Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1885-12-15 / 4. szám

Első évfolyam. 4. számPápa, 1885. decz. 15. lUegjelenik minden hó in-én és utolsó napján. Előfizetési dij égy egész isltolai évre Ü írt. Az „Ifjúsági képzőtársulat" pártfogása mellett. Szerkesztőség: A főiskolai uj épületben. „Menyből jövök most hozzátok/ Néhány nap, s bekövetkezik a szt. ünnep, melyen a hivők ajkain áhítattal és buzgóságtól telt szívvel megzendül e magasztos ének, hirdetve a nagy világnak, hogy e napon született az emberiség isteni megváltója, ki áldozatával a zordon világ számára újra megszerezte a kegyelem éltető napját. Magasztaltassák isten, ki felhozá e szent napot, legyen örökké áldva fia, ki ekkor emberré született érettünk! Mi volt a föld, mi volt az ember, mig e nap hajnala földerült? A föld addig is megtenné gyümölcseit, erdő s mező virult, a virág lehelte édes illatát; és mégis sivár volt minden, mert nem volt oly ember, ki nyugodt és boldog lélekkel élvezte volna a természet ajándék tiit. Az élet bizonyára most is küzdés; de mi volt addig, mig semmi sem enyhité a küzdelemben nyert sebeket? Kétségbeesett harcz s czél nélküli hánykódás! A szeretet magasztos elve, mely hosszútűrővé, részvétteljessé teszi az embert mások iránt, még nem vo t megállapítva s legfőbb törvénnyé emelve hogy egyetlen családdá fűzze össze azokat kik életük irányadó vezéreül fogadták el azt S ha külső törvények alapján alakultak is társadalmak, de mivel egyesek szivében szeretett helyett az önzés uralkodott; örökös 7 harcz dult egyesek és az államok között, melyben az erősebb irgalom nélkül törte őszsze a gyengét. De még szomorúbbá tette a helyzetet hogy nem volt semmi biztos hit, mely a legyőzött fájdalmát enyhítené, s a győzőnek vérontó karját föltartotta volna egy magasabb hatalomtól való félelem által. Az istenek csak festett bábok voltak, kikről Görögország, derült ege alatt ugy gondolkoztak, hogy csak a tudatlan tömeg megfélemlítésére vannak kitalálva. A tulvilágróli hitet csak költői képzelődésnek tekintették. Hit, remény és szeretet nélkül folyt a legsivárabb önzéstől vezetett harcz ember és ember között. Hamis isteneik iránt hitöket elvesztették; egy igazságos istenben vetett hit nélkül a túlvilági igazságszolgáltatás reménytelen: e kettő nélkül pedig mi fékezze az emberben duló vad szenvedélyeket, mi indítsa őt szeretetre! De midőn a hit és reménynélküli világ már a kétségbeesés örvénye fölött ingadozott, egy magasztos hajnal uj fényt derített fel reája. Isten segélyt) nyujta a roskadozónak, elküldve hozzá szt. fiát. A megváltó fenséges alakja mintegy óriás emelkedett ki a zavargó tömeg fölött, kinek feje az égig ér. Isteni szava megzendült s megtanitá hinni az embereket egy igazságos és kegyelmes istenben: „ki meghallja még az elfojtott sóhajt is," ha tiszta szívből emelkedett s megbocsátja vétkeit a bűnbánónak szt. fia érdeméért. Reményt öntött a csüggedő szivekbe, hogy a túlvilágban jutalmat nyer az üldözött s a méltatlanul szenvedő. A szeretet által pedig egy családdá fűzött össze minden benne hívőket. Azóta ha küzdés is az élet, de nem reménytelen ! Általa szállott minden áldás, minden jó a földre. Méltán telik meg tehát szivünk és lelkünk hálával, szeretettel iránta, midőn közeledünk a nagy naphoz, melyen emberi