Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1886-12-15 / 5. szám

Óvintézkedéseket tesz. Először is a megvesztegetett őrök helyébe másokat helyez, majd a nekiszánt álomporos bort Rochesterrel itatja meg s az álomba merültet saját ágyába helyezteti; maga pedig álruhába öltözve, mint őr áll a palota nagy kapujához. A IH-ik fölvonásnak czime: „A bobóczok." A költő Cromvell négy bohőczát többször szerepelteti, kik vig, könnyelmű életnézeteikkel bizarr ellentétet képeznek uruknak zord, komoly jellemével szemben. Majd bohó verseket recitálnak, majd csipős megjegyzésekkel illetik környezetüknek sőt uroknak is hibáit. E föl vonást bezárja a Cromwell és Manassé közti jelenet. Manassét két szempontból kell tekintenünk; mint üzérkedő, kapzsi kalmár: alávaló jellemmel bir, mint csillagász fenséges alak s azon formában, mint a melyben a költő elénk állítja, csodálatra ragad. Az előbb még aranyai kamatját kapzsian olvasó, most átszellemülten szónokol az ég csodás titkairól, rejtélyes útjairól s midőn a fagyos borzongástól elfogott Cromwell előtt kijelenti a jövendő titkait: mint egy túlvilági lény áll előttünk. De ezen jelenet rémes képeivel, túlcsigázott hatáskeresésével a romanticismus beteges kinövései közé tartozik. Cromwell, mint katona, vállán nehéz muskétával türelmetlenül várakozik a Whitehalli kastély kapuja előtt a lovagok megjövetelére. Éjfélkor megérkeznek beosonnak a palotába és feltörnek Cromwell hálószobájába, az ágyban alvó fejét kendővel bekötik s viszik le magukkal. Cromwell látja már, mint hozzák diadalmasan az álomba merültet. másfelől észreveszi, hogy fia Richárd jő szemben a lovagokkal. A lovagok súlyosnak találják a testet: többen azt indítványozzák, hogy végezzenek vele kurtán: öljék meg, mert a teher súlya által akadályozva vannak a gyors tovavonulásban. De Richárd a mint értesül, hogy apja volna az, kit a lovagok visznek s a mint látja, hogy néhányan már kivonták tőreiket, atyját leszurandók : meggátolni törekszik törekvésüket s görcsösen kapaszkoI dik az alvóba, a lovagok elakarják tőle liurI czolni, ő nem enged, s a sok rángatástól felébred — Rochester. így Cromwell meggyőződik fiának iránta való hűségéről, a lovagok pedig kimondha1 tatlan zavarban vannak, midőn egyszerre a ; protektor egy szavára a rejtekhelyekbe elhelyezett katonaság előtör, a lovagokat körülkeriti s lefegyverezi. E jelenetnek éles ellentéte a következő, melyben a négy bobócz szerepel. Alig távoztak el a szintérről a katonák a fogoly lovagokkal és Cromwell fiával, midőn az egyik: Zsiráf óvatosan előlép rejtekhelyéből, a hol társaival együtt tanúja volt az egész előbbi jelenetnek. Vigyázva körülnéz, nincs-e valahol valaki, majd jelt ad társainak, kik előbújnak rejtekeikből. Hangos, szűnni nem akaró kaczajra fakadnak. Majd igy beszélnek Gramadoch (társaihoz): No, hát mit szóltok ehhez ? Zsirdff (nevetve). Mind inkább nevetségesebbnek tűnik föl előttem. Elespuri: Másvilági jelenet, mely ezen világon folyik le! Zsirá/f: Csodálatos vidám látvány, látni Cromwellt a maga valóságában, a tüzet füstje nélkül, Belzebubot álarcza nélkül. Gramadoch: De mondjátok meg e csudálatos dráma szereplői közül, melyik a legbolondabb ? És vitatkoznak a fölött, hogy kinek ad: ják a bolondság első díját. — így váltakozI nak Hugó Viktornál szomorú és vig, tragikus és komikus jelenetek, melyeknek czéljuk — mint a költő e drámája előszavában, melyben a romanticismus alapelveit fejtegeti, maga mondja az, hogy, — ha a cselekvény menetét figyelemmel kisérő hallgató elfárad, — lelke felüdüljön a komikus jelenetek viditó hatása folytán. Az utolsó fölvonás első jelenetei az angol nép elkeseredett hangulatát festik a trónravágyó Cromwell irányában. A democrata párt maga részére hódította a népet, a katonaságot s várja azon pillanatot, midőn véget vethet a zsarnok életének. Elérkezik a protektor koronázásának órája: Comwell fellép a trónra, s fogadja a