Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1885-12-15 / 4. szám

Gizelától; ö pedig soha némább nem volt, mint mikor épen e tárgyról kellett volna szólani. — Ugyan Gizela már én előttem is titkot rejtegetsz, szólt Ida felülve ágyában. — Kérlek Ida ! ne gyötörj már tovább. — Mondom nem szólt Csengey sémmit. Néma volt mint a sir ; még a virágot is nénédnek adta. Durczásan emelte fel fejét a vánkosról, aztán elfordulva, piruló arczát a takaró alá rejté. Jól van, jó ! — csititá öt Ida. — Nem bántalak tovább. Aludj nyugodtan. Inkább a lámpát is eloltom. Hanem azért a mit mondtál nem hiszek belőle egy szót sem. Ezután Serczeghyéknél az utolsó ablak is elhomályosult s a két lány hálószobájának néma csendjét csak egy-egy halk sóhaj zavarta. (Vége következik.) uc^oz cBtí-Ca. Halotti ima. • (Lelkész felett.) Életnek és halálnak szabados Ura nagy Isten! tétováz nyelvünk s ajkunk rebegve mond imát neked az enyészet Urának! óh mert meglehet-e tiltani a megsebzett szivnek, hogy reményét tebenned helyezze; meglehet-e tiltani a fájdalomtól elszorult kebelnek, hogy ki-ki röppenő sóhajai tehozzád emelkedjenek? Nem óh Uram! áldj vagy sújts bennünket, mi azért mindig bizalommal emeljük feléd szemeinket. Nincs oly fájdalom, nincs oly keserűség, melet ama vigasztaló tudat, hogy majd egy szebb hazában az örök boldogság hajnala mosolyog reánk, ne enyhítene. — De mégis ha elgondoljuk, hogy ezen előttünk fekvő koporsó egy az élet delén elhunyt lelkész társunknak földi maradványait zárja magában; lehetetlen meg nem rendülnünk; lehetetlen, hogy a fájdalomna keserű könnyűi ne peregjenek le arczánkra, midőn kérlelhetlen végzeted beteljesedését szemléljük itt is. Oh Isten! te tudod azt, hogy minő volt e földi rövid pálya-futása; te tudod azt, hogy mennyit fáradott e földön lelki országod öregbítése végett; te tudod azt, hogy 1 menynyi buzgalommal, menynyi odaadással őrizte, táplálta és nevelte e föld tövisei közt a te országod zsenge plántáit: jutalmazd hát őt óh kérünk édes atyánk! érdeme szerint. Nagy Isten! ki lényedben kimagyarázhatlan, utaidban végére mehetetlen vagy nem zugolódunk ellened, megnyugszunk bölcs végzéseden, mert tudjuk, hogy e földön mint semmi mai adandó; csak arra kérünk, hogy itt e földön a te országod javára megkezdett munkáit ama szebb hazában, melyet minden jók számára kijeleltél, végnélkül folytathassa. Örök Isten! megfoghatatlan jóságú atyánk engedd kérünk, hogy az, ki e földön hatalmad és nagyságod dicsőitésére szentelte életét, ott fenn az egekben békés nyugodalmat, majd egykoron pedig boldog feltámadást nyerjen. Mi pedig, kik e gyász koporsó körül össze gyülekeztünk, kérünk óh jó atyánk! hogy vdzéreld életünketa b

:ztos révpart felé hogyha pedig majd a mi roskadt testünk is a sirba rogy, s lelkünk a földi porházat elhagyva hozzád kivánkozik: öleld fél azt tenn magadhoz szent fiad érdeméért Ámen. ©lo-tiio.