Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-04-30 / 10. szám

tovább: „Szeretném most, ha elmennék oda, A hol Etelke van! Öleld fel óh halál kifáradt éltemet És tedd a temetőbe!" És igy tovább, — mindig sötétebb-sötétebb eszmék és képek forrnak agyában egész addig, hogy: „Függ már a lant megérintetlenül, Melylyel keservemet elénekeltem;" mert a „Messze vándoroltam'''' czimü már csak mint mélabús elégia, mint a szenvedés viharának egy elhaló visszhangja, maradt fenn az édes-kinos szerelem emlékéből. Az első szerelemnek ily gyászos kimenenetele nagyon megváltoztatta Petőfit, — elkeseritte s úgyszólván világgyülölővé tette őt- j Bár később uj szerelmének tárgyáról is lel- ! kesüléssel, sőt itt-ott szenvedélylyel énekelt, de mégis keresztül csillámlik ez a fájó gondolat versein: „Sirba tették első szeretőmet." Mert bár énekli hogy: „Szeretnék már szeretni újólag;" de hozzá teszi: „A holt leánykát nem feledtem el: A hegytetőn még ül a téli-hó, Midőn tövében már virág fesel." Hogy második kedvesét, később nejét: Szendrey Júliát is imádásig szerette, eléggé kitűnik ezen sorokból: „Te vagy, te vagy barna kis lány Szemem lelkem fénye, Te vagy mind a két életem Egyetlen reménye! És szerelmem és szerelmem: Óh ez véghetetlen!" vagy: „Azt várom én, azt az órát, Mikor igy szólhatok hozzád Ölelésem szent hevében: Édes, kedves feleségem!" vagy pedig: „Tied vagyok szép angyalom, tiéd és Te az enyém vagy mindörökre, Isten kötötte össze lelkeinket!" tovább: „Birom végre Juliskámat Az enyémnek vallhatom már Isten és világ előtt!" még tovább: „Eszemadta Juliskája Szivem aranykoronája." Különösen kitűnik azon imádás, melylyel nejenek adózott, a „Szeptember" végén czimü költeményéből, melyben a legmelegebben kérdi nejétől, hogy hű maradand-e hozzá, ha ő előbb hal meg; — mintha csak érezte volna a jövőt, melyben az a nő mégis hűtlen lett emlékéhez: „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóúl akaszd, És feljövök érte a siri világból — — — — — ki téged Még akkor is, ott is örökre szeret!" Hol van ennél melegebben érező sziv? Hol van ember, kinek szive ugy tele volna az egyik legnemesebb érzelem — a szerelemmel, mint Petőfié ? Valóban szivének ezen nemes érzelme előtt is a legnagyobb hódolattal kell meghajolnunk! III. „Miért szeretsz te engemet, Kit annyian gyűlölnek ? S én a ki annyit gyűlölök, Téged miért szeretlek? Ezzel kezdte meg Petőfi Jókai Mórhoz irott költeményét s ezt mint forrást tekinthetjük barátai számának megjelölésére nézve. Ebből önként következtethetjük, hogy sok igaz barátja nem lehetett; mert hogyne találkoztak volna, kik reá, a hirtelen támadt üstökösre, a költészetben egy uj korszak teremtőjére •— mert túlszárnyalni vagy csak utolérni is nem tudták, irigységgel tekintettek? Inditó ok volt továbbá az is, hogy az igazságot bárkivel szemben bátran ki merte mondani. Másrészről ő neki is jobban megvolt az emberekben való hite ingatva, minthogy bizalmas barátságokat könnyen kötött volna. Általában nagyon bizalmatlan és