Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-04-15 / 9. szám

bizonyiták be, hogy a lenézett s megvetett magyar nyelv bir annyi erővel, szépséggel mint amaz, melyet a hatalmában elbizakodott önkény ránk akart erőszakolni. Hogy ezen ékes s zengzetes magyar nyelven fejezhetjük ki gondolatainkat, az az, hogy magyarok vagyunk, azt — mint fentebb emlitém — néhány lelkes irónak köszönhetjük s ezek közül a legnevezetesebbekkel méltó némileg megismerkednünk, hogy általuk lássuk azon kort és törekvést, mely Kisfaludy Károly fellépését megelőzte. Legelső és legnagyobb Íróink sorában, ki lankadatlan munkásságával nemzetiségünk szent ügyének legtöbbet használt Kazinczy Ferencz volt. Igazán az ő lángelméje és tevékenységének köszönhetjük, hogy nyelvünk oly szerencsésen átesett azon sokoldalú változásokon, mit az idők szelleme mulhatlanul megkövetelt. A költészetben, különösen a lyrai nemben dolgozott és főleg külföldi remekirókból forditott sokat. Oly nagymérvű munkásságot fejtett ki, hogy midőn maga nagy munkáján végig tekintett, lelkesedésében igy kiáltott fel égi örömmel: Isteni bája a szép Hellasnak, római nagyság, Franczia csin és német erő, s heve Hesperiánnak, És lengyel lágyság Nyelve Homérnek S Virgilnek Hull a láncz, közelit az idő s mi közöttetek állunk. S hogy a nagy újítónak igaza volt, azt a következő kor fényesen igazolá; mert minden uj nyelv között a magyar nyelv az, mely legjobban képes a classicai nyelvek erejét, tömöttségét és fenségét visszaadni, az eredetit leginkább megközeliteni. De bármily nagy volt ama munkásság, melyet Kazinczy kifejtett, mégsem eredményezhetett volna oly nagy átalakulást, ha korának minden lehető erőit maga köré nem gyűjti, a kik vele menjenek a nagy nyelvujitási harczba, melynek czélja volt az, hogy a nyelv nemesbüljön, a művészet kifejlődjék és a tudományok gyarapodjanak. Elénk levelezést folytatott Kazinczy az egész országban szerteszélylyel, miáltal egyrészt megalapítója lett a magyar szépprózai nyelvnek; másrészt pedig mindenkit intett, buzdított, bátorított s nem engedte, hogy eltérjenek ama zászlótól, melynek lelkes vivője ő maga volt. Szerfeletti is az a befolyás, mit Kazinczy korára, főleg a fiatal nemzedékre gyakorolt. Nem volt valamire való iró vagy nevezetesebb ember, kivel összeköttetésben nem lett volna. Legtöbbnek ő adta az első szikrát, mely azután bennük lángra lobbanva, világító fáklyaként hatott környezetükre. Azok között, kik Kazinczytól vették az irányt és első ösztönt, hogy tovább működjenek a szép, de terhes pályán, legelőbb is Csokonait, Kis Jánost és Kisfaludy Sándort keli megemlítenem. Csokonai V. Mihály előbb a népies iskola liive volt s mint ilyen, telve volt annak Ízléstelenségével s ez a legszebb alkotásain is meglátszik. Azonban még igy is megbecsülhetetlen szolgálatot teljesített a nemzetiség és irodalom ügyének az ő roppant költői ereje és sokoldalú poetai müvei által. Az 1796-iki pozsonyi országgyűléskor a „Dietai Magyar Muzsá"-val lépett fel a nyilvánosság színezetére, sokakkal megkedveltette a magyar nyelv szépségeit. A másik nevezetes iró, a ki Kazinczy irányában működött, a hangyaszorgalmú és nemeskeblü Kis János volt. O kora ifj uságától kezdve kedélyes, benső barátságban állott Kazinczyval. Az ő működését saját maga jellemezte legjobban mint Toldynal találhatjuk: „Minden igyekezetem arra czéloz, hogy édes hazánk előbbvitelében valaha mennél hathatósabban munkálkodhassam." Az utánna következő szintén ily magasztos jellem volt, de működését tekintve általánosan ismert költő vala Kisfaludy Sándor. O mint többen jegyzik meg róla, a köznemességnek hazafias érzésű dalnoka, de dalaival a honi föld összes fiait elbájolta. Még akkor lépett fel, midőn a legnagyobb rész tétlenségben hevert s csakis a legserényebbek láttak a munkához. De annál nagyobb az érdeme is. 0 a tulajdonképeni magyar lyra megteremtője s dalai, a melyeknek minden sorain meglátszik a hazafias érzés, át-