Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-01-15 / 6. szám

S a tiszta érzet visszajöttin A munka-kedv is megjelen. — Megbánva már tettünk, a dőre, Fellelkesít e szó: előre! képzés nemtője. Tovább! csak küzdni szüntelen S áldás reátok! Ugy legyen! FÜLÖP JÓZSEF. Kénytelen házasság. Folytatás Rézi néni — Oszkár báró házi asszonya — kackiásan kötött fejkendővel, foltoktól tündöklő bizony- j talan szinti köténynyel, balkezében nagy fakanállal rémülten tipegett ki az ajtóba, a mint a méltóságos urat a házhoz közeledni látta. „Csókolom a kezeit méltóságos báró ur, hogy mint tetszik lenni? nem történt valami baja? Milyen hamar jött meg a méltóságos báró uram! Nem is vártam, Csak egy kis borsóm van, tetszik tudni üres a kamara az élelem meg drága " de azon vette cszre Rézi néni magát, hogy hiába pereg, hadar, nincs a ki meghallgassa, mert már azóta Lovády Oszkár báró ur fönn volt lakosztályában s töprenkedve izgatottan végig-végig mérte a szoba hosszát, szélességét azon gondolkozva : hogyan játsza ki a íliebe Tanten-je körmönfont feltételét ugy, hogy ne kelljen megházasodnia s mégis övé legyen a jutalom. Méregbe jött. Levetette magát karos fauteillébe. Majd ismét fölugorván, sétálni kezdett, mit ismét lába bánt meg. Végre piros bársonynyal bevont Íróasztalához ült és előkészítve illatos levélpapírját, bele ütötte tollat a rózsaszín tintatartóba s igy kezdé levelét: Méltóságos asszonyom ! Kedves Emerincia tante-om hóbortos szeszélye oly zavarba hozott, hogy a kimenekülésben Méltóságod tapasztalati bölcseségére, das heiszt Ariadné rózsás ujjaira volna szükségem. Kegyeskedjék azért is megengedni méltóságos asszonyom, hogy általa meghatározott soir et heure tehessem tiszteletemet. Lovád, 188* jan. 24-én Resté votre serviteur Lovádi Lovády Oszkár báró. Czim : Méltóságos Iharkuty Edmond né úrnőnek Iharkuton. * * * Lealkonyodott már a nap. Az esteli szürkület sürü fátyola betakarta a hóval födött háztetőket. A paraszt kunyhók mindegyikében halvány mécsvilág gyu't ki, csak Lovády Oszkár báró szobájában volt teljes setétség. A báró ur magas hintaszékét a kandallóhoz húzva, számítgatta a perczeket, melyek a lees vége. vél oda s visszaérkeztéig elteltek. Várakozása és reménye teljesült s nem sokat késve útra indult, fölhasználván ö nagysága kegyes engedélyét. II. Iharkuty Edmondné 6 nagysága csicsergő nevetéssel fogadta Oszkár bárót s karonfogva vendégét már-már a szalon elfüggönyözött ajtajába értek, midőn Edmond gróf eléjük bicegett. A grófné középtermetű, fekete hajú, élénk szemű fiatal asszonyka volt, kinek csak gyötrelmére, egyhangú életének szomorúbbá tételere szolgált a sánta beteges gróf, kinek vézna testalkata csak gyámoltalanságánál volt kisebb. S ő nagysága ily körülmények között teljesen fölhasználta hitvesi jogát arra nézve, hogy a grófon uraikodhassék. — Ejh, ejh maga nagy kópé hallja báró — emelte föl rózsás ujjait Iharkutyné ö nagysága — már megint micsoda turpisságon töri a fejét? — Ugyan aranyos Arabellám — szólalt közbe Edmond gróf beteges hangon — hogy tehetsz föl ilyesmit az én kedves Oszkár barátomról ? — Csitt! vágott közbe ö nagysága, hallgasson, tudja, hogy a beszéd árt magának, folyton köhög . . . hanem siessen vegyen be porokat jobb lesz — végzé a grófné, feddőleg tekintve végig a távozó Edmond grófon. — Méltóságos asszonyom — kezdé el Oszkár báró keresztbe rakva lábait, hogy sárga czipője jobban kikandikáljon — tudja fatális sorsomat. Van egy tante-om. — Na tovább, tovább sürgeté Arabella grófné az akadozó Oszkár bárót s mi lesz vele? Talán. . . . kényszerité önt megházasodni? — Oh Isten ments — kiáltott Oszkár báró — az az mille pardon .... igenis , . . . folytatá látszó zavarral a báró fölugorva ülőhelyzetéből s meghajtva magát a kíváncsi asszony előtt. Hát mit akar? folytassa már! — ösztönzé Iharkutyné ö nagysága. Oszkár báró elmondta az eseményeket egész lefolyásuk szerint s természetes könyü volt a bizarrságot, a csiklandoztató érdekességet kedvelő grófiiét tervének megnyerni, hogy ö — Oszkár — Iharkutynét a mitsem sejtő Emerinczia kisasszony előtt hit-