Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Negyedik évfolyam - 1888-11-15 / 3. szám

Czeglédi István s egy vitázó müve. (Vége.) Az ajánló levelet, melynek aláirása: Madach Doktor, követi a Mutató Tábla. Itt minden tartalmi rendszer nélkül ugyan, de betűrendes sorozatban következnek azon kérdések, melyekre a feleletek a tárgyalás folyamában adatnak meg. A kérdéseknél azonban számokkal jelelvék a lapok, hol a félelet található. A mutató tábla után ismét a teljes czimet találjuk, majd a szentirásból vett vezérigék következnek. — Csak ezek után kezdődik a 301. lapra terjedő — és pedig minden megszakítást nélkülöző — tulajdonképeni mű. Az egész mű párbeszédek alakjában van irva, -— igy mindjárt kezdetén Malaoh a czimben is emiitett Melach barátjához intézi szavait, hivatkozva ennek egy árkus papírosra terjedő kis munkájára: egy Calvinistánac, a Nagy Peuteki ostorozás felöl való castigalasa; egyszersmind felhívja barátságos vitatkozásra. A kérdések, melyek részben hitelvekre, részben külsőségekre vonatkoznak — mint a tartalom jegyzék mutatja — mind olyanok, hogy azon kor szelleméből önként következnek s mint ilyenekkel, ugy látszik, általánosan foglalkoztak is. — Hasznos dolog volna ezeket — mint talán sokak előtt érdekes kérdéseket — mind bővebben megismertetni; azonban ezúttal csak olyanokra terjeszkedem ki, melyeket szerintem mindenki érdekeseknek fog találni. Az egész mű különben a szentírásnak, az egyházi atyák és az addig élt theologusok iratainak oly bámulatra méltó széles ismeretéről tanúskodik — tömegesen és pedig mindig élesen és találóan meggyőzve alkalmazván belőlük — hogy szinte csodálkozni lehet a kitartó lelki és testi erő felett, mely annyi munkára képes vala, A szerintem érdekesebbeknek mutatkozó kérdések közül nevezetesebbek e következők: A calvini sla vallds újjé? (12.1.) E kérdésre vonatkozólag azt mondja, liogy a katholikusoknak legnagyobb argumentumuk az eretúekek ellen, hogy evangéliumuk új,"De hiszen — úgymond Márk. ev. szerint—Krisztusnak is azt mondák: „Micsoda új tudomány ez ?" Idéz ezután Augustinustól is: VA pogányok a régiség nevezeti alat, igasságot oltalmaznak: mintha a régiségtől függene az igasság

u, azután Durandustól: „Nem kel megpirulni azért a régiségnek, ha ö nálánál jobbat talál ki az újság", majd Ezéchieltől: „Nem kel a mi Atyánknak parancsolatiban járműtk a gonoszban", végül Andreas Friciustól: „A mely régiség a szent írással ellenkezik vétkes az s nem kel annak semmi méltóságot tulajdonítani." Majd egyet fordit bizonyításain s kimutatja, hogy ellenkezőleg áll a dolog, vagyis sok dolog a katholikusoknál űj, a kálvinistáknál régi és pedig mondhatni a legfontosabbak. — „Az Ur vacsorájának két szín alat való osztogatása töb ideig tarta fen ezer esztendőnél Christus születése után, -— azután váltó zék meg" (Cassander de Conf).— „ A kenyérnek s bornak Christus testévé vérévé változásának állatása, ezer kétszáz tizenöt esztendőben hozaték be derekasan". (Bellar. lib. de Euch.) — Tovább kimondja, hogy a Tridenti zsinat előtt nem volt meg a hét sakramentum; nem volt hiteles Hieronimus latin forditású bibliája; felhozza, hogy a retormatió elve csupán az Isten tiszta igéjének tanitása, pedig a szent irás is régi, végre Tertulliántói idézi, hogy: „/Is az igaz, a melly elsőben volt, a volt elsőben, a mely az apostoloktól vétetett Nevezetes tovább azon tételének bizonyítása, hogy: „A Calvi n isták tudo m á n y a feljebb is hághat 1517 esztendőnél. Mert sajátjuk a Páterek, Apostolok sőt maga Christus is" (26—52. 1.) Bátran el lehet mondani, hogy e szakasz kidolgozása kerülhetett legnagyobb fáradságába. Ugyanis a reformatio évétől, 1517-től kezdve egész a legelső századig majdnem minden századból idéz néhány, sőt 10—20—30 eg}diázi férfiutói is, kimutatva, hogy voltak nagyon gyakran kinos félj aj dúlások az evangéliumtól való eltérés miatt s fokról-fokra erősbödött az óhajtás a reformatióra. Érdekes 1517-ből Bucholzertői vett idézete: „Christus születése elölt 1517