Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-05-04 / 18. szám

rálszabadjai liiveit. Juains hó 1-éii, vasárnap enyingen, a enyingi, lepsényi lajoskomáromi és mezőkomáromi plébániák híveit ; jun. 2-án, hétfőn, Déghen a déghi plébánia, továbbá a hozzátartozó Szilas-Balhás és a puszták híveit ; junius 3-án. kedden, Siófokon, a siófoki fokszabadi plébániák híveit fogja megbérmálni. A közbeeső kántor-böjtök napján bérmálás nem lesz — Számadás. A pápai iparos ifjúság önképző és betegsegélyző egylete, részben pedig a színház alap javára f. évi ápril hó 27-én rendezett műkedvelői szini előadás bevétele és kiadásairól : Bevétel : színházi jegyek árából 192 frt 10 kr. telülfizetésnk ós adományokból 62 frt 10 kr., összesen 254 frt 20 kr., kiadás pedig 38 frt 71 kr., melyet levonva a bevételből, maradt tiszta jövedelem 215 frt 49 kr. Ezen összegből a szinházalap részére 40 frt 12 kr. átadatván, maradt az egylet javára 175 frt 37 kr. Kelt Pápán, 1890. ápril 28. Hei m Ignácz, pénztárnok. Fleischner Emil ellenőr. — Halálozás. Farkas Miklós prémontrei rendű kanonok a keszthelyi gymn. igazgatója Pápa város szülötje m. hó 21 én este 6 órakor életének 50-ik, áldozó papságának 23-ik évében szivszélhüdósben elhunyt. A megbodogult pap jeles képzettségű tanár és jó barát hültteteme 23-án este 5 órakor a szent Miklósról nevezett sirtkertber tétetett örök nyugalomra. A gyászszertartást Dr. Dunszt Ferencz apátplébános fényes segédlettel végezte. Az imposans temetésen részt vett a vidékbeli papság, Keszthelyváros képviselőtestülete a m. kir. konvédhuszár-tisztikar, a hatóságok, az intézeti tanárikar, a népoktatási tanintézetek tanítóikkal tanítványaikkal. A boldogult htilt tetemét fedő s számos koszorúval elhalmazott koporsó körül díszbe öltözött tűzoltók lépdeltek. Nyugodjanak békében porai. — Balassa Antal emlékezete. Gárdony vidékéről írják a következőket: Yolt vidékünknek ezelőtt évekkel egy részint saját szorgalma, részint öröklés uján az anyagi jólét meglehetős fokára emelkedett fia. Az ifjabb nemzedék csak hirből, mi szemé'yesen ismertük őt. Az egész megye szerette,becsülté. Valami nagy politikai szerepet nem játszott ugyan, mind a mellett volt neki józan érzéke a tisztesség és hazafiság iránt. A világosi katasztrófa után igen sok sorsüldözött hazafi nyert elhelyezést és kellő ellátást az ő vendégszerető házánál s volt idő, hogy ezeket a sorsüldözött embereket sokszor személye biztonságának koczkázatával takargatta és pedig huzamos ideig az ő baráti hajlékának rejtekeiben. Mint garzon ember független volt minden irányban. Gyakran volt háza is látogatott, még pedig előkelő férfiaktól, mikor különösan a megyei tisztviselők, vagy az országos képviselők választásáról volt szó. Vezérszei'epet nem játszott ugyan, hanem helyes észjárása és összeköttetései igen keresett egyéniséggé tették a vidéken. Ez emlékezetes férfi: Balasáa Antal, nyéki birtokos volt. Az észszerű haladás elől nem zárkózván el, a takarékossági elvek követése mellett, gazdasága egyike volt ama virágzó gazdaságoknak, melyek mindenkor dúsan- jövedelmezlek. Egyszerű életmódot folytatva s józan irányt követve, gazdasága ennélfogva folytonosan gyarapodott. Volt birtoka Nyéken, volt Gárdouydonyban, volt Bodméren, szóval u vidék több területein. E mellett marhaállománya is olyan volt, hogy a mágná°i uradalmakban sem volt külömb nála. Bankó dolgában is virágzó volt a helyzete. Egyszer aztán ennél a jómódú embernél is kezdettek következni azok a napok, mikor a fekete haj elkezd az ember fején szürkülni, az izmok elkezdenek tágulni, a máj romlani s a jókedv épévé változni. Egy ilyen rossz órájában aztán ott lévén nála egy kebelbatrátja, a kit mindenekfölött szeretett, azt mondja neki, hogy „te Sándor, liozz egy ügyvédet, hadd irja meg végrendeletemet,mert én rád akarom hagyni minden vagyonomat." Ez a jóbarátja azonban igen humánus s igen önzetlen, de szintén garcon ember volt. Azt mondja Balassának : „Nekem nem kell a vagyonod. Van nekem annyi, a mennyiből én tisztességeden megélek, én is másra, még pedig jótékonyczélra hagyom az enyémet, kövesd te is az ón nyomdokomat." — Balassát meglepte ez az önzetlenség. Magába szállt, legott ügy védett hivatott s összes ingó- és ingatlan javainak nagy részét jótékonyczélra hagyományozta: összes bodméri ingatlan javait a pápai református főiskolának, nyéki ingatlan vagyonának nagy restét és budai, 25 ezer frtra becsült házát a pesti református főiskolának. Ezenkívül a neki birtokából egy részt, a gárdonyi birtokát egészen az ottani községek szegénysorsu tanuló gyermekeinek fölsegélyezésére hagyományozta éspedig olykép, liogy ezen birtokok jövedemeiből levonva az állami és községi adót, a szegény iskolaköte les gyermekek részére ruházat, tankönyvek és a tandijak összessége fedeztessenek. Minélfogva ezen áldásos alapból e folyó évben is Gárdonyban 37, Nyéken pedig 30 szegénysorsú tanulót láttak el a szükséges segédeszközökkel. Messze kiható tehát e végrendeletnek nem csupán anyagi, hanom erkölcsi haszna is, mert nincs e két községben olyan növendék, a ki a szükséges ruházat és kézikönyvek hiánya miatt az iskolázás áldását nélkülözné. A pesti és pápai főiskolák tantermeíbeuállitottak emléket Balassának, a vidék szegény népe pedig szivében emelt a boldogultnak oszlopot. — TÜZ. Lókuton (Veszprémin.) e hó 22-én délután 9 ház a hozzátartozó épületekkel együtt leégett, Benégett 2 tinó is. A tűz kis gyermekek játékából eredt, kik a kazal mellett tojást akartak sütni. Ime itt van egy példa ismét, hogy mennyire szükséges volna a kisdedóvás ! — Napfényre került bün. A zirczi járásbíróság m. hó 20-án átírt a fővárosi rendőrséghez, hogy Lambert Júlia 17 éves zirczi illetőségű cselédleányt tartóztassa le. E felszólításra az adott okot, hogy a zirczi temetőben a napokban gyermekholttestre akadtak, melyről kiderült, hogy azt még a mult év augusztus havában Lambert Júlia ásta el. A rendőrség a leányt a m. hó 21-én a Muzeum-körut 10. sz. házban, a hol szolgálatban állott, le is tartóztatta. — Elveszet fiu. Yindisinan Teréz városlődi lakósnőnek Ferencz nevű 4 éves fia még a m. hó 1-én nyomtalanul eltűnt. A veszprémi szolgabiróság körözteti a gyermeket, a ki eltűnésekor barket nadrágot mellényt, dolmányt ós avult paraszt kalapot viselt. A fiúcska csupán németül beszól. — NÓna eset. Mosoly Géza dr., a zirczi járás orvosa a napokban BakonyMagyar Szt.-László veszprémmegyei községben érdekes nóna-esetet fedezet fel. Egy odavaló földműves egy éves gyermeke tizenkét nappal ezelőtt — a szülők állitása szerint — görcsöket kapott, azután mély álomba merült s azóta nem ébredt fel. A szegény kis gyermeket most ugy szoptatják, hogy szájpadlását mesterséges uton izgatják és ily módon a nyelést minden lélekzetyételkor elősegítik. A kezelő orvos, a ki kiváló figyelemmel kiséri a beteget, nem reméli a csecsemő felgyógyulását, mert a tizenkétnapi alvás a kis gyermek szervezetét kimerítette. — A balatoni halaszatról. Már 3 hete, hogy a halászati törvény 18. § a értelmében a fogas, süllő és pontyra való halászat tiltva vau, most már láthatjuk, mennyiben érvényesíthető a törvény ez intézkedés a balatoni halászatnál. A mi a pontyot illeti, arra nézve nagyon helyes az idézett szakasz alkalmazása, ez által teljesen elérhető a kívánt czél, de ha a fogas-süllőt akarjuk megvédeni, ha ezen világhírű hal elszaporodását akarjuk elérni ugy azzal épen semmi czél sincs elérve, ha mindezekről csak akkép intézkedünk, hogy az ivarozási idő alatt a kifogott süllőket vissza dobjuk, mert a balatoni süllő, mely különben is hasonlithatlauul gyengébb a folyóvízi halaknál, az ivarozási idő alatt annyira elgyengül, hogy a hálóból kivéve kevés kapja vissza életerejét, mert legtöbbje annyira elkábul, hogy nem tud úszni s elvesz. Sajnálattal vesszük észre, mint pusztul el a Balatonnak e világhírű specialitása s némelyek ugy hiszik, hogy néhány év alatt e halakkal is ugy járunk mint a rákokkal. Ugy látszik, hogy azok, kik a halászati törvény alkotására befolyással birtak, nem voltak a> balatoni különleges viszonyokról kellőleg informálva, különben a törvény néhány szakaszába a Balatonra nézve külön intézkedéseket vettek volna fel. Az előadottak szerint a süllőnek az ivarzasi idő alatti vissza dobálása nem eszközölhető eredmény teljesen tehát a kivánt czél csak ugy volna elérhető, ha ezen halnak háborítatlanul való ivarzást engednének, emiatt azonban nem kellene ápril 1-től jun. 15-ig a halászatot beszüntetni, mert a Balatonon a legtapasztaltabb halászok, kik még a régi időkben korlátlanul halásztak s a halaknak úgyszólván minden mozdulatát ismerik, azt állítják, bogy a süllőnek rendszerint ápr. 1. máj. l-ig tart az ivarzása ; kedvező időjárás mellett azonban már márcz. végén. Hanem ápr. hónapra minden halfajnak a h?,lászását szigorúan el kellene tiltani. Május 1-től a halászat a pontyot kivéve minden fajra megengedhető lenne, a ponty vissza eresztése sikeresen eszközölhető és a süllő kifogásának megengedése sem járna semmi kár a következménnyel, mert ezen hal ivarozását befejezve, ivarzó helyét azonnal ott hagyja, s ilyenkor nyugalomra lővén neki szüksége, ösztönétől hajtva oly helyeket keres fel, hol nem férni hozzá s csak mikor már kis erőt gyűjtött magának széled az egész vizben el, s ekkor minden kár nélkül kifogható.* Mindenesetre kívánatos volna, ha az illetékes körök a balatoni halászat specziális viszonyainak tüzetes megvizsgálását feladatukká tennék ós az eredményhez képest lépéseket tennének a hal törvény szükséges módosítására. — Szadságolt honvédek. Az uj honvédségi törvény értelmében a két esztendős katonákat mindenünnen el kellet bocsátani a fegyver alól. A mihonvédeinket a héten szabadságolták, s mikor a kétesztendősőket kimustrálták, maradt is meg nem is legénység a kaszárnyában. Yan olyan század, hogy mindössze 3—4 emberből áll. Igy lesz az állapot addig, a mig olbocsátottak helyébe 1888—89 belieket be nem szólítják, a mi körülbemájus 1-ére történik meg. — Ki akarja a fiát katonának nevelni? A hivatalos lap egyik hirdetése szerint a magyar korona területén lévő hadadapródiskolába az 1890 — 91-iki i»