Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Első évfolyam - 1885-10-31 / 1. szám
a ki a biblia felett semmi kritikát nem akar elismerni, az is kénytelen ez állítás hallatára kételkedővé lenni, ha legkevésbé ismerős a természettudományok módszerével, a mely tisztán a tapasztalaton alapul. Bensejében azt gondolja az ember, hogy ha már maga Darwin erre a meggyőződésre jutott is vizsgálódásai által, inkább halgatta volna el ezt a tudományát, minthogy annyi ember lelkét megzavarja. Ily gondolatok közt fogtam Darwin munkájának olvasásához s a forditó előszava csak növelte bennem az ellenszenvet , midőn büszkén mondja ki Ítéletét mindazok felett, kik Darwin elméletét elfogadni nem akarják. — Különösen a theologusokat eifogultsággal sőt szinte tudatlansággal vádolja. Már kezdtem árra a gondolatra térni, hogy ha nem örömest is, de mégis kénytelen leszek a tudomány követelő szava miatt mintegy ifjúkori csalódásról, lemondani előbbi hitemről és meggyőződésemről. De amint magát a munkát olvastam, az ellenszenv rokonszenvvé és lassanként bámulattá változott át. A műnek könnyed s érdekfeszítő irálya egészen lekötötte figyelmemet s bámulattal töltött el szerzőjének mély tudom ínya és fáradhatlan búvárkodásai iránt. Előbb azon hitben voltam, hogy ha Darwin nem atheista is, de mindenesetre olyan ember, kinél a száraz tudomány a vallásos kedélyt sivárra tette s igy a vallással keveset törődik. Egészen meglepett tehát, midőn müvének némely helyein igaz vallásos érzés nyomait talaltam. Olvasása közben kezd megnyugodni az ember azon gondolatban, hogy ha igaza volna is Darwinnak s az ember alsóbb állatfajokból fejlődött ki természetes és ivari kiválás folytán: azért tehetségei és képessége folytán nem kevésbé bámulatra méltó alkotás, és nem kevésbé vagyunk hálára kötelezve Isten iránt, hogy ily lény létrejöttét megengedte és elösegité. De bármily nagy tudománnyal s a tapasztalati adatok végetlen számával igyekszik is Darwin bebizonyítani és hihetővé tenni, hogy az ember egy alsóbb állatfajból származott: az még neki sem sikerül s állítása nem bebizonyított igazság, mint tanítványai hiszik, hanem csak bebizonyítandó foltétel. S a kiknek gyöngéd vallásos lelkületét, vagy emberi büszkeségét bántja azon gondolat, hogy a tudomány parancsoló szava miatt kénytelenek lesznek az embernek Isten által való teremtetését elvetni s a majmot közeli rokonnak elfogadni: egészen nyugodtak lehetnek. A tudomány ugyan megkisérlé ezt s rávetette a tapasztalat fejszéjét az emberiség régi hitére; de még nagyon távol van attól, hogy állítását bebizonyítsa s talán sohasem is fogja bebizonyítani. Nem szándékozom Darwin ellenében saját magam által kitalált vagy a- bibliából szedett argumentumokkal küzdeni, mert hisz ez nevetséges és lehetetlen volna, már csak az eszközök különfélesége miatt is. A tapasztalat tényeit bibliai idézetekkel agyon ütni nem lehet. Iia Darwin tapasztalati alapon állítja az embernek egy alsóbb fajból származását, csak hasonló tapasztalati uton szerzett bizonyítékokkal lehet ezen állítását elfogadhatóan megdönteni. Ezért én egyen kivül mind csak olyan ellenvetéseket hozok fel, melyeket maga Darwin is a legtiszteletreméltóbb őszinteséggel fölemlít munkájában. Megkisérlé ezeket útjából elhárítani, de hogy sikerrel-e, az már nagy kérdés. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy nem. Darvin elméletének sarkpontja a »fajok átvoltozása.« E szerint az élőlényeknek 4 vagy 5 faja volt, mely alapfajokból fejlődtek ki fokozatosan s származtak a többi fajok ugy, hogy némely egyedek szervei külső körülmények behatása következtében tökéletesebbre változtak át, s ennélfogva uj fajok alapitóivá lettek. Ez a »természetes kiválás«, mely szerint a létérti küzdelemben a legerősebbek sokkal nagyobb mértékben megszerezhetvén az életre szükséges feltételeket; ez által a többiek felett kiváltak, s lassanként uj fajokká változtak át. Így származott az eredeti 4 5 fajból a földön levő minden élőlény, s igy jött létre maga az ember. Maga Darviu is belátta azonban, hogy a természetes kivalással« még nem lehet teljeseu indokolni a fajok átváltozását, mert e mellett még igen sok körülmény megfejthetlen marad. Fölvette tehát még magyarázó eszközül az »ivari kiválásthogy t. i. egyes fájókból a legkiválóbb egyedek, melyek már a természetes kiválás folytán, a többieknél fejlödöttébbek, egyesülnek egymással s kiváló tulajdonaikat átörökítik ivadékaikra is. Tehát a természétes kiválás, vagy a »változékonyság az ivari kiválással,« vagy »öröklékenységgel« együtt eszközli a fajoknak más magasabb fajokká átváltozását. Ennek bebizonyítása végett halinozá azután össze azon végetlen számú tapasztalati adatokat, melyeket fáradbatlan kitartással és hasonlithatlan éles megfigyelő képességével az összes állatvilág életéből kibuvárolt. Csak az a nagy baj, hogy az öröklékenység és a változékonyság, melyekből Dárvin elmélete kiindul, oly hypothesisek, melyekre építeni nem lehet. Még követői is elismerik, hogy ezeknek lényege és valódi physikai okai ismeretlenek előttünk. Ezen két hypothesisen alapul azután elméletének főtétele: »a fajok átváltozása." Amely tehát nem más, mintegy metaphysikai hypothesis s fölállítására saját hívei bevallása szerint is nagy befolyással vo[t a J. R. Mayer miteriálista philosophus által fölállított »erő megmaradás« elve. Darwin elmélete szinte ilyen, a materiálista philosophiá körébe tartozó hypothesis. Az ilyeneknek tarthatatlanságát, pedig a positiviv philosophia eléggé bebizonyította, ugy hogy józan gondolkodású ember előtt többé hitelre nem számíthatnak. Mert egy előre folállitott, önkenyesen kitalált elvből lehet ugyan mindenféle szép következtettéseket vonni, da ha kétségbevonhatlan tapasztalati adatokkal nem igazolható, a belőle vont következtetések, — bármily tetszetősek legyenek is knlönben, — nem birnak több értékkel a szappanbuboréknál. Igy Darwin elmélete, mint metaphysikaí hypothesis, magában összedől és értéktelenné válik. Az • általa felhozott nagy számú tapasztalati adatok leg-