Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-03-02 / 9. szám

nagy nap méltó megünnepléséhez. Ünueplésed legven fényes és oly tanulságos, hogy elleneid tiszteljék összetartásodat. Hazánk történetében maradandó emlékű lesz e nap. Ez emléknek kedvező, vagy kedvező'tlen volta egyenesen tölti ok függ. Ily körülmények között, kérdem, mit volna képes tenni pl. a franczia nép ? Bizony megmutatná az egész világnak, hogy feltudja fogni e nap jelentőségéi, tudja tisztelni őseinek emlékét, hazájának ezredéves múltját. Alig vau Európában olyan nemzet, melyre nézve oly fontos lenne, mint ránk, az ezredéves ünnep nagy jelentőségének kellő méltatása. Ha letűnik egy év, visszatekintünk annak folyására, megilletődve veszünk tőle búcsút. Üdvözöljük az ujat és a múltból merített tapasztalatainkat ugy igyekezünk értékesíteni, hogy hasznunkra szolgáljanak azok. - Ez a nap kiválóan alkalmas arra, hogy hazánknak ezredéves történetét felelevenítsük. Tükörként áll előttünk a mult annyi változatosságával. Hallhatatlan őseink dicső alakjai népesitik meg képzeletünk világát. Látni véljük Őket, kikhez hasonlókat a történelem nem mutathat fel egy nemzetnél sem. Látjuk Őket a dúló csaták szörnyű tusájábau, szemökben a bátorság tüze ég, érczkarjukkal pusztító csapásokat mérnek az ellenség soraira. Nem pihennek addig, mig a győzelem nem teljes. A hősiesség eme félisteneiről csodás dolgokat jegyzett fel a történelem. Mig magyar ól e hazának eleink vérével megszentelt földéu, emlékükre hálás kegyelettel gondol a legkésőbbi ivadék is, Hazánk története kellő tanulságot szolgáltat arra nézve, hogy csak az olyan ország állhat feut sokáig,virágozhat jólétben, melynek megalkotója egy szent István bölcsessége. — Oly alapot vetett Ő Magyarországnak, melyen még ma is áll hazánk annyi megpróbáltatás után. És fog is állani, ha nemzetünk követni fogja elődeinek példáját. A nemzetek sorsát igszgató isten számtalan oly csapást mért szeretett hazánkra, mely végpusztulással fenyegette Árpád szerzeményét. Volt ido, midőn hazánk virányait a tatárhad duló áradata nemzetünk vérével áztatta meg. Sz;>moru idők megrágó emlékei ezek ! Ily csapás tanította az összetartás áldásaira a magyart, valahányszor a meghasonlás, széthúzás veszélyeztette a nemzet erejét. A tengernyi vad ellenség a Sajó partján hirtelen szétverte Bélának maroknyi seregét. A mi ezután következett, nem képes toll kellően rajzolni. Leölték a nemzet fiainak százezreit, a vértengerből az égo városok és falvak lángözöne magaslott ki. Puszta, lakatlan lett az egész ország, mely óriási temetőhöz hasonlított. Mily emberi erőt meghaladó munkásság kellett ahoz, hogy az enyészet eme szörnyű müvét az élet és boldogság válthassa fel. Nagy Lajos hazánknak határát kiterjesztette, Birodalmát a Keloli-, Adriai - és Fekete tenger körité. Őt Mátyás wtézségo és igazságosságban felülmulta. Hazánk a dicsőség-'és győzhetlenség fényében ragyogott. Győzelemről győzelemre járt a „Fekete-sereg", mert a hol egy Kinizsi a vezér, ott a kenyérmezei győzelem bizonyos. Igazán mondják, felülről csak lefelé lehet haladni. Midőn huzáuk hatalmát rettegte az egész Európa, a kegyetlen sors Dobzso Lászlóval és a gyermek Lajossal verte meg a könnyelmű nemzetet. A sors kegyetlen Ítéleteket szabott a nemzetre. Mohácsnál a nemzet sírjába hanyatlott. Szomorú megilletődéssel gondolunk ama mérthetlen csapásra, mely hazánkat 150 éves rabigába törte. A szolgaság lánczári sinylett az a nép, melyet