Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-05-15 / 11. szám

mert álláspontra helyezkedtünk. — Sőt már nem sokkal előbb maga a tagságul jelentkezést tárgyazó indítvány is ezen intenezioval tétetett. —- S hogy mi ez eszme mellett maradunk s ezért lelkesülünk, arról — úgy hisz" szük — senkinek sem tartozunk számot adni. Ennyit az egészről általánosságban Részletekbe bocsátkozni nincsen jogunk; de ezzel tisztelt olvasóinknak — kik egyházkerületünkből szép számmal vannak s az egészet nagyon jól ismerik — magunk igazolása végett bizonyára tartoztunk. — Béke velünk s az elvek tiszteletben tartásának nemes érzete vezessen bennünket mindenkor. A KÉPZŐTÁRSULAT TITKÁRA. A farizeus és a publikánus. Közönséges egyliázi beszéd. A, i. Lukács XVLII: 9 — 14- versei. (Vége.) A publikánus annyira ismeri magát, annyira el van foglalva saját hibáival, hogy nem is gondol a mentegetödzésre, nem igyekszik magát nálánál bünösebbekkel összehasonlítgatni. Még szemeit sem meri az égre emelni, hanem a bűnbánat eme szavait rebegik ajkai: „Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!" Söt ha hasonlítást tenne is alig cselekednék ugy, mint a farizeus, hanem azt mondaná: miért nem lehetek oly jó, mint ez, vagy amaz embertársaim közül ? Az ö példáját kövessük mi is mindenkor K. a. f| megemlékezvén édes Idvezitönk eme szavairól: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert a minemű ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek" és „a minemű mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek." III. Ha már most azt kérdezzük, hogyan van az^ hogy a farizeus oly hamar tisztában van ítéletével ugy saját maga, mint másokkal szemben, akkor kissé behatóbban vizsgálva a dolgot, azonnal láthatjuk, hogy neki az erényről és kegyességről nagyon hibás fogalmai vannak és hogy az ö kegyessége tulajdonképen csak külső álszenteskedés a publikánus bűnbánó, vallásos érzületével szemben. Az, hogy ő nem tetten kapott bűnös, rabló, vagy házasságtörő, nagy érdem gyanánt tűnik fel előtte s mellét kivetve, büszkén mondja: „kétszer böjtölök egy héten, megadom dézmáját minden marhámnak!" Tehát ez a legfőbb parancsolatok legfőbb teljesítése, ez az erkölcsi tökéletesség netovábbja?! Szerencsétlen félreértés! bizony mondom néktek: „hogy ha a ti igazságtok feljebb nem bővölködéndik az írástudók és farizeusok igazságoknál: semmiképen sem mehettek bé a mennyeknek országába !" Pedig nincsenek-e közöttünk is a farizeusi fogalmak elterjed ve 1 Nem halljuk-e számtalanszor egyik vagy másik atyánkfia szájából: ki akar engem elitélni, vagy kárhoztatni ? Hát nem vagyok én jó keresztyén, — nem járok el szorgalmasan az istentiszteletre, — nem járatom gyermekeimet iskolába, templomba, nem szoktatom őket becsületes munkára, nem nyújtok ala_ mízsnát a szűkölködőknek? Ki mondhat valami roszat rólam ? Az ily beszéd megbocsátható, ha valaki becsületedben akarva gázolni soha el nem követett dolgokat beszél rólad és lobbant szemedre, de ez nem lehet a bűnös teremtés szava az egyedül igaz és szent Istennel szemben, nem lehet az alázatos és engedelmes gyermek szava a könyörülő édes atyával szemben . . . semmi körülmények között, Higyjétek el, azzal szemben nincs jobb szólásmód annál, hogy : „ Isten! légy irgalmas nékem bűnösnek!" Lám a publikánus igy cselekszik. Nem bocsátkozik bűnei hosszas előszámlálásába, de nem kutat olyasmi után sem, mit bűnei ellensúlyozására a mérleg másik csészéjébe dobhatna. Meg van győződve a felől, hogy a ki mindeneket tud, tudja bizonyára az ö jó és rosz cselekedeteit, könyörületes biróra számit benne s egész alázattal kiált fel : „Isten ! légy irgalmas nékem bűnösnek!" Vigasztalódjál te nemes önmegtagadás! megaláztad magad : felmagasztaltatol! „Isten a kevélyeknek ellenek áll, az alázatosaknak pedig adja az ő kegyelmét," mondja szent könyvünk s im a publikánus mint alapigénk szól „alájőve az ö házához megigazíttatva inkább, hogynem amaz; mert valaki felmagasztalja magát megaláztatik és a ki megalázza magát felmagasztaltatik !" * * * Miután igy megvizsgáltuk a farizeus és publikánus magaviseletét s láttuk a kettő közötti különbséget : ugyan kérdezzük meg magunkat K.. a. f! vájjon a farizeushoz vagy a publikánushoz hasonlitunk-e? Oh ne mondjátok sebtiben : Hála Istennek, nem vagyunk olyanok, mint a farizeus, mert ezzel már fejünkre vetettük a követ, kimondtuk, hogy bizony olyanok vagyunk. De azt se higyjük, hogy nekünk nem szól e