Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-06-15 / 12. szám

nünket; ne engedd, hogy lábaik az erény és a te igaz ismeretednek ösvényéről eltántorodjanak; ne engedd hogy hamis tudomány tanítására csábítassanak, sőt adj nekik erőt, hog}

T a te anyaszentegyházadnak méltó szolgái lehessenek. Áldd meg óh jó atyánk kérünk tanárainkat, hogy fáradságos munkájoknak mindenkor kivánt sikerét szemlélhessék; küldd el és töltsd ki ezután is ő reájuk a te szent lelkednek erejét bő mértékben, hogy bölcs belátással vezethessenek bennünket a te utaidon. Aldj meg minket háládatos jó szivvel, fogékony elmével, hogy nehéz pályánkon minél kevesebb tövissel kelljen találkoznunk; áldd meg őket továbbra is béketűrő lélekkel, hogy nehéz munkáj oknak inkább boldogító, édes gyümölcseit, mint az odavezető tövises utat szemléljék! Áldd meg óh kérünk a mi iskolánkat egyházunkat és minden ezekhez tartozókat minden testi és lelki áldásaiddal; adj iskolánknak ezután is bölcs és jó vezetőket, kik szeretettel munkálkodnak a te anyaszentegyházadnak építésén. Adj egyházi és világi elöljáróinknak bölcs értelmet, jó szivet és rendíthetetlen erős hitet, hogy szüntelenül a te utaidon járjanak mi előttünk és hogy minden cselekedetük követendő példa legyen minekünk. Áraszd el minden áldásaiddal az édes Magyar hazát; támassz ezután is, mint eddig támasztottál számára nagy férfiakat, áldozatkész, hü hazafiakat, lelkes tanítókat, kik a te tiszteleted mellett élesztgetik a hazaszeretet boldogító tüzét a gyermekek kebleiben! Áldj meg óh kérünk minden felekezeteket és nemzeteket, melyek a te anyaszentegyházad felállításán munkálkodnak és a te dicsőségedért buzgólkodnak! Uram hallgass meg minket, hallgasd meg gyarló, de szívből jött könyörgésünket, az Ur Jézus érdemeiért. Ámen. BOROSS KÁLMÁN. A hazaszeretethez. Legszebb erénye honfiu-kebelnek, Te égi szellem: hazaszeretet! Kinek számára szobrokat emelnek Nagyjaikat becsülő nemzetek. Kí hősökké teszed az ifjakat S a legszebb bájt adod a honleánynak, Kinek szavára a rabiáncz szakad: Dalom zengései elődbe szállnak. Oh mennyi szent törekvés jő tetőled Mennyi nagy eszme győzött általad! Forrása vagy a boldogabb jövőnek És tüköré a mult példáinak. Fényed vezéreli a honfiút, És lángra gyújtod, bár haja fehérül: Az ifjú is, példát adván a mult, Téged követ, mint csillagot, vezérül. Oltárod állt a hős Hunyad

1 szivében És rajta égett tiszta Veszta-láng És áldozott, mint addig honfi még nem, S győzelmi daltól visszhangzott hazánk. Villámaid villogtak vas kezén És sújta vélek pusztítón dörögve .... — Nem, nem jöhet a honra úgy veszély, Ha azt te véded, őrized örökre. Te állít ál már annyi liőst a síkra És lelkesítél harczi vész között, Belőled kelt hős Zrínyiben a szikra, Midőn kitörni díszbe öltözött, Te hívtad a végső tusára őt S téged követve, édes volt halála; Mert hisz a lelke látta a jövőt, Hogy lesz tetőled majd győzelmi pálma.