Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-05-15 / 11. szám

lejegyzésére igen nagy szüksége van és hogy mint példák bizonyítják különösen a szűkebb anyagi körülmények között élő tanuló gyorsirási tudományát mily szépen érvényesítheti az egyetemeken: bizony a gyorsírás is megérdemelné úgy, mint akár a szabadkézi rajz akár a szépírás, hogy legalább egy vagy két évig mint kötelező tárgy tanittassék az 5—6 osztályokban. Nemcsak a felsőbb osztályok növendékei, tanitó képezdészek, egyetemi hallgatók használhatják c-zélszerüen a gyorsirászatot a magyarázatok szólni lejegyzésére; hanem még különösen a törvényszéki — járásbirósági — egyéb jegyzőkönyvvezetők, joggyakornokok

i fogalmazók, általában véve mindazok, kik vagy saját gondolataikat, vagy mások beszédét megtestesíteni vannak hivatva. De lehetetlen felsorolni mindazon körülményeket melyekben a gyorsírást előnyösen alkalmazhatjuk a közönséges írás helyett nemcsak a hivatalos, hanem a mindennapi, közéletben is, mindenkinek saját ügyességétől függ, hogy mily hasznát tudja venni gyorsirási tanulmányainak. Mindenesetre fogalmazvány Írásnál, levelezés, napló írás, toastok, dictiok stb. stb. gyors leírására majdnem elkerülhetlenül szükséges. Ha nem tekintjük a gyorsírás anyagi hasznát, hanem csupán didaktikai szempontból nézzük fontosságát, mindenesetre még úgy is megérdemli figyelmünket. A gyorsírás főkép pedig a vitairás, mely az ügyes rövidítések és a jelények gyors felismerésén és alkalmazásán alapszik, épen úgy mint a számtan nagy mértékben edzi az emlékező tehetséget, Továbbá a gyorsírás, mely a nyelv logikáján nyugszik, mély bepillantást nyújt a nyelv szellemébe; mert a szókat gyökükre levezeti és amint az értelem engedi vagy a rag vagy a szó jellemző mással — vagy magánhangzója által jelöli az egész szót. A gyorsírás bámulatos ügyes rövidítései könnyű és csinos jegyei igen fejlesztik a tanuló esthetikai érzését; továbbá pontosságra és szabatosságra szoktatják, mik azután kö" zönséges írására is szépitőleg hatnak. Ha csak akkor és annyi hasznát vehetnénk is a gyorsírásnak, mint a mennyit itt felsoroltam vájjon nem érdemelne-e már akkor is megtanulása egy kis fáradságot ? Számos példák bizonyitják, hogy a levelezési részt két hét alatt tökéletesen el lehet sajátítani; azt meg saját tapasztalatom után is mondhatom, hogy a ki egyszer a vitairást el kezdte tanulni: azt a nagyszerű rövidítések a bámulatosan egyszerű (és mindennek daczára zavart nem okozó) jelölések annyira elragadják, annyira vonzák, hogy élvezettel fog tovább tanulni és a gyorsírás tanulást nem fárasztó, hanem mulatságosnak fogja találni. Ha a kezdet látszólagos nehézségétőknem riadnának vissza és ha ifjaink nagyrésze tudná, hogy az említetteken kívül is még mily sokszor hasznát vehetik csekély fáradsággal megszerezhető gyorsirási ismereteiknek : bizonyára nem viseltetnénk oly közönynyel művészetünk iránt. De csoda-e, hogy a tanulók közönynyel viseltetnek a gyoriirás iránt akkor, midőn magukat a tanférfiakat sem érdekli nagyrészben az a találmány, mely ha megfontoljuk ezen aranymondást: „az idő pénz" átlátjuk, hogy csakugyan méltó helyet foglalhatna a villany és gőzgépek után, mint harmadik nagyszerű időkimélő találmány. A tanügy lelkes bajnoka', vannak hivatva arra, hogy ezen nagyszerű, praktikus találmányt a tanuló ifjúság körében ismertté a nemzet közkincsévé tegyék; különösen nekik kellene tehát buzditólag fellépni. Némely tanintézetekben dicséretükre legyen modva, igen szép sikerrel működnek a gyorsírás terjesztése érdekében. Vajha mtndenütt úgy lenne; vajha gynnge buzdító szavaim viszhangra találnának ! Vajha a legegyszerűbb ember is ne csak annyit, hanem többet tudna a gyorsírásról mint, hogy „a gyorsírás olyan irás, melylyel a képviselőházban a beszédeket írják" le" Adja az ég, hogy minél előbb úgy legyen! tozz cKáímán. i r