Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-04-27 / 17. szám

Előfizetési árak: Egész évre ... fi frt — kr. Fél évre . . . . 3 „ — „ Nagyeri évre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Pósta-utcza 1036 ház szám, hová az előfizetési és hirdetési dijak a szerkesztő és lapkiadó MAGYAR GYULA czimére küldendők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Pósta-ubcza 1036 ház szám, b >vá a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. 1 ziratok vissza nem adatnak. Hirdetések és nyilterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petitsor 6 kr. Nyilttér petitsora 20 kr. — Kincstári illeték külön 30 kr. Egy sérelmes határozat. Veszprém vármegye közgyűlése jónak látta helyben nem hagyni Pápa város közönségének azon határozatát, mellyel az a városi központi választmányt megalakitotta. — A vármegye közgyűlésének ezen elhatározása megdöbbentő hatás c gyakorol városunk közönségének minden körében. Mi is törtéfit tulajdonképen? Hát történt az, hogy Pápa város közgyűlése nagy szavazattöbbséggel megalakította azt a központi választmányt, amely hivatva van az országos képviselőt választók névsorát megállapítani. A város képviselőtestületének eljárása a polgárság zömének helyeslésével találkozott városszerte. Egy klikksaövetkezet volt csupán,amely fájlalta azt, hogy becsületes, független, lelkiismeretes emberek kerültek az állandó választmányba, akik előtt első az igazság, akik lelkük sugallata, meggyőződésük szerint cselekesznek, akiket nem vezérel pártérdek és akik nem követnek el a polgárság legszentebb jogával oly visszaéléseket, mint elkövetett az előző választmány, amelyfölött annak idejében az illetékes miniszter is nyilvános megbotránkozásának adott kifejezést. Ezt a miniszteri megbotránkozást megszívlelte Pápa város közönsége és a volt választmány tagjait kibuktatta. Ámde ezt a miniszteri megbotránkozást nem szívlelte meg- a nemes vármegye és megsemmisítette Pápa város független polgárainak elhatározását és előmozdítójává szegődött ez által azon egyének érdekeinek, akiket nálunk Pápa város rossz szellemeinek szokás nevezni. Őszintén megvalljuk, minket nem lepett meg a vármegye közgyűlésének ezen elhatározása. Abban a vármegyében, ahol a közgyűlési többség mesterségesen alakittatik, ahol a szabad szónak csak elnyomói vannak : abban a vármegyében nem szabad azt várnunk, hogy egy olyan igazságos, jogos és méltányos határozat, — mint aminő volt Pápa városáé, mellyel a központi választmányt megalakitotta, — helyben hagyassék. Vannak emberek, akik mindent elkövetnek, hogy a független meggyőződés elnyomassák. Pápa város nagy közönségének a legutóbbi követválasztásnál is bőséges alkalma volt meggyőződni arról, hogy miként nyomták el az igazság diadalát. És most ez a játék újra kezdődik. A város megválasztja állandó választmányát. Egytül-egyig oly férfiakat, akikben pártkülönbség nélkül megbízunk, hogy senkit jogtalanul polgári jogától megfosztani nem fognak. A mameluk vármegyének ez nem kell. Hanem megsemmisíti e választást annak a választmánynak az érdekében, amelyet a múltban! működéséért még egy Tisza kormány belügyminisztere is méltónak talált a megrovásra.] Es, hogy ezt elkövethessék, rendkívüli megyei közgyűlést hivnak egybe, nehogy a pápai állandó választmány már május hóban megkezdhesse üdvös működését és a tisztesség érdekében helyre hozza, kipótolja azon visszaéléseket, melyet az előző választmány elkövetett! \ Hát mire való ez ? Hát hová vezet ez ? Talán csak nem akarják még egyszer megválasztatni velünk Láng Lajost ? Figyelmeztetjük polgártársainkat, hogy itt ismét annak az éruekszövetkezetnek keze működik, amely előtt nem szent a polgárjog, amely képes megfosztani alkotmányos jogától bárkit, aki vele ellentétes elvhez ragaszkodni bátorkodik. Résen legyünk ! A vármegye ez érdembeni s városunk polgárságát mélyen sértő határozata a következő : Másolot. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának 1890. évi ápril hó 22-én tartott rendkiuili közgyűléséből. 44/1890. Az 1889. évi november hó 30-án tartott Pápa városi képviselőtestületi közgyűlésen a központi választmány tagjaira nézve megejtett választás ós az ezen választás eredményét megállapító határozat ellen Horváth Károly, A PÁPAI HÍRLAP" TÁRCZÁJA. Tanulás közben. Nem is tudom, hogy' ment el az én eszem, Nincsen itthon jól látom, jól érezem ; Mint a gyermek szobájából, kiszökött, S minduntalan ott sürög egy lány körött. Visszásán megy énnálam most a dolog, Könyvbe nézek, de máshova gondolok ; Tétova jár minden lapon az eszem, tS azt betűzöm onnan le, hogy — „szeretem.' Tudományos könyv fekszik itt előttem, Töröm is rajt' a fejemet erősen/ Gondolkozom, gondolkozom felette . . . Még se tudom kisütni, hogy