Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-05-15 / 11. szám

dúsgazdag : A nagyszerű „Lazarica'' a rigómezei üt­közet („kosovopolje") festésével; a „Marko Kraljevic"­ról szóló számtalan dalok, ki nevezetes kalandjai ál­i«il egy meglehetős mondakör középpontja lett; to­vábbá a gyönyörű dal „Stalac' vár hós védelmező­jéről, a vitéz Prijesda vajdáról, az erényes és hősies Yela bojárnőről — és számtalan hősről, melyek mind a szerbek közkincsét képezik. Egyikről sem tudni, ki költötte és már századok előtt épugy ked­velték ezen dalokat miként ma is. A fiuk apáiktól tanulták, örökölték és igy a nélkül hogy egy betű, a nélkül hogy egy hang változott volna, tartották fenn magukat maig. REITER LAJOS. Közönséges vasárnapi ima, (reggeli egyh. Elő fohász. Nagy Isten! Örül a mi szivünk, vala­hányszor a harangok nyelvének neved imá­dására hivó zengései füleinkbe elhatnak; mert kedves nekünk a te veled való társalkodás, midőn dicsőítésedet zenghetjük. Jövel azért, légy közöttünk szent lelkeddel s vedd ked­vesen ünnepi foglalatosságunkat. Amen. Világok Urals bölcs Teremtője! Minden­hatóságodat csudálva állunk meg ez ünne­pélyes órában szent szined előtt s nyelvünk rebegése nem talál méltó szavakat, melyek­kel nagyságodat kibeszélni s dicséretet zen­geni képesek volnánk. Oh mert csak gyarló férgek vagyunk mi tehozzád képest, csak porszemek nagysá­goddal szemben s erőtlen lények a mennyei seregekhez, melyek meg nem szűnő, tökéle­tes énekkel dicsőitik nagy nevedet! De azért bár erőtlen is dicséretünk, fo­gyatkozás nélkül nincs is tiszteletünk: legyen kedves áldozat te előtted s fogadd el sziv­ből fakadt hálafohászainkat! Isten, jó Atyánk! Oh, mely sok és nagy jókat köszönhetünk neked, melyekkel gyer­mekségünktől fogva elhalmoztál! Mennyit köszönhet az ember teremtetése óta vele közlött jótéteményeidért! Te adtál életet, lehelletet, ruházatot, ele­beszéd előtt). delt; te adtad belénk a lelket s tettél ezál­tal úrrá a földön és minden állatokon; te küldötted el egyszülött fiadat, hogy megmu­tatná az utat, melyen a te dicső sziliednek látására eljuthatunk; te ültetted belénk szt. fiad által a halhatatlanság édes reményét; te rendeltél közénk tanítókat s hallatod ál­taluk naponként szent beszédeidet, melyek­ből az örök élet útját megismerhetjük s vi­gasztalást meríthetünk, ha szenvedünk, — reménységet, ha csüggedünk, — bátorítást küzdelmeink között. Legyen ezért neked dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás! Gondviselésedbe ajánljuk ezután is mind magunkat, mind hozzánk tartozóinkat és minden embereket; ne vond meg tőlünk atyai gondoskodásodat! Viselj gondot mind testi, mind lelki életünkre! Adj erőt jó szán­dékainkban, melyeket magunkban felteszünk! Hirdettesd közöttünk megszakítás nélkül szent beszédeidet s légy velünk ma és min­denkor buzgólkodásunkban. — Cselekedjed, hogy az itt hirdetetteknek ne csak hallói, de megtartói is legyünk, hogy igy eljut­hassunk mi is hozzád s a téged dicsérő an­gyalokkal tökéletes dicséretet zenghessünk nagy nevednek. Ámen. FÜLÖP JÓZSEF,

Next

/
Thumbnails
Contents