Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Negyedik évfolyam - 1888-11-30 / 4. szám

tánczolt, s a mi legjobban fájt Balázs uramnak az, hogy lánya is szívesen járta vele. -— Még a mennyi esze van annak a lánynak, beleszeret, dörmögte boszusan. A gyerek szemrevaló, van is mit apritani a tejbe, de mihaszna, ha az apja megülte a börtönt. De minek is eresztik az ilyent haza a kaionasagtól. Elhatározta, hogy megtiltja leányának, hogy máskor Bordás Gyurival tánczoljon. Meg is tette. A mint este leültek a vacsorához komolyan szólt leányához. — Leányom Sári, máskor ne tánezolj azzal a Bordás gyerekkel. A leány elpirult a szóra, a kést majd kiejtette kezéből s remegő hangon szolt: — Miért, édes apám. — Azért, mert egy Bordás Gyurihoz, a kinek az apja megülte a börtönt, nem való a Balázs István lánya. — De hisz', édes apám, ö nem hibás azért, a mit az apja tett, szólt a lány pirulva.' Elkésett már Balázs uram. Benn van már a szikra a szivben, csak lángra kell lobbannia. Már védi a kedvest, pedig még nem is tudja, hogy szereti. De volt valaki a ki észrevette azt. Csakhogy ez a valaki nem Balázs uram volt. A férfi szeme nem olyan éles, hanem az édes anya belát a lány szivébe. Az a piruló arcz, a remegő kezek mindent megmagyaráztak az édes anyának s ő leánya pártjára állott. Azért midőn Balázs uram ismét szólt. — »Ne gondolj vele, oka, nem oka. Elég ha én mondom, hogy ne tánezolj« — a jó asszony nem állhatta rneg, hogy ne szóljon leánya mellett. — Csak tánezolj bizony édes lányom. Balázs uram elképedt, hogy mondhat ilyent az ö felesége ? Megengedi lányának, hogy azzal a legénynyel tánczoljon. — De ne tánezolj bizony, ilyen olyan adta, mert majd megmutatom, ki a gazda a háznál! Balázsné asszony nem lett volna asszony ha erre a szóra ki nem tor. — De csak azért is, majd én megmutatom ki az asszony a háznál. A szülök felugráltak az asztaltól, a szegény leány meg csak sirva fakadt, hogy az ö szülői ö miatta pörölnek. De hisz' egy kis házi perpatvarért még nem esett ki a világ feneke. Multak a napok s mikor eljött a vasárnap, Balázsné asszony bizony csak egy szóval se mondta lányának, hogy ne menjen tánczolni A mint aztán ott volt, elfeledte, hogy édes apja mit mondott, elfeledte azzal a legénynyel szemben az egész világot. Balázs uram nem tudta mérgében mit csináljon. ! De vigasztalta az, hogy itt az ősz, nem lehet többé kijönni tánczolni. Pedig még korán örült. Igaz, hogy hullottak már a fák levelei s a száraz galyakat zörögve sodorta tova a hűvös őszi szellő. Csakhogy az ősz nem tart örökké. A sárga leveleket letakarja a hó, a leveletlen agakra zuzmaraból készit lombot a tél. S a téllel együtt eljön az az idő is, a mit sok lányos anya, sok öreg hajadon és szerelmes sziv oly epedve var, — a farsang. Ezt elfeledte Balázs uram. Eljött a farsang is. A tisztelendő ur egymásután hirdette ki a házasulandó párokat. Jöttek aztán a lakodalmak s Balázs uram csak akkor rémült el, mikor észrevette, hol az ő leánya a nyoszolyó, ott rendesen Bordás Gyuri a vőfély. Oh, a leányok kezére játszanak egymasnak. Ezen bizony nem lehetett se^iteni. Hanem hát ez még nem minden. Ám tánczoljanak, mulassanak, hanem hogy egymásé nem lesznek soha, az bizonyos, akármint szeretik is egymást. Mert mar Balázs uram is belátta, hogy roszul all a dolog, hogy a gyerme| kek szerelmesek egymásba. De azt még gondolni sem merte, hogy az a kölyök az ö leányát megmerje kérni. Hanem nagyon is csalatkozott. Megtörtént biz az. a mit nem hitt volna. Megjöttek a kérők és a mi még jobban boszantotta Balázs uramat, még az asszony is melléjök alít s oda akarta adni a lányát. De hiszen, ha az anyja megmutatta, hogy ki az asszony a háznál, majd most meg ő mutatja meg. hogy ki a gazda ! Ki is adta röviden az utat a kérőknek és velők együtt saját hazibékességének. Az asszony folyton pörölt, a leány sírt és napról-napra hervadt. Egyszer aztán jött, a mi Balazs uramat igazán megijesztette. A leány agynak esett s hiába hivatta az orvost, nem 1 tudta az, mi baja, nem tudott neki orvosságot adni. Balázs uram egészen elbusult. Tudta ő, mi a baja leányának. Hejh! de mikor olyan nehéz neki megszerezni az orvosságot. Latszik, hogy nem csak az apja volt rosz annak a gyereknek, hanem ő is. Hiszen minden éjjel hallani az ablak alatt a mint muzsikáltatja magat haza felé a korcsmából. De a leány mindig jobban hervadt s Balázs uram érezte, hogy ő lesz oka, ha meghal. Próbálta, ha kedvet tudna neki csinálni valamivel. Ott ült az ágya mel; lett, megfogta kezeit. Olyan hidegek voltak azok. Mosolyogj ram leányom, édes apád vagyok én —szólt hozzá. Ne légy beteg, bemegyek Fehérvárra, hozok onnan a mit kivánsz, csak beteg ne légy, csak mosolyogj. — Soh'se menjen édes apam ! Nem vidit engem semmi fel, nem gyógyít meg semmi, csak a sir. Balázs uram szive összeszorult erre a szóra. —