztettek, soha senki nem pótolja! Vigaszt itt csak a vallás varázs szavai, felett.) s az időnek minden sebet bizton gyógyító hatalma ád. Igen! Mert vallás világnál meg tudják, hogy a kiért ke'blöket a fájdalom tépi szaggatja nem vesztették el örökre, vele egykor találkozni fognak. Lelke felszállt alkotójához s megjelenik majd az árvák álmaiban, hogy édessé varázsolja azt, elosztatja a gond terhes és bánatos felhőket az aggódó férj homlokáról; jó szelleme nem tőként működik tovább is és nem hagyja el többé azokat egy pillanatra sem, kiket oly végtelenül szeretett. Vigasztalódjál tehát bánkódó férj és ti zokogó árvák, ha boldogságtok ragyogó napja elhomályosult, ne csüggedjetek reméljetek! Reméljetek! — Majd eljön az idő biztos gyógyszerével a feledéssel s fátyolként borul a ti fájdalmaitokra, behegeszti sebeiteket: s a mult mint édes álom, mint sürü homályon átszűrődött kedves ábrándkép fog felmerülni emléketekben, melyhez visszatérni mindig kedves foglalkozása a léleknek. Mert ekkor megtisztultan emelkedik fel a nagy Alkotóhoz, s megnyugszik akaratán annak, ki mig egyik kezével sújt a másikkal áldást hint, mig egyikkel büntet, a másikkal gyógyit. Vigasztalódjál tehát bánkódó férj és ti zokogó árvák, ha boldogságtok ragyogó napja elhomályosult is, ne csüggedjetek .... reméljetek! Reméljetek! A ki gondot visel a levegő madaraira s felruházza a mező liliomait, az majd tinektek is gondotokat viseli A szerető édes anya helyett édes anya, a gondos ápoló helyett ápoló, vigasztaló, gyámolitó fog lenni.
