Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1886-09-30 / 1. szám

Czélunk továbbá, hogy a nagy közönség, közelebbről ezen iskolát fenntartó testület, egyszóval az érdeklődök időről-időre lássák némi nyomát az ifjúság szellemi tevékenységének, munkakedvének s értesüljenek a fontosabb iskolai mozzanatokról. Ez volna czélunk e lap szerkesztésével; ugy hisszük mindenki fontosaknak ismeri el, s helyesli vállalatunkat. Jól tudjuk mi, kikre e lap szerkesztése az „ifjúsági képzötársulat

u által bízatott, melynek szellemi pártfogása mellett jelenik meg, jól tudjuk, minő nehéz feladat előtt állunk, hogy ifjú emberek, leginkább kezdő irók műceiböl az olvasó közönségnek élvezhető olvasmányt nyújtsunk: de biztat azon remény, hogy mindez tekintetbe vétetik, s hogy mi is Isten segítsége mellett az igényeknek megtudunk felelni. Lapunknak ezen tanévben ís tizenkét száma jelenik meg; még pedig minden hó lóikén, azonkívül október- és márcziusban 31-én is. Midőn azért az ifjúság igaz barátjainak, s a főiskolánk iránt érdeklődőknek jóakaratú pártfogását kérnők: munkálkodásunkra Isten j segítsége- s áldásáért esedezve, nyugodtan bocsátjuk közre szerény lapunkat. A szerkesztőség nevében: FÜLÖP JÓZSEF felelős szerkesztő. Bullinger és fia. Nagv lelkiörömmel és teljes méltánylattal forgattam pár nappal ez előtt ez ifjúsági lap első évi folyamát, melynek jó szelleme s élénk tartalma szép bizonyítéka annak, hogy a pápai ref. íőtanoda ifjúsága a kisebbkörü nyilvánosság terén is megállja a maga helyét s nem akar elmaradni a testvér főtanodák növendékeinek hasonirányu tevékenysége mellett. S most, midőn a második évfolyam is immár megindul: ezen én őszinte örömömnek és méltánylatomnak igyekszem azáltal adni kifejezést, hogy az itt következő czikkecskét a szerkesztőség rendelkezésére bocsátom. Bullinger Henriknek a zürichi nagyemlékű tudós reformátornak felette széleskörű levelezése volt. Királyok és uralkodó berezegek, főpapok és tudósok, mondhatni az egész művelt Európából levelezésben állottak vele. De ha felettébb nagy értékkel bírnak is e levelek azon kor egyháztörténelmére nézve, nem kisebb fontosságúak Bullingernek fiával váltott levelei, melyekből az európai lrirü nagy tudóst mint a legnemesebb szivü embert s a leggondosabb, figyelmét minden aprólékosságra kiterjesztő atyát van alkalmunk megismerni. E levelekből akarok én most egyet mást közölni s ez által a reformátió korából egy kis művelődéstörténeti töredéket adni. Bullingernek hasonnevű fia 1553-tól 1555-ig Strassburgban, 1555—56-ban pedig Wittenbergben tanult. Strassburgban egy atyjával ismerős angolnál volt szálláson, s kissé talán bőven költekezett, mert 1553. dec. 20-án igy ir hozzá apja: Kiadásaid jegyzékére meg kell jegyeznem, hogy igen bőkezűen fizeted a borbélyt 3 krajczárjával. Én itt csak 2 krajezárt vagy fél batzent fizetek. Ne urfiskodj fiam, tanuló vagy nem úrfi; a bőköltőknek végre üres lesz a zsebük . . . Minden kiadást pontosan íelirj s a jegyzéket nekem két hónaponként elküldd; tudod, hogy számitok reá.... Anyád is igen esudálkozott, hogy már ismét egy uj csizmáról beszélsz. Alig tizenöt hete, hogy elutaztál hazulról s három pár csizmát vittél magaddal. Ha igv viszed a dolgot, hat pár csizma sem lesz elég egy esztendőre; nekem kettő bőven elég. Pedig te is csontitól és húsból vagy, mint más becsületes ember, és nem vasból... A lantodat nem küldöm el, nem érdemes a szállításra. Kaphatsz ott kölcsön valamelyik barátodtól. De legjobban szeretném, ha azt is elfelejtenéd, mit tanultál." 1555-ben más főiskolába kellett menni az ifjú Henriknek. O mindenáron Wittenbergbe vágyott, mig apja Marburg mellett volt. Idevonatkozókig igy ir a fin apjához 1555. junius 14-én.