Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Második évfolyam - 1887-04-30 / 10. szám
M á s o d i k é v f o 1 y a m. 10 szára. Pápa, 1887. április 30. Megjelenik minden hó ío-én, október és máreziusban Si-én is. —r- Előfizetési díj egy egész; iskolai évre 1 írt 50 kr. Az .Ifjúsági kcpzotársuliit" pártfogás.) mellett. Szerkesztőség: A fóisknl.ii nj épületben. Ifjúságunk életéből. „Wer den Dichter will verstehen, muss in Dichters Landc gehen" — mondja a nagy Gőthe. Én is azt mondom, ha meg akarjuk ismerni ifjúságiink munkakedvét, tevékenységét, szelleme erejét és rugékonyságát: úgy lépjünk be arra a helyre, abba a világba, a hol mindez nyilatkozik, a hol nyilatkoznia kell, vagy legalább kellene. Mondanom sem kell talán, hogy az if. juság szellemi tevékenységének színhelye, világa alatt vönképzö-körl í í értek. Ifjúságunk körében két Önképző kör sze. repel: egyik a theologiai, másik az ifjúsági képzölársulat. Amannak tagjai kizárólag tbeologusok, — utóbbiét a theologiai akadémia, a gymn. 4 felsőbb osztálya és a tanítóképezde növendékei közül önként vállalkozók képezik Nem czélom e két társulat között munkakedv, irány vagy bármi tekintetben öszszehasonlitást tenni, •— nem! Sőt a thenlogia képzölársulülróf, mely szük — mondhatni zárt — körben kitűzött czéljának törekszik megfelelni* ezúttal szándékom sincs szólani.Mondandóim tehát az ifjúsági képzőtársulatra fognak vonatkozni. Emlitést tettem fentebb, hogy ez utóbbi társulatnak tagjai az egész ifjúságból vállalkoznak s igy ez: az egész ifjúságé. Azonban sajnálattal kell tapasztalnunk, -—- s épen ez az, a miért felemelem szavamat — fájdalmasan esik látnunk azon hideg közönyt, melylyel e társulat a theologusok egy részénél, a tanitóképezde növendékeinél pedig általában találkozik. Es miért? Mert: ,,o társulat c: élj a az önképzés előmozdítása; •— tehát: hogy I tyjai minél több ál!alános ismereteket szerezzenek, — főleg, hogy a hazai nyelv és irodalom ismeretében előhaladjanak. Tevékenysége kii erjed úgy a szépirodalomra, mint a tudományok ágaira. De az erkölcs és vallással öszszeúlközésbe jövő mű'iödés kizáratik.' 1 Tehát ez a czél gátol egyeseket abban, hogy e társulatnak tagjai legyenek ?! A theologus ugyan mondhatja mentségképen. hogy: hiszen ott a theologiai képzőkor De hát gondoljuk meg, elég-e ez? Nincs-e szüksége egy leendő lelkipásztornak általános ismeretekre is? Nem kell-e megragadni minden alkalmat az önképzésre, a szabad előadásban való gyakorlásra? E hideg közöny által lesz-e hű a theologus nagy őseihez, kikről az mondatik, hogy az ő védszárnyaik alatt rejtőzött hosszú időn át, hű ápolásaiknak köszöni életét az édes magyar nyelv? Nincs-e szüksége egy theologusnak észfejlesztő eszmecserékre, melyeket a theologiai képzőkor — alapszabályai értelmében — a szokott vitaversenyeken kivül különben is meglehetősen korlátoz : eme társulat pedig nemcsak hogy megenged, sőt szívesen is vesz. — Es végül kiktől tanulhatna mégis, kikről vehetne inkább példát a törekvésre az ifjabb nemzedék, mint a fejlődöttebb tehetségüektől ? Bizony, bizony nincs szó, mely a felhozott állitásoKat megdönthetné, nincs mentség melylyel e vádat elhárítani lehetne. Hasonlóan, sőt még inkább megrovás alá 10
