Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-02-09 / 6. szám

A társulati viszonyból eredő jogi kérdések, végletesen minden felebbvítel kizárásával egyedül választott biróság által intézhetők el, melyhez mindegyik peres íél egy birói tagot választ. Ha egyik fél a vett felszóllitás folytán 8 nap alatt a választott birói tagot nem nevezi meg, vagy ezen birósági tagok az elnök választásában nem egyezhetnek meg, akkor Pápa városa polgármesterének joga leend, a hiányzó birósági tagot, illetőleg elnököt választani. 16. §. Az egylet pecsétjének körirata leend: „Pápa városi szépítő egylet." 17. §. A társuht féloszíásával az elvállalt kötelezettségek fedezése után fennmaradó vagyon, a város községének oly kikötéssel adatik át, hogy az, az egylet által kitűzött czélokra fordittassék. Nem bevésbé a társulat feloszlása esetére, az egylet alkotásai a városi közönség tulajdonává válnak. Tömeges kivándorlás a Bakonyaljáról Amerikába és annak okai. i. Szomorú képet látunk és keserű tapasztalatokra jutunk, ha végig tekintünk a még tizenöt év előtt is jólétnek és virágzásnak örvendő Bakony-aljai községeken. Számos községben több telkes gazdát ismertem, kinek udvarából még nem rég négy jó jármas ökör, két hámos ló, tehén és növendék marha ment ki gazdájának örömére — munkára, vagy legelőre ós most két rosz ló, vagy gyenge tehén kénytelen megmunkálni azon néhány hold kizsarolt és terméketlen földet, — vannak községek hol alig találkozik egy-két telkes gazda, kinek birtoka képes volna kiteremni a reá túlságosan kimért adót és a betáblázott adósságnak kamatjait, mi marad a megélhetésre ? saját és családjának ruházására, esetleg betegség elofordultával orvos és gyógyszer költségeire, gyermekeinek tanitatására? a felelet erre könuyü — semmi, semmi ! ! így volt kénytelen sok iparkodó, józan, tiszta magyar ajkú polgár, telkes gazda, első sorban adósságot csinálni, másodsorban megválni s potom áron elbitangolni állatjait és miKor mindenből kifosztva látta magát, bécsi üg)nököknek csábitó szavait meghallgatva, — a vándor botot kezébe veszi — itt hagyva drái-.a családját, hazáját, áthajózik a régi CaMár elmúlt hat hónap még sem jelentkezett senki sem. Végre egy nap beálliiott egy paraszt ember, nem éppen valami szép kinézésű. így szólt : Felség ! Óhajtod azt a madarat sajátodul ? ígérd meg, hogy nekem adod u királykisasszonyt, — akkor három nap múlva megkapod. A király ily vakmerő kívánatért megharagudott s megparancsolta neki, hogy rögtön távozzék. De a paraszt feledve a vele történt dolgot, másnap ismét elment a királyhoz ; „Felség ! Akarod azt a madarat ? ígérd meg a királykisasszony kezét!" Ekkor a király egy őri hivatott be és börtönbe vettette az embert. Ugyan ekkor megparancsolta a király,hugy á fát oly erős vasketreciczel vegyék körül,nogy ne legyen szükség őrre, Midőn a narancsok újra megértek, egy reggel lement a király a kertbe s csodálatára az arany-narancsok megint nem voltak meg. Haragjában megparancsolta, hogy bocsássák szabadon és küldjék ő hozzá a parasztembert. „Ha meghozod nekem azt a madarat élve, vagy halva : Ugy a királykisasszony a tied lesz." „Felség! Három nap alatt." És még mielőtt a három nap eltelt volna már visszatért. — ,Xme itt van a madár, Felség ! A naan földjéről az uj Amerikába, egy bizonytalan tudattal, hogy mi történik ő vele? mi történik családjával ha oda hal

t oda vész. Néhány eclatans példa többek közt Csóth és Vanyola község, egyekint alig 1000 lélekkel bír és már eddig is mindegyikéből 40—45 családfő vándorolt ki, hátrahagyva özvegyeiket, árváikat, a végzetre bízva maguk és családjuk sorsát, Nyögér, b. Ságh, Szt.Iván, Szűcs, b. Tamási és p. Teszér községekből 100 meg 100 a kivándoroltak száma, és a mint hallatszik azok száma oly rohnmnsan szaporodik, hogy ha az intézők ideje korán expedienst nem találnak, mi által a kivándorlásnak eleje vétessék — szomorú következményeknek leszünk élőtanui. Egy évtized óta még középszerű termésünk sem volt, alig mult év, hogy a végzetes vörös kakas egy, vagy több községet meg ne látogatott volna, felemésztve számos családnak téli eleségét butorzatját, ruházatját, ehhez járul, hogy a Bakony-alja fekvésénél fogva az időjárás szeszélyeinek áldozata, a késő tavaszi fagyok, a tartós nyári szárazságok évről-évre agyon sanyarják, tönkre teszik a növényzetet, az apróbb állatoknál legkivált j a sertéseknél infinitum uralkodó járvány be- j tegségek, a gabona árak folytonos csökkenése ? és legkivált azon idotájt, mikor a szegény j gazda nyomatva az adó ós hitelezői által, akkor j kényszeritetik kis termését közvetleu az ara- I tás után elprédálni. Én, ki a nép között lakom, velők érzek j ebben és nem másban találom a tömeges kivándorlásnak főokát, vannak olyanok és legkivált azok, kik soha egy egyszerű gúny hót meg nem tekintettek, csak a palotákat, fényűzést és az anyagi jólétet ismerik, más szinbe látják a helyzetet, elitélik a szegény kivándorlókat, könnyelmű pazarló dologtalanságukat hozva fel és ennek akarják elszegényedésüket, tönkrejutásukat tulajdonitani, pedig ha azon téves hitben levők maguknak fáradságot vennének, végig tekintenék a postaállomásokat — meggyő/odnének, hogy a magyar nép mily erős, szorgalmas, kitartó ós minden munkára alkalmas és kész, meglátnák, hogy a szegény kivándorlók nemcsak a drága útiköltséget, de iparkodnak távol hazájuktól hátra levő családjukat élelmezni és birtokukat a terhek alól felszabadítani. (Folyt. köT.) Ifj. Perczel Sándor, i A „Pápa vidéki gazdakör." Tisztelt Szerkesztő ur ! Kérjük becses lapjába következő válaszunkat felvenni. Ifjú Perczel Sándor urnák, mint gazdaköri tagnak a „Pápai Hirlap"-ban hozzánk intézett interpellátiojára van szerencsénk tisztelettel a következőket válaszolni: Miután még a magas minisztériumhoz benyújtott alapszabályok nem érkeztek vissza, a közgyűlést összehívni tárgytalan. Az alapszabályok megérkezte után mielőbb összehivatik a közgyűlés. Azonban, ha a tagok kívánják előbb is közgyűlést hirdet az elnök, vagy megbízása folytán az alelnök. Pápa, 1890. febr. 4-én. Békássy Gyula, Ihász Lajos, elnök. alelnök. Az ifjúság falun. — Kép » falusi óletbBl — Az ifjúság arany-alma, jó megőrizni, mondja a közmondás. Akik pedig az ifjúság megőrzésére hivatva vannak s ezen hivatásukat hiven teljesitik, nagy nemzeti s társadalmi érdekeket mozdítanak elő, mert ahol az ifjúság szive, ott a jövő reménye. És vájjon hogyan állunk faluhelyeken az iíjuság erkölcseivel? Vájjon a divatozó viszonyok jobb idők reményeivel kecsegtetnek e bennünket? Sajnos, hogy a válasz nem lehet kedvező. Akik ismerik a falusi életet — igazat fognak adni nekem, midőn azt állítom, hogy faluhelyeken romlik az ifjúság erkölcse, satnyul az ép test s valami balcsillagzat jár, mely megrontja a szűz ifjúságot. Pedig ez nagy baj, mert az ifjúság vétke a csontba avul s koporsóba megy az emberrel, mondja a magyar bíboros Cicero. királykisasszony eitől az órától fogva — az enyém!" A király elkomorodott .... most neki kell adni a lányát ennek a műveletlen embernek 1 — „Mit kiv?nsz ? Akarsz aranyat, vagy ezüstöt? C'ak a királykisasszonyt ne kérd." — „Felség ! az alku ez volt." — „Mondom, kivánj akár mit, csak azt ne!* „Tarts meg magadnak mindent, lesz a mi lesz!" És elment. A király szóit a madárhoz: Most kezemközt vagy és megölhetlek. A madár repkedett, mert egyre érezte, hogy tollát tépik. „Hová tetted az arany-narancsokat ? „Ha nem bántasz többet megmondom." — „Nem bántalak többet" mond a király. — A narancsok a „hétkapu* nevezetű barlangban vannak. Ott van egy kereskedő és egy vörös sapkás a ki őrt áll. Jó volna tudni a módot, de azt csak ketten tudják, az a kereskedő és az, a ki engem ide hozott. A király előhivatta a földmivest. — Szeiződjünk újra — kezűé a király. — Én bejutni akarnók a „hétkapu" barlangba, La megígéred, hogy besegítesz, hát tied lesz a királykisasszony. — „Felség! ez és ez a módja" s azzal megmondta, A király elment és elmondta a hallott I szavakat ós felnyillott a barlang ... a földi mives kinn maradt. A mint a barlangba bement a király,— : felszedte az arany-narancsokat és a gyémántokat az utolsó darabig. „Csakhogy tudom a 'módját, majd el-el jövök* — gondolta magá* i bau a király. A barlangból kiléptekor mindjárt a földmives állott elébe és figyelmeztette, hogy a királykisasszony az övé. — „Mondtam már hogy, mindent, csak azt ne kérd." — „Felség! Hát az ön szava?" — „A szót elviszi a szél." Elérkezvén a király a kastélyhoz : letette terhét, s a mint nézegette, hát az arany narancsok helyett talált megromlott narancsokat. A mint a gyémántokat akarta kivenni, nem talált mást, mint megszenesedett fadarabokat. Haragosan oda ment a madárhoz ós kérdé : —Hol vannak az én arany-narancsaim ? — „Ha nem bántasz akkor meg mondom." — „Nem bántalak, csak mond meg hova rejtettétek." — „Azok megszerzésének más módja van, a melyet csak az a kereskedő ós az a földmives tud.

w A király most újra hivatta a parasztot. — „ Csináljunk egy másik szerződést i Mond meg nekem a módját, hogyan szerezhetném meg az arany-narancsokat? Ha meg i mondod tied lesis a királykisasszoay.