Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Harmadik évfolyam - 1887-11-15 / 3. szám
H a r m a d i k é v f o 1 v a 111. 3 szám. Pápa, 1887. november 15. PÁPAI IF J USÁ Megjelenik minden hó 15-én. okt. nor. és márcz. hónapoknak régénis. Előfizetési (1 i.j egy egész iskolai évre 1 frt 50 ki*. Az „Ifjúsági képzótársiilat 4 4 szellemi pá rí fogása mellett. Szerkesztőség: A főiskolai nj épületben. A megigazulás alkotó részeire Dévay ezt mondja: „A mi meggyőződésünk szerint e három alkotja a megigazulást: bűnbocsánat, kegyelembevétel, örökélet ajándéka. Megigazulunk pedig csupán és egyedül a Krisztusba vetett hit által." Igy tartotta ezt Luther s igv tartja az ev. egyház ma is, midőn — a róm. kath. egyháztól eltérően — a megigazitást és megszenteltetést két momentumnak állítja: értvén a megigazítás alatt Istentől igaznak, áJtatlannak, meg nem büntetendőnek itéltetést: megszenteltetés alatt pedig az arra következő isteni munkát, azaz a kegyelembe vételt, mit követ a kegyelembe vétel fényes bizonyítéka: az örökélet ajándéka. — A hitnek alapját képező tételek fontosabbjai közül még egyeznek a Krisztus közbenjárói kizárólagos méltóságát illetőleg, mit Dévay ezen szavakban ismer el: „a hit országában kölcsönösen imádkozunk egymásért, de a dicsőség országában eg yedül Krisztus a mi ügyvédünk és közbenjárónk;" de a többi lényeges tanokban különböznek. 1 o Azon elvekre nézve, melyeket a reformátorok mindannyian elismertek, a két Luther is egy alapon áll; ilyenek nevezetesen a hivek egyetemes papsága, a szentek segítségül hívásának, közbenjárásának, bűnbocsátó leveleknek, ereklyéknek, bucsujáfásoknak haszontalan volta; limbus, purgatórium, transsubstantiatio, fülbegyónás tanainak le3 iíaso pont. a mire nezve a ket Luther megegyez, a megigazulás kérdése. Dévaynak fentebb adott, az egyházra vonatkozó defmitiójából látható, hogy szerinte egyedül a hit által van megigazulás, egyedül a hit idvezit; de egyszersmind az is kitűnik, — mi a hit által való megigazulásból önként és természetesen következik, — hogy a jó cselekedeteket az idvesség megszerzésére szükségeseknek nem tekinti s azoknak e tekintetben érdemet nem tulajdonit. Es ezen levont következtetést ki is fejezi más helyen e szavakkal: „A jó eselekedetek a Jézus Krisztusba vetett hit gyümölcsei, s igazságunkat az emberek előtt mutatják és mutathatják, de Isten előtt sohasem." Ugyanezt látjuk Luthernél is, midőn Melanchton mondja róla: „Felmutatá Luther a törvény és evangelium közti külömbséget; czáfolá a templomokban és iskolákban uralkodó azon tévedést, melynél fogva az emberek saját cselekedeteiknek érdeme által a bűnök bocsánat ját megnyerhetik és Isten előtt külső cselekedetek s szertartások által megigazulhatnak. a mit már a farizeusok állítottak. Ekkép vezeté vissza Luther az embereket Istennek fiához és mint Keresztelő János, ugy ő is ama bárányra utalt, mely a világ bűneit hordozá, s mutatá, hogy a bűnök minden érdemünk nélkül, egyedül a Jézus Krisztusért bocsáttatnak meg és hogy ezen kegyelmet csak hit által nyerhetni el." A két Luther. — Egyháztörténelmi tanulmány. — Ill-ik közlemény.
