Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Negyedik évfolyam - 1888-11-15 / 3. szám

kodtak. Bélát híres párbajáért, egy regebeli hősnek tartották; szóval édes reményeket kötöttek ahhoz, a mikor majd ők teszik fejükre a szent koronát. Kanisai Rózsásak is volt mit elbeszélni férje elGtt a herczegekröl, különösen Béláról. Mikor férje tudtára adta, hogy Endrét behívták, meglepetve kérdezte : — Hát Béla öcscse nem jön vele ? — Ugy látszik neked is jobban tetszik a párbaj­hős — szólt enyelegve férje. — Oh, nem azért valaszol Rózsa szelíden. En ö neki sokat mindent köszönhetek -— életemet. — Hogyan ? kérdezi ijjedten Gyulai. — Mikor kibujdostak, megszálltak nálunk. . . . — És? — És akkor megmentette életemet. Mikor le­nyugodtunk rabló tort szobámba és ha Béla berezeg kiáltásomra legelőbb nem rohan hozzám, a rabló ál­dozatja leszek. De ő egyszerre ott termett és kisza­badított a rabló kezeiből. — Hát a rablóval mi történt ? Ot megölte. Oh, nem feledem én el azt a pilla­natot soha! S akármikép tehetem, de a hálát leróni el nem mulasztom. • Az az én kötelességem leend—válaszolt meg­illetődve férje és szeretettel ölelte magahoz a hála.ér­zetétől ragyogó arczu Rozsát. V. Endrének uralkodása kezdetén mindjárt meggyűlt a baja, részint a pogányság mellett feltamadt parto­sokkal, a kiket mégis hamar lecsendesített, — részint Henrik német császárral, ki Péter hódolata értelmé­ben Magyarországot hűbéresének tartotta. Ezzel mar komolyabb volt ügye, Ugyanazért behivta öcscsét Bélát, mivel saját hadvezérségében nem bízott s az haza is jött annyival inkább, mert Endre gyermektelen lévén, biztosította neki halála után a koronát s reá bizta az ország har­madrészének 'kormányzását fejedelmi czimíriel. A Henrikkel folytatott harcz szerencsés folya­matot vett. Béla hü volt hősi nevéhez. Az ország fel­szabadult minden külső zaklatás alól. Azonban még' a háború folyama alatt fia szület­vén Endrének, a Bélának tett igéret alól felmentett­nek látszott s Béla le is mondott nagylelkűen a ko­ronáról ugy a maga, mint fiai nevében. — így az új­szülött : Salamon királynál: koronáztatott. De a gyanakodó természetű Endre nem elége­dett meg öcscse lemondásával. Próbára akarta tenni öt. Várkonyban volt környezetével. Egy terembe kitétette a koronát és égy kardot: ezek közül kelle választania Bélának, — jelentvén á korona választása királyságra való vágyát, á kard pedig a hadvezérsé­gjéf. Fegyveres testőreitől környezve, ide hivatta Bfé­lat azon szándokkal, hogy, — ha a koronát választja, íj azonnal öszsszevagdalják, — ellenkezőleg élete bizto­sítva lesz. Béla nemes érzésekkel eltelve teljesítette bátyja kívánságát; megjelent Várkonyban, mitsem sejtve az ellene szövött cselről. S ki tudja, hogy a jelet nem ismerve, nem szerezhete-e magának halált ? , Midőn azonban belépne a terembe, az ajtónál egy csendes hang üti meg füleit, ennyit súgva : a kardot. Visszatekintett, egy testőr-tiszt állott közelben, nemes arczán a félelem kifejezésével. Egyszerre gonosz sejtelem ragadta meg elméjét; de azért habozás nélkül lépett a terembe s komoran ! bátyjára tekintve, kiválasztotta — a kardot. Ami ezután tortént, röviden elmondha'juk.. Haragra gyulladván a batyja, részéről iránta ta­núsított bizalmatlanságon, egy Lengyelországból ve­zetett sereggel háborút kezdett bátyja ellen, mely an­j nak halálával végződött. VI. Az 1061-iki országgyűlés egyike volt a legviha­rosabbaknak, mely nagyon próbára tette Béla tapin­tatosságát. Az ősi hit mellett harezolók ekkol' fejtet­ték ki utoljára minden erejüket annak visszaállítására'. De Béla eszélvessége győzött. A három napi gondol­kodási idő elteltével megtámadta titkon összegyűjtött hadával a követelő pogány tömeget s széjjelvervén, megadta a halálos döfést a pogányságnak. Ezen alkalommal történt megkoronáztatása is. 'A koronázási ünnepély után egymást váltották fel az ünneplő követségek. Végül a testőrség főbb tisztjei fejezték ki hódolatukat űj királyuk előtt. Ivözülok különösen megragadta figyelmét egy nemes, komoly arczu alak, kire úgy emlékezett, mintha valahol látta volna, — alakja nagyon is elméjébe vé­sődött. Az üdvözlés után tehát bennmarasztá magánál s rövid szünet múlva kémlőleg e kérdést intézi hozzá: •— Voltál-e Várkonyban ? — Voltam — felel őszinte határozottsággal a kérdezett. — Ugy te mentetted meg életemet. — Kötelességemet teljesitettem. — De akkor bátyám szolgalatában álltál. . ; — Élet az életért — hangzik a határozott felelet. — Ezt nem értem— válaszol meglepetve a. ki­rály. v . — Fenséged nőmet mentette meg egykor rabló­kezekből. En Gyulai Sándor vagyok,, Kanisai. . . . — Kanisai Rózsa férje ? kérdezi a= meglepetés­hangján a király. Oh, úgy legnagyobb örömömet feje­zem ki s egyszersmind hálám* jeléül kinevezlek, rgi-nt. legmegbízhatóbb embert, a testőrség: főparancsnoká­nak; mert jegyezd meg, hogy: ahél&alegszebb eré­nye az embernek , Sz—ö.

Next

/
Thumbnails
Contents