Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Második évfolyam - 1887-03-31 / 9. szám
Hold vilriga fényesen Viz tükörén csillog: Nézi arczát vizbe lenn Sok ragyogó csillag. Patak partján a vizet Ifju nézi, halvány ; Nézi-nézi: mint siet, Hab hab után folyván. „Mint sietnek a habok Messzi földre, messze ! Mint sietnek a napok, Vissza nem tér egyse ! Oh h asználd föl perez idei, Mig tart ifju élted; Mint hab, éltünk elsiet, 1soh'se térhet! . . . ." FREISTADT DEZSŐ. —tMW^ Karczolat.*) írnom kell valamiről az szent ! Hogy akarok : az is bizonyos ! De hogy miről ? Arról azt hiszem magam sem tudnék előre számot adni s előre is jelzem, hogy a társulati titkár megrovással fenyegető szózata befolyásol e tekintetben. De ha tán kételkedni méltóztatnak : tessék csak türelemmel végig olvasni, nagyon meglátszik e munkán a fris sütés . . . De hát ugyan miről is irjak ? ! Hisz ebben a perezben már kész is volt előttem a ráma, a mibe phantasmagoriam szülöttjét bele illesszem. S ime egy heves déli szél — egy az ablakom alatt ellebbenő szép leány képében — a ráma tartalmát teljesen szét kuszálta. Oh fátum!!! . . . . Tulajdonképen most már mit is tegyek r ! A foszlányokat hogyan kötözgessem össze ? Ez lehetetlen ! Hisz ez akkor férczeit munka lesz, melyet a nagyérdemű olvasó közönség (még inkább a nagytekintetü biráló úr) a meglazult összhang miatt, könnyen darabokra téphet szét. Ilynemű sérelem eszközlésére pedig a türelmes papiros iránt nem érzek magamban hajlandóságot. Ilyenformán ugy jártam, mint azon feliratkozott ngos képviselőházi szonok, ki elöl a többi már elbeszélte a fennforgó ügy érdemlegére valót s igy minden jó szándéka mellett is csak igen keveset, vagy épen semmit sem mondhat, legfeljebb a minden ékes szólásnál ékesebben szóló : »eIá 11 ok« oratioval nyer meg a maga részére sokszor még többségben levő pártot is. Ámde nagy baj van, mert én nem vagyok tisztelt ház ! De még egy parányi részecskéje sem, s így nem üthetem el a dolgot oly könyedén, mert akkor a jegyzőkönyvi kivonatok árját zuditom fejemre. Rettenetes helyzet a hova jutottam ! S még hozzá balsorsom okozóját nem is szabad, nem is lehet, nem is tudnám átkozni sem . . , mert az „hölgy" De különben is ez által sem lennék megboszulva, mert hisz abszurdum, hogy a jóságos Isten holmi-féle gyarló halandó kívánságára bármiféle átkot foganatosítana! Hogy is lehetne!? Egy hölgy iránt! Hisz ez az ártat*) Beadatott az „ifjusági képzőtársulat"-hoz. í lanság és jóság valódi mintaképe, melyen a vidorság és játsziság — melyet közönségesen kötekedésnek szoktak nevezni — egymásba észrevétlenül átmenő gyönyürü vegyületben tartják hármoniában az egészet. Apropos, hogy lehet az, hogy én megint képről beszélek? liravó !!! Bravó!!! Kitűnő dolog ! Jól megyén ez ! A terv sikerül ! . . . Igen . . . Van uj képem a mit a fent nevezett rámába, mint sértetlent i beilleszthetek. De most már aztán kikérek ám bárkitől is minden violentiát, nehogy ily esetek ismétlése által irói garantiam hitelessége ehhez hasonló kritikus ! megpróbáltatásnak nézzen elibe. A kritikusról jut eszembe egy lényeges valami, ami nem tagadhatom egy kissé szeget ütött a fejembe s ujabban meggyőzött arról, hogy még is csak nehezebb ám a tollat kezelni, mint a biliárd dákót. Igenis uraim a dolog nem tréfa, nem kevesebbről van itt szó, mint arról, hogy meglévén a tárgy a miről Írhatnék, most már azt mondja meg valaki, hogy a czimet jelen esetben mely helyre kell tenni ? Ez már aztán valami! Columbus combinaló esze ezen körülmény elbírálási nehézségéhez olyan viszonyban van, mint — — — mit is mondjak — — — mint a felsőbb mathematica a babona olvasáshoz. Csitt uraim ! ne zavarjanak — — még egy két perez — s amire még Columbus sem lett volna képes, meg lesz fejtve. Igen elmondhatom Archimedessel »heüreka«. Halandók olvassátok és bámuljatok, én irni fogok: .,A kis kötckedő u-ről. En Istenem ! de szépek is azok a leányok ! Mint a tavaszi mezőn a regg gyöngy harmatjával gyémántként ragyogó Ez már mégis csak impertinentia ! Kopogtatnak. Kiragadjak az embert legfelségesebb ábrándjaiból. Szabad no !! . . . . Megnyílik az ajtó, s belép egy szurtos suszter inas. Régi ismerősöm a