Mátyás korában '-ettegett Konstantinápoly. Ki tudja, heva vezette volna e hosszas szolgaság a nemzetet, ha az egri- és szigetvári hős fel nem rázza tetszhalotti álmából. Dobó, Zrínyi, ti a magyar nemzet becsületének megváltói, ki tudja-e legforróbb háláját mutatni szent emléketek iránt a nemzet, ha öljön az eredéves ünnepély nagy napja?! Mennyi fórv és á/ny ? Győzelem és megaláztatás ! Ma a győzelem napja mosolygott, holnap gyász borongott a nemzet felett. • — Hazánk áll, uemzetünk él annyi viszontagság után is ! És to nemzetem, tudsz-e lelkesedni ama nagy nap jelentősegéhez képest, mely ünnepe lesz ezredéves itt lakásunknak ? Hálátlan nem lehetsz dicső őseid eroléke iránt — Készülj, készületed legyen e nagy naphoz méltó ! Ünnepelj ugy, hogy a nemzetnek minden fia erot merítsen a múltból a jövő számára. -- Ne feledd a halhatatlan költő eme mondását: A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely, Áldjon, vagy verjen sors keze, Itt élned, balnod kell. Sípos Lajos. Hogyan kapott Ugod kir. táblát? — Karczoiat. — Alig keltett még országszerte élénkebb mozgalmat egy hír, mint az, hogy Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter a kir. táblát szétosztani száudékozik. Mozogni kezdettek mindenütt, ahol csak egy kis élet volt. Nagyon természetes tehát, hogy Ugod sem maradhatott tétlenül, s erős láz fogta el a gondolatra, hogy Ugod még kir. táblai Székhely is lehet. S miért ne ? Nem épen ugy borul-e rá is a kék égbolt, mint akár Buda-Pestre, s nincsen-e Ugodon is olyan éltető levegő, mint akár Sopronban, vagy épen Péntekhelyen ? Nem-e egy volt orsz. képviselő a papjuk ? Nem-e Lajcsi a szolgabirájuk, n m-e Fenyvessy Feri a követük ? Elég az hozzá, hogy az eszme életre kelt, Ugod érdemes elöljárója erélyesen vette az ügyet kezébe. Miudenekelött összehivatta a község,*) képviselőtestületét, de sőt. hogy minél többen működhessenek közre Ugod felemelésének munkájában, még azokat is összegyűjtötte, akik — levén éppen vasárnap délután — éppen a szőlős pinczékben ápolgatták Bachus úrral a közelebbi barátság szép ós nemes érzelmeit. Ezekért kiesküdt uramat köldötték gyors, futárképpen, meghagyván neki, hogy ne maradjon ember a falun kivül, különben Ugod becsülete nagy csorbát szeuvedhetce. Alig egy óra múlva már szép csoport lelkes polgártárssal közelgett kisesküdt uram a falu felé, mikor a Csira erdő szélén egy szokatlan jelenet tárult eléje. A Csira erdő szólén ugyanis már Ősi idő óta van egy tóforma mélyedés, melyet télen nyáron bizonyos fekete folyadék töltött meg. A falu népe ugy megszokta, hogy azt is alig tudták, létezik-o ama tó, vagy sem. Most azonban, hogy kisesküdt uram kíséretével arra volt elhaladóban, észre vette, hogy a tó vizét egy idegen ember kis üvegekbe töltögeti. Az idegen éppen ugy nézett ki, mint a milyennek kisesküdt uram a garaboncziás diákot képzelni szokta. *) Pardon, %'áros. SZERK. a női emancipáció, hogy a kormány akkép intézkedjék, mikép a nők a gyirmasiumokban előadott tárgyak ismeretét megszerezhessék, hogy érettségi vizsgákat tehessenek, hogy egyetemeken szaktudományokat folytathassanak. Azután kijelentendő, hogy az egyetemen végzett nő előtt nyitva áll az államszolgálat minden ága, melyek betöltésére alkalmasak. Ha a nők már most lehetnek po3ta- tá~ v

