Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-01-15 / 6. szám

mindig Istóczi pipából szoktam dohányozni, ki 2 éve állandó praenumeránsa vagyok a »Függetlenség«-nek. Ez már sok volt ! — Kinyitottam az ajtót, s félretéve minden békés szándékot, a kellemetlen vendéget elkezdtem kifelé taszigálni. Végre hallatlan erőfeszítéssel sikerült kilóditani szobámból. De balszerencséje izmos lábait a kedvesemmel éppen jövő Madelaine asszony túlérzékeny tyúkszemével hozta érintkezésbe, ki éles sikoltással fejezte ki fajdalmát, s természetes, hogy az utánna jövő, s mit sem sejtő Eveline követte duennája példáját. Must azonban a folhevülésem által megbántott falusi uraság dörgő hangon visszakiáltott: »Holnap reggel vájja segédeimet,« s lerohant a lépcsőn. A siránkozó Madelaine mamseltöl, valamint Evelinetől a kellemetlen intermezzo végett bocsánatot kérve, s mentségül sanguinikus véralkatomat hozva fel, szobámba tértem. * * * A házmester felvilágosítása nyomán nyitjára találtam a kalandoknak, melyeken keresztül estem. Aznap délelőtt a folyosót meszelték. Az ügyetlen, olvasni nem tudo szolgáló czimemet a levett czimtáblák visszarakásánál fölcserélte a mellettem lakó baromorvoséval ki nem rég költözött szomszédságomba. A nálam tett különféle látogatások tehát öt illették. O rendelt pióczákat, a csizmák övéi voltak. A birto_ kos ur, kit szobámból kimenesztettem, nem ok nélkül dühösködött annyira! A semmirekellő lódoktort is' pánja — tudta nélkül — kivitte a sárréti pusztára, hol a marhák között valami betegség ütött ki. Újdonsült orvos létére ferde gyógyítás módjával ugy elrontotta a dolgot, hogy valamennyi marha elpus/iult. A hazatért birtokos értesülvén a történtekről, éktelen haragra lobbant, minek áldozatává én estem. Az ispán eli mondta, hogy milyen külsejű a baromorvos, átadta lakczimét. s igy történt, hogy a varosba feljővén, az j én szobámba jutott. Mivel az ispán a baromorvost vörös hajúnak mondta, nekem meg — kérem nem di' csekvésből mondom — szép szőke hajam van, e köI rülmény tévedésében még inkább megerősítette. A vége az lett, hogy ellenfelemtől, ki tagbaszakadt legény volt, kaptam pár csinos vágást karom és vállamra, mig én csak egy jelentéktelen karczolást birtam ejteni balszeme alatt. Három hétig őriztem az ágyat, orvosaim komolyan aggódtak betegségem fölött, s hathatós eszköznek váratlan örömet mondtak. Éppen jókor jott V .. város jegyzője, — tudósított, hogy néném meghalt-, s j rám hagyta minden vagyonát, mely kitett valami 20 ! ezer forintocskát. E váratlan örökség teljesen egészségessé tett, s | nem volt többé akadály Eveline s köztem, s most már egé\-,z biztossággal kopogtathattam be a két héttel j ezelőtt kikosarazott kérő — a nagyságos papához. Ki \ örömmel adta reánk beleegyező áldását. NAGY ZOLTÁN. Siri beszéd. — Jótékony úrnő felett. — (Pály a dij at 11 yert). Egy újonnan felhányt sir szélén állunk, lehelletérc: ugy az Ur szavára felépül a mi Testünkön önkénytelenül is borzadály fut lelkünk porsátora is ama napon, melyen az végig, midőn szemeink a sir sötét éjszaká- igazakra nagy dicsőség várakozik! jába pillantanak, midőn arczunkat a halál Miért zokogtok tehát az elhunyt kedves hideg fuvallata érinti. S e félelmet nagy felett, ki mély s hosszas álomra hajtván le mértékben fokozzák a körülállók levert, csüg- I a földi foglalatosságokban elfáradt testét, e geteg arczaí és az elhunyt kedveseinek fáj- tökéletlen hazából ama tökéletes hazába köldalmas zokogása. Még a fák lehulló levelei tözött? Halljátok meg az Idvezitő e vigaszs az egész táj kopársága is mind az emberi taló szavait: Nem halt meg, csak aluszik!" élet múlandóságáról, tökéletlen voltáról be- Ujitsátok fel emlékezetetekben Krisztus Urunk szélnek. halálát és dicső feltámadását, vájjon nem Másrészről azonban a szél zúgása, a le- biztositék-e ez reánk nézve is, hogy nem maliul ló falevelek zizegése a lélek halhatatlan- radunk örökre ott alant, mint a romlás és ságát a test feltámadását súgják füleimbe, j enyészet martalékai, hanem fölébredünk ama Eszembe jut, hogy a mint a fák és füvek, dicső, örök életre, melyet a fin a mennyei melyek most kopáran állnak a természetben, í Atyánál számunkra kieszközölt. Töröljétek ragyogó szinpompába öltöznek az ifjú tavasz j le arczaitokról a bánat alágördülő könveit,