Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Első évfolyam - 1886-02-28 / 7. szám
Első é v f o 1 y a m. 7. szám. Pápa, 1886. február 28. PAPAI IF JUS AP. Megjelenik minden hó í>5-én és utolsó napján. Előfizetési dij egy egész isltolai évi-e 2 frt. Az „Ifjúsági képzötársulat" pártfogása mellett. Szerkesztőséig: A főiskolai uj épületben. Yiszhang az ,,Ifjúkori ábrándokra. 4 4 „Ifjúkori ábrándok" czim alatt vezérczikk jelent meg e lap két közelebbi számában V é r u s t ó 1. melyben czikkiró egy nagyon is fontos tárgygyal: a vallásosság hanyatlásának okaival foglalkozik. — Bátran elmondhatjuk, hogy ilyen tárgy fejtegetéséhez mély belátás, még több tapasztalat szükségeltetik s egy ifjú ember aligha bir ezeknek legmagasabb tökélyével: ha mégis találkozik: az a szerencse gyermeke. Verus — minden hizelkedés nélkül mondom — kedves, könnyen folyó irniodorával annyira képes lekötni figyelmünket és megnyerni rokonszenvünket, hogy csaknem készek volnánk minden állitását készpénz gyanánt venni és pálczát. törni a névszerint nem említett, de rosz szinben feltüntetett egyének felett. — De véleményem szerint nagyon helyesen cselekedett, hogy czikkét „ábrándok"-ra keresztelte; mert ha minden állítása való lenne, nem tudom hova jutna azon az utón a vallásosság! Azonban térjünk a dologra. — Azt akarta bebizonyítani, hogy miért van az, hogy: a „nép vallástalan, vagy legalább teljesen közönyös vallása iránt; inkább vonza azt minden más egyébb, mint a mennyei javak szerzésének vágya. Mellékes okokul erre felhozza azon többektől hallott véleményt, hogy az anyagi bajokkal küzdés és a korszellem oka mindennek; fő hibával pedig a lelkészeket vádolja. Véleményem szerint a főok ama mellékes okokból, különösen a korszellem hatásának a tudákosok által hibás értelmezéséből ered. — Mert hogy a lelkészeket első sorban is azzal vádoljuk, hogy az anyagi javakra gondolnak, merő helytelenség. — Hiszen a lelkész a mellett, hogy Isten szolgája egyúttal családapa, a társadalomnak tagja és honpolgár is, melyek iránt ép oly kötelességei vannak, mint akárkinek ; ezért bizony csak akkor hibázna legjobban, ha ezeket a szent czél mellett szem elől tévesztené. — Azt pedig, hogy mindnyájan a hivatás magas fokán álljanak, nem hogy követelnünk, de még gondolnunk sem lehet, mivel a tehetséget és rátermettséget Isten nem egyenlő mértékben osztotta, de hogy van bennök szent ügy iránti buzgalom, bizonyítják azzal hogy készek voltak a sok közül ezt a pályát' választani, nem rettentek el a kápláni sorrendtől. Hiszen nem lehet mindenki Arany meg Vörösmarty, de azért a kisebb költőket is csak tiszteljük. Ezután a legatiók és supplikátió alkalmával szerzett tapasztalatok folytán másnemű — úgynevezett sarkalatos — hibákat sorol el czikkiró a lelkészekről. No én nem vagyok hajlandó elhinni, hogy egy legátus vagy supplikáns oly rövid idő alatt, mint a meddig egy lelkésszel érintkezik, tapasztalhatna annyit és vehetne észre oly dolgokat, melyek alkalmat adhatnának oly merész állításokra, mint az övéi, — főleg, hogy a tanulói korra vonatkoztatni lehessen. A lelkészek aránylag legtöbben szegény tanulókból lesznek, miután ezt a pályát [legkisebb anyagi megerőltetéssel elérhetik, a kikről bizonyára nem lehet minden utógondolat nélkül kimondani azt, hogy csak kénytelenségből veszik kezükbe a könyveket; mert a tapasztalat ellenkezőt bizonyit. — De már 7
