Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Harmadik évfolyam - 1887-10-15 / 1. szám
ban győzelemmel küzdeni le: a rokon lelkek ellene a szellem, a tudomány ujabb és ujabb fegyverével sorakoztak a magasra fölemelt zászló alá. Ezen rokon lelkek egyike volt a mi Lutherünk is, Dévay Biró Mátyás, ki hazánkban első apostola vala a Luther M. által fényre hozott evangeliumi eszméknek. Mint ilyen — talán — méltó arra, hogy tanulmány tárgyává tegyük, és mert az utókor „magyar Luther" névvel tiszteié meg: összehasonlítsuk ama tulajdonképeni Lutherrel, kinek ő mint napnak, hazánkban először feltűnt holdja vala. * * * Nem tartható szükségesnek, de ki is esnék e dolgozat tulajdonképi keretéből e két nagy férfiú életét, s annak eseményekben oly gazdag körülményeit fejtegetni. Ez ugy sem tenné sokkal világosabbá az utat, a melyen haladnunk kell. A hol azonban szükségét érezzük, ott utalhatunk s utalni is fogunk az életviszonyokra is. Midőn Ítéletet akarunk mondani valakinek élete felett, három szempontból lehet és kell is kiindulni; u. m. az egyén szellemének nagyságából, jelieméből és a társas életre való befolyásából. E három teszi az embert, ugy a mint van; e háromból Ítélhető meg teljesen és érdemlegesen. Ezek szerint kell tehát nekünk is Ítélnünk, ha tévedni nem akarunk. Luther Márton szelleme kétségkívül egyike azoknak, mely előtt bámulat és csodálattal kell meghajolni. -— Különös s egyszersmind feltűnő alak a világtörténelem me zején, kihez hasonlót Jézus korától óta a fold nem szült, a világ nem látott. Nincs a történetnek egyetlen alakja, kit hozzá hasonlítani méltóan lehetne. Nagyobb és ügyesebb vala a legnagyobb vezéreknél, mert egyéni czéljai nincsenek s a legkisebb előnyt páratlan sikerrel, mély bölcsességgel használja föl. Nem ragadja el a mutatkozó győzelem pillanatnyi lázas érzete. 0 küzd, vezeti a harcz menetét ; de nem egyéni czélért, hanem a világ boldogságáért, — Nagyobb vala a legnagyobb tudósnál, mert a tudomány értékét többre becsülé, jobban ismeré, mint bárki is; annak fegyverével ugy harczolt, mint senki más. Positi vitás tekintetében utolérhetlen magasságban áll; Russeau és Voltair a negatio terén nem voltak hozzá hasonló nagyok. — Nem hasonlítható össze reformátor társaival sem. — Nagyobb vala hát mindeneknél, mert a mit tudott, azt érezte; a mit érzett, azt érvényesité; a mit tett, érvényre emelt: azzal ezerek boldogságát eszköz]é, még pedig oly .oldalról, mely nélkül az élet életnek nem tartható, nem is nevezhető. — Hitt, és ez adá meg szellemének a hatalmat, ez teve szellemét nagygyá s e hitért kész is volt minden perczben szembe szállani a halállal, „mert — úgymond — tudom, hogy az igazság, — melyet én keresek, — Istennek dolga s ő ebben engemet megsegít." — Szellemének nagyságát látjuk tündökölni műveiben s azon körülmények mindegyikében, melyek között küzdött a hierarchiával, a lelkiismeret e kegyetlen zsarnokával. Halvány vonásai ezek annak a tevékeny, nagyra és jóra elszánt léleknek, annak az utó világ által csodált szellemnek, mely az akadályok ezreivel, a túlnyomó hatalom ellenhatásával, babonával, előítélettel, roszakarattal, féltékenységgel s mindenek felett a népek lelkét és gondolkodási erejét elsötétítő tudatlansággal megküzdött. 0 a nemes harczot megharczolta győzedelmesen. Luther különben s az ő szelleme, tudományának mélysége nem egyszer volt avatott irók által őt megilletőleg méltatva úgy annyira, hogy az eddig elmondottak is felesleges szóhalmaznak tűnhetnek föl a t. olvasó előtt. Őt ismeri, legalább ismernie kell min-_ den protestáns embernek. Nem ezt mondhatjuk azonban a mi Lutherünkről, Dévay Bíró Mátyásról. Öt — ugy szólván — csak mint egyént ismerjük ti volról. Ismerkedjünk meg hát vele közelebbről; mutassuk fel, vájjon oly fényes-e a hold mint vala napja?