;rdai- vasúti hivatalnokok, miért ne lehetnének fogalmazók, titkárok, levéltárnokok, pénztárnokok, ellenőrök akármely hivatalban ? De a magángyakorlat tere is megnyitandó a nők részére, hogy orvosok, ügyvédek, mérnökök is lehessenek. Az előadottak nyomán most már megfelelhetünk azon kérdésre is, hogy voltaképen mit értünk a nők társadalmi emancipációja alatt ? Ez alatt értjük azon létező viszonyok megszüntetését, melyek a not szellemi, gazdászati, magán- és közjogi tekintetekbeu egyéni szabadságában korlátozzák és tehetségei érvényesítésében megakadályozzák. Szellemi tekintetben azért, mivel nem részesülhet magasabb tudomány és képzettségben, és ha osetleg ilyenekre külföldön szert tehet, nem értékesítheti ismereteit ugy mint a férfiak, Gazdászati tekintetben azért, mert nem válhat a társadalom productio tagjává s nem keresheti meg kenyerét önálló munkával száz meg száz olyan téren, melyet ezideig a férfiak foglalnak el. Magán- és közjogi tekintetben azért, mert a törvény igazságtalan iránta és sokkal bőkezűbben méri a jogokat a férfiak számára, mint a nőknek. De hát milyen mérvű legyen azon egyenjogositás ? A no társadalmi emancipációjának teljesnek kell lenni. Azaz az állam és társadalom nem Oldják meg feladatukat azzal, hogy felkarolják a nőnevelés ügyét s módot nyújtanak a nőknek ismeretei: szerzésére, hanem szükséges, hogy ugy az állam, mint a. társadalom megnyissá!: a szakképzettséggel biró nok előtt mindazon kereseti pályákat, melyeknek betöltésére alkalmasok. És épen nálunk magyaroknál szükséges a nő emancipálása azért, mert épei. nálunk szükséges értelmiségünk számát gyarapítani s lehetővé tenni, hogy minél több réteg a munka körébe vonassék. Mert épen a magyar birodalom nagyobb fele a nőnem, mely nem maradhat szellemi és gazdászati tétlenségre kárhoztatva. Mert épen nekünk vau szükségünk arra, hogy az inteligentia gyarapittassék a nők által, hogy a nőnem hozzájáruljon munkája és keresetével a nemzet vagyonosodásához. A nyugaton több az értelmi és munkaerő mint nálunk, mi által az illető álhmok gazdagabbak is. Nálunk ellenben csekélyebb az intellicgentia és munkaerő, ezáltal a tudomány, ipar és kereskedelem is fejletlenebb, de szegényebb is az állam. Nálunk tehát állami és jemzeti érdekek követelik a nönera társadalmi emancipátióját azaz részvételét a munkában és kereietben. Ezen emancipátió előmozdítása azonban első sorban a nők kezébe van letéve. Mert a nőktől függ, hogy minő befolyást gyakt-rolnak a gyermekek nevelésére. Ha ezen befolyásukat a szabadság, egyenlőség eszméjének előmozdításában gyakarolják ; ha már a gyermek szivébe mélyen bevésik, hogy minden ember szabad ós egyenlő, hogy csak a műveltség az emberiség éltető felszabadító eleme, ha a nok minden befolyásukat a haladás előmozdítására áldozzák s uyiltan ellenszegülnek minden reactionárius áramlatnak : akkor nemcsak az emberiség javát, de saját jólétüket is előmozdítják. Az emancipátió igaz, most még csak jámbor vágy, de ne feledjük, hogy az embe» riség géniusza a szabadság ösvényén ugyan lassan, de biztosan halad előre. És ha majdan egv jövendőkorban a jövendő nemzedéknek nemesebb érzésű leányai, ésszerűbben gondolkodó anyái, műveltebb hölgyei lesznek : ugy ebben nagy érdem illeti meg azon mozgalmat, melyet a bárgyuak ma még elitéinek; de a gondolkodó fők, mint p?ldául Stuart Mill, Holtzendorft' s az emberiség ügye iránt melegen dobogó szivek — őszinte becsülésükre méltatnak és nyíltan hirdetik, miszerint nekünk ahhoz, hogy a nok szabadsága, egyenlősége azaz emaucipátiója ne csak irott malaszt legyen, de testté is váljon, nem kell inás, mint ,több világosság!"