Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Negyedik évfolyam - 1888-11-30 / 4. szám

redt vallásos élet és a szemléleti és történelmi érzék ujabb hatása. Ezen győzelmet azonban nem e két irány vivtaki, mert erre mindkettő képtelen tan szerű, csak az értelmet érdeklő volt. Mindkettő megengedte Istennek közbe nyúlásait a világ folyásába az u. n. csudákat. Ezen irányok annyira össze voltak kuszálva, hogy igen gyakran meg sem lehetett egymástól különböztetni. A zavar tetőpontra jutott: senki sem tudta, melyik osztályba tartozik, annál kevésbbé. hogv másokat hová sorozzon. A i'égi orthodoxia minden pontján áttörve s biztos alapjaiból kimozdítva volt, a nélkül azonban, hogy helyébe valami űj

; lépett volna. Erkölcsi-gyakorlati alapját odahagyták. vagy legalább elmellőzték: ellenben a dogmatika bevezető részletei, a kijelentés, ihletés, csudák kérdései előtérbe nyomultak. De itt is bizonj'talan'ság volt észlelhető. Az okossággal bocsátkoztak alkuba egyik vagy másik csuda (érdekében. A bibliával tudományos szempontból foglalkoztak. Ez a „bibliai theologia", yagy „bibliai s upran a túra lismus,'" de ebben semmi hiterő, semmi gondolati .tartalom nem volt, — e mellett nagy mértékben szerepelt a morál és józan értelem, de a legernyedtebb, legmindennapibb alakban. Ez a képe ezen bomladozott- s határozatlan jellemű átmeneti theologiának, mely középponton áll a régi orthodox és modern theologia között. Ezen átmeneti theologia áthatóbb és inkább negatív alakjainak megvolt azon érdeme, hogy a régi dogmatikai romhalmaz jelentékeny részét az útból félre tolták, a morált központba helyezték, a keresztyénség emberi oldalát jobban szemügyre vették. De annál hiányosabbak és zördonabbak positiv tételeik. A 18. század hetvenes éveiben a FichteSchelling-féle philosophia hatása alatt kifejlett az u. n. romantika. Bár nagyon jótékonyan hatott ez irány, mert eszményileg a szellemet — a mindennapiságbók hová a 18. század rationalismusa sülyesztette — fölemelte, de" csakhamar túlzásokba esett, melynek eredeti merev ellentétes irányzatánál fogva ki volt .téve., Elvont ábrándos idealismussá, közvetlenségi mániára lett. A romantika döntötte le mindazon korlátokat, melyek a véges és végtelen világ között emeltettek. A jobbak | érezték, hogy űj idők következnek; olyan férfiak, mint pl. Schleiermacher megragadó lelkesedéssel adtak szót ez érzelemnek. Mindazáltal az űj vallásos élet felébredését nem lehet pusztán az aesthetikai-philosophia felemelkedésére vinni vissza. Egy másik nevezetes és igen fontos körülmény is közbejátszott, mely az elméleti idealismust gyakorlativá tette, a műveltek köréből a tömeg közé átvezette. Ezen fontos tényező volt az- idő sz-üksécjessége és komolysága. A hazáért és szabadságért való harcz volt ez. Egy olyan harcz, melyben az ember mindent koczkára tesz, egész véges valóját örömmel veti a halálba, ez: vallás. Ezen örömmel rohanás a halálba, ezen bizonyosság a győ| zelem felöl a legmélyebb gyalázat és megaláztatás idejében, ez: hit. Igy hát a német nép közé a szabadságharczokkal új vallásos szellem, melyebb, komolyabb erkölcsi élet, melynek gyökerei a vallásban ágaztak szét. áradt ki. Ezen mozgalom átcsapott Svájczba és Németalföldre-, melyeknek szellemeit foglalkoztatta és foglalkoztatja különösen, az egyházban a theologusok által, kik a keresztyénséghez és bibliához ragaszkodnak: az egyházon kivül nem theologusok pedig nem theologusok által, kik nemcsak hogy mind a kettővel szakítanak, hanem gyakran azokat a lőhető leghevesebben megtámadják. Miután hazai prot. egyházunk mindig | igen szoros viszonyban állott Németországgal. különösen Svájccal és Németalfölddel; az illető mozgalmak nálunk sem maradtak ismeretlenek. A mult század végén és ennek elején a rationalismus volt ismeretes, -—: az azután beállott pangás után alig 6 évtizeddel ezelőtt a modern irányzat jelent meg, mint űj tünemény. Ha e mozgalomnak —- a különböző helyeken, okát keressük, azt találjuk, hogy mindenütt a túlzás hivta azt életre,

( mely. először a létező vallásformákat támadta meg. I s később magát a keresztvénséget. Mindenütt