Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-02-15 / 7. szám

Egyházi énekeink állapota a XVI-ik században Folytatás. A kor termékenyebb egyházi költői közé tartozik Sztáray Mihály tolnai, majd d e breczeni lelkipásztor. Sajnálom, hogy költeményei nincsenek kezeim között, s igy azokat közelebbről nem ismertethetem. De azon egy strófa, mit tőle egy kézi-könyvben feljegyezve találtam, mutatja, hogy a feddő, moralizáló hang vonul végig költészetén: „Lám mindezzel csak keveset gondolnak Az emberek esznek, isznak, alusznak, Az bűnökben fogytig mind meghaltanak Es többire lám mind megvakultanak." Utódja Melius Péter több verset hagyott hátra az egyházi lyra terén, de ezeket is nélkülözvén, kénytelen vagyok énekeire nézve a kritikusok ide vonatkozó nézetével élni: „Melius énekeiben higgadt theologiai szólamokkal vegyest számos képes kifejezés fordul elő." Karácsonyi éneke: „Mindnyájan örüljünk hü keresztyének" ; nagy pénteki: „Csodálatos nagy bölcsesség" — a szenvedélyes szónok és inquisitori szellemű kálvinista főpap erőteljes kifejezései." Több báj és gyöngédség mutatkozik Dézsi András lantos műveiben. Ügyesen használja a biblia képeit, szépen mondja, hogy: „e földön életünk, miként az virág, kit nézünk, elváltozik mi életünk, koporsóba betétetünk. Rothandó test enj^észik földdé és még megváltozik lelkünk Istenben, nyugoszik mig ez világ elvégezik." Ezt fejezik ki a mi halotti énekeink közül is: „Mint a virág, melyet ér a meleg szél" s a „Mint az árnyék elmúlik életünk" kezdetű énekek. Dévay Biró Mátyástól, a magyarság ezen főreformátorától egyetlen templomi éneket birunk. Lehet, hogy többet is irt, de azok vagy elvesztek vagy neve nélkül foglaltatnak énekes gyűjteményeinkben. Ezen megmaradt énekének czime: „Az igaz hit által való ülvözülésnek módjáról." A keresztyén hit főbb ágazatait adja benne elő és pedig mint a praedestinatiót érintő pontból ki lehet venni református felfogással. Nyelvét illetőleg éneke több szakában latinos szókötést használ mint ezt a legelső szak mutatja különösen: „Minden embernek illik ezt megtudni Es szivében erősen ezt ugy hinni. Mennyországnak kapuját meg nem nyitni, Csak azoknak, kik istenben tudnak bizni." Mindazonáltal nyelve erőteljes, világos, soronként rövid mondatokból áll, bővelkedve régi szók törzsökös mondatok és praegnans kifejezésekkel. Mily világosan mondja pl. „Az hit nélkül senki sem üdvözülhet, Mint az virág nap nélkül nem zöldelhet, Vétkeiből ki senki sem feselhet, Orvosságot Krisztusban ki nem lelhet." Személyt nem válogató szigorúságából hitének ereje sugárzik; egyformán szól szegényhez gazdaghoz, világihoz, főpaphoz: „Jaj azoknak kik színnel keresztyének, Sem nagy urat, sem papot ki nem veszek Sem parasztot sem semmi szerzeteket, Kik tisztekben igazán el nem lesznek." S végül hivő lelke reménységével fohászkodik Istenhez, hogy „oltalmazza meg nyomorult országunkat." Enektársain nem emelkedik ugyan feljül, de mögöttük sem marad Erdőssy Sylveszter János, a nagy nyelvész és biblia forditó —„Dicséret a Krisztus feltámadásáról" czimü húsvéti énekével. Mind tartalmi, mind alaki tekintetben egyezik Batizy hasonló tárgya énekével, csupán refrainben van némi eltérés. Nevezetesen mig itt a refrain: „Irgalmazz minekünk, Atya Isten szt. fiadért," addig Batizynál: „Nyerj irgalmat közbenjáró Krisztus szent atyád előtt," Tartalma ennek is mint Batizyénak: a feltámadás történetének s jelentőségének dogmatikai előadása; lélekben való áldozatra int: „A Krisztus feltámada, Nekünk példát űgy hagya, Hogy mi is feltámadjunk. Véle összve vigadjunk."