Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-02-15 / 6. szám

megkínozott ? szólt öcsém ismét visszaesve előbbi szorongó helyzetébe. Hohó ! De nem ám! Ez csak egy előleges értekezlet volt a tényálladék biztos megtujdása végett, melyet követ az ítéletnek kihirdetése; — megjegyzem azonban előbb, hogy ne vágj olyan mostoha képet, ne félj, nem küldelek el Szibériába. Ne félj semmit, ennyire nem foglak büntetni. De végre is halld már egyszer büntetésed s ne szakaszd félbe minduntalan nagybátyádat, hisz ez által szerelmesed viszontlátásának perczeit tolod hatra, ezt pedig éppen nem hiszem rád nézve kecsegtetőnek. Bocsánatát kérem oh legszigorúbb biró — szólt megadást kifejező hangon az én Zoltánom. — S én igy kezdém az itélet kihirdetését: Mivel éppen nem lehét kellemes szerelmesre nézve mások boldogságának elbeszélése, ezért büntetésül meg kell hallgatnod minden közbe szólás pláne kritizálás nélkül az én szerelmi históriámat még pedig most mindjárt. De kedves bátyám, elégelje már meg . . . hisz ez engem éppen nem érdekelhet. Annál jobban meg van választva büntetésed, — mivel ugy gondolkodtam, hogy nem árt egy kis leczke a fiúnak. — Nos tehát röviden megemlítve a formális előzményeket, miután a te problémádat már sikerült megfejtenem, elbeszélek neked egy ezzel rokon természetű probléma megfejtését, kérem türelmedet. Fiatal voltam, következéskép engem is gyönyörködtettek szép lányok szemeinek bűvös sugarai, kiváltba e szemek szivjóságot is tükröztek vissza. Tortént, hogy egy vadászaton ismeretséget kötöttem egy öreg úrral. Igy történt azután, hogy én többször megI fordultam S . . . ur házában. De ne hidd ám azt, j mintha az öreg ur vadász kalandjainak meghallgatása végett, — vagy hogy egész nap kóboroljak az öreg úrral az ártatlan nyulacskák nyugalmát rabolni — vettem volna igénybe a megnyert látogatási engedélyt; hanem volt a háznak egy szép csalogánya a házi kisasszony személyében, kinek szépségét azért nem merem leírni, mert félek, hogy ez által téged teljesen ábrándozó ideálistává tennélek, a ki már mint látom félig úgyis az vagy. — Mindazáltal mégis meg kell említenem, hogy szépsége mellett még minő hódító fegyverekkel áldotta meg Mariskát — mert e nevet diszesité — a teremtő. — Szép szemei maga a szivjóság, melyből olvasni lehetett ! Kedves csengésű hang, mely vonzott ellenálhatlanul, ugy hogy akkori elragadtatásomban Orpheus énekét az ö dalához képest csak dudaszónak kereszteltem volna. Hát még ha a zongorán villámsebességgel végig futni látta volna bárki parányi kis kacsóit. Mint a háznak ismerőse udvaroltam a házi kisasszonynak, de nem csupa etiquette-ből, mert őszintén legyen mondva első látogatásom alkalmával egészen megnyerte szivem vonzalmát — s a következés is megmutatta, hogy egy benső sejtelem jól sugá nekem, hogy társalgásomat ő is szívesen hallgatja s irántam nem egészen érzéketlen. Igy tehát remény és kétség között élveztem egy ideig a kétes boldogságot, de mely állapotnak sokáig örülni — remélhetőleg — nem tudtam. (Folyt, köv.) ©1 Loín-áz e)>tuáit. Epigrammok, Szinéssz-é lett ismerősömnek. Jó szívből gratulálhatok én neked a színi pályán; Sokra viszed meglásd: jellemed arra mutat. A szájhös. „Ez nem kell, hanem éljen amaz;" — ezt mondj a a száj hős. Kérdezd csak: de miért? Erre felelni nem ért. A csalfa leány. „Csak téged egyedül;" — ezt mondja a csalfa leányka; Mert egyedül vagy, azért csak teneked felel igy. 4. Az érdem hajhászó. Ellenségedet is megtéríted te baráttá: Kétszinüségeddel nagy diadalmat aratsz. 5. Egy elbizakodott divatbabának. Hogy mindenki csupán téged néz. azt soh'se hidd; mert Csak a divat egyedül rajtad a nézni való.