Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Második évfolyam - 1886-10-15 / 2. szám
a valóhoz, a mi annyira felböszité a királyt, hogy a kedves növel szemben követendő eljárásra korlátlan szabadsápot adott Kajánnak. Ez alkalommal István is az udvarnál volt. Kaján titokban tartotta megbízatását és egy csapatnak élén rögtön elindult boszuszomjának kielégítésére. Késő ösz felé járt az idö, komor felbök rohantak az égen zugó széltől kergetve. Már minden puszta és latarolt volt, a rét fiive sárgán, összetaposva feküdt, nem voltak már rajta legelésző barmok; a fák lombkoronáiktól megfosztva, mint pyramisok a sivatagban, hidegen állottak, leveleiket pedig felkapván, elsodorta és szanaszét tánczoltatta a légben a zúgó szélvész. István, atyjától kérdőre vonatván, midőn Kajánnak megbi/atásnrol és eltávozásáról értesült mint a párja vesztett tigris, atyjára vadon tekintve, elrohant és lovára pattant elvágtatva a gyalázatos Kaján után. Azonban öt utolérni sehogy sem tudta. A komor őszi napot még komorabb éj követte. A vihar fokozódva tombolt, mintha valami gyászos eseménynek előjele lett volna. Leányvárban minden csendes volt. Az anya keblére ölelte gyermekét, csókokkal halmozta el, sokkal édesebben, mint máskor, mintha valami előérzete lett volna és aggodalommal gondolt a kedves féijre. Majd miután a kedves gyermek elaludt, ö is elszunnyadt és álmodott — az u egyetlenéről; de azután borzasztó álma következett. Azt álmodta, hogy elszakítottak őket egymástól, durva emberek támadtak meg a várat fegyveresen s mint a vadak ugy ordítottak, folyton az ö nevét kiáltozva majd reá is találtak és — meggyilkoltak gyermekével együtt. Felsikoltott, karjaiba ragadta gyermekét és — reszketett. Éjfélt ütött. ... A teljes erővel dühöngő vihar elhozta ördögeit, Kaján elérkezett csapatával, s a király nevében megnyittatta a várnak kapuját, melyen bőszülten törtek be, megtámadva és kérlelhetetlenül gyikolva a várnépet, mely az első rémületből magához jővén, bár bátor lelkesedéssel küzdött, de a túlnyomó erő által lassanként elnyomatott. Margitnak pedig hallani hellett mindent, a nélkül, hogy valaki részéről szánalomra, segitségre számithatott volna. Kebelére ölelte gyermekét, letérdelt, buzgón imádkozott és férjére gondolt, a kit többé nem láthat soha. Kaján maga tört be háloszobája ajtaján s gúnyos tekintettel maga szúrta le a lelkét Istennek ajánló, angyaltisztaságu nőt gyermekéve! együtt. Margit nem kért átkot gyilkosa fejére, de férjére gondolva s gyermekét folyton kebelén tartva hunyta be szemeit. Kaján boszuja ki volt elégítve, — s ott hagyván áldozatait, tovább folytatta teremrül-teremre embereivel a dulást. De nem is lett volna tanácsos ama teremben hosszasan időzni, mert István megérkezett s látva a történteket, kedves nejéhez sietett, azonban csak hideg tetemeket talált és reájuk borulva, a gyilkos fejére pedig halálos ítéletet mondva, — sírt keservesen Kaján a mint meghallotta István megérkezését, rettegve a herc/.eg boszujatol, népével együtt azonnal eltávozott. A felkelő napnak első sugarai egy f Idült várat, s a vár alatti kerben egy sirt ásó ifjút láthattak. — Abba temette kedveseit István; azok közé ;i virágok közé, melyek oly sok szép jelenetnek voltak tanúi; oda temette őket, hogy most már ha ö nem tud is, legalabb azok susogjanak az alvóknak szerelemről, édes bo'dogságról. * * * István nem Budára: atyjához, hanem Erdélybe ment és lázadást tervezett atyja ellen, mely ki is tort; ennek ugyan végre is béke lett a vége, de a csataban István összetalálkozolt a gyilkossal és egy csapással véget vetett átkos életének. FÜLÖP JÓZSEF. Cromwell (Dráma- Irta: HUGÓ VIKTOR.) — Ismertetés. — Cromwell Olivér, Angolország protectora, magasan kiemelkedő alak a XVII. század történetéből. Az ő személye képezi a középpontot ama nagy forradalomban, mely előhírnöke, s sok tekintetben előkészítője volt a későbbi mozgalmaknak. Főképviselője volt azon iránynak, mely a nép kebelében a királyi zsarnokság, s önkény ellen támadt, s mely végre is diadalmat ült. A nép akarata döntővé vált, a zsarnokság megbukott; a de- ! mokrata szellem diadaímának tetőpontján akkor állott, midőn a jó, de sokat tévedett I. Károly király feje a vérpadon hullott le. Sok, nagyon sok eseménynek kellett lefolynia, mig a cselekvények folyamata eljutott eme nagy forduló ponthoz. Evekig háborúskodott az angol nép, vagy is a nép akarat megtestesítője: a parlament. A polgárháborúk rémséges csapásai látogatták meg az országot, de végre is a sok küzdelemnek feltűnt drága bére: a szabadság, s annak megtestesítője: a köztársaság. De csakhamar veszély fenyegette egy hatalmas ember részéről, kinek kezében volt öszpontositva az állami hatalom összege. E férfiú Cromwell. Mint a történetből ismeretes.