Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-02-15 / 7. szám

Nekrolog. Szeless Gedeon. 1865—1887. Január 21-ike emlékezetes nap fog előttünk maradni, mert az egy forrón szeretett, kedves pályatársunk és barátunk Szeless Gedeon II. éves papnövendék titokteljes öngyilkosságának napja. Lehet-e megrendítőbb eset, mint midőn egy 22 éves testi és szellemi erőkkel megáldott és épen az Ur szolgájává lenni készülő ifjú megfeledkezik magasztos hivatásáról,, megfeledkezik Isten —, haza — és ember társainak tartozó kötelességeiről; szembe száll a Mindenható bölcs törvényével, megzavarja a természet rendjét, eldobja magától az életet, a melylyel rövid pár év múlva atársadalomnak lett volna hi/atva szolgálni. Mint villámcsapás sújtott bennünket a végzetes hir, mert meg voltunk arról győződve, hogy ama mindennapi okok közül egyik sem, hanem valami rendkívüli körülménynek kellett szerencsétlen barátunk kedélyére hatni, ami öt arra birta, hogy a halálnál keressen menedéket. Hogy mi lehetett ama rendkívüli köiülmény azt bizonyosan nem tudhatjuk, de sejtelmeink azon hitet erősítették meg bennünk, hogy a mindenttudó Istenen kivül kell egy embernek is lenni, a ki talán már ezelőtt egy évvel tudomással birt ama végzetes elhatározásról, de akinek a mily érdekében állott a szerencsétlen ifjút egy évi kinos hallgatásra birni: ép oly érdekében áll amerikai párbajukban részességét örökre titokban tartani. Hogy felmutassuk mennyire alapos ezen sejtelmünk és hogy egyetlen sor hátra hagyott irás nélkül is, mi az ami megerősített bennünket ezen hitünkben: lássuk röviden életét. Sz. G. Kecskeméten született 1865 május 30-án Atyja szintén Gedeon jelenleg nyugalmazott állami hivatalnok. Szüleinek ö volt egyetlen fi gyermeke. Már kiskorától fogva papi pályára szánták, mihez maga is igen korán nagy^hajlamot érzett. Iskoláit az elemitől egész a szakpályáig Kecskeméten végezte; a gymnasiumi osztályokban szorgalmas, közép előmenetelü tanuló volt. Pápára a rnult tanévben jott a theologiai tudományok hallgatására. Hogy nem kényszerűség, hanem lelke meggyőződéséből, hivatás érzetéből lépett a papi pályára, legfényesebben bizonyítja az, hogy mint theologus a jelesek között foglalt helyet. Ami külsejét illeti, arra büszkék voltunk mindannyian, mert oly szép papi alak, mint az övé volt, valóban kevésnek adatik. (Sugár magas termetű, széles vállú, fekete szemű és hajú, igazán ideális alak volt.) Modora kedves, megnyerő, ügyes társalkodó, mindenkivel szemben előzékeny, udvarias volt. Erkölcsi életére nézve józan, komoly gondolkozású, becsületére szigorúan féltékeny, vig társaságban, azt lehet mondani, majdnem kizárólagosan csak tánczos mulatságban vett részt. A legutóbbi jan. 8-án tartott »ifjúsági bál«-unkban is mint rendező volt jelen. A szülék és fiu közötti viszonyt a távolban is fentartotta a kölcsönös gyengéd, benső szeretet. Szülei szerették, mint »Legszebb reményük rózsa bimbaját.* Képesek lettek volna neki mindent megbocsátani; ha kívánja, feláldozzák érte talán mindenüket: annyira szerették. Nem kísérlem meg felsorolni az okokat, hogy rokonai, tanárai, barátai és aki csak ismerte, mindenki miért szerette; nem kísérlem meg, mert az a sziv titka, hogy egyik emberhez az első látástól fogva miért vonzódik jobban, mint a másikhoz; szerettük mert érdemes volt szeretetünkre. Nem tudott ö haragudni senkire, még ha arczvonásai neheztelést mutattak is: szemei elárulták, hogy lelkében rég megbocsátott. Elismerem én jellemzésem egyoldalúságát, de bármint gondolkozzam is nem tudok felhozni életéből olyan tulajdont, a mely képes lenne szememben elhomályosítani képét és a melynek segélyével könynyebben sikerülne kimagyaráznom végzetes tettét. A kik nem ismerték annyira, mint mi pályatársai, azt kérdezik talán ; de hát méltó-e az, hogy továbbra is jó emlékünkben tartsuk, aki képes szüleit és minden szeretteit, minden felvilágosítás nélkül a legiszonyúbb, a kétségbeeséssel határos fájdalomba taszítani ? Oh ne illessük öt szemrehányásunkká!, ne vádoljuk hálátlansággal, szerette ö szüleit, testvéreit anynyira hogy talán szive repedt volna meg, ha látja azokat a kétségbeesett arczokat véres teteme folé borulni. Ne vádoljuk ót, hiszen talán épen a szeretetből kifolyó lelkiismeret mardosás nem adott neki elég erőt arra, hogy önkeze Írásával sújtsa le azokat, akiknek Isten után mindent köszönhetett! Hogy közönséges öngyilkosságnak lett volna á!j dozata, arra épen semmi okot nem tudunk felhozni és teljes lehetetlennek tartjuk, hogy akkor legalább csak pár sor nyomra vezető írást ne hagyott volna maga után, vagy hogy szobatársainak, kikhez bizalmasabb volt mint testvér testvérhez lehet, egy pár elejtett szóval tudomásukra ne hozta volna iszonyú tervét és annak okát. Azonban nem áll ez azon esetben, hogyha mint gyanítjuk amerikai párbajnak lett áldozata. Ez esetben a szigorú becsületesség kívánta, hogy még halála után is titokban tartsa tettének okát. megkímélje ellenfelét, iránta nagylelkűséget tanúsítson. És a 22 éves, élte reménygazdag tavaszkorát élő ifjú, aki minden lépten nyomon szerető szivekkel volt környezve, képes volt magát alávetni ezen ferde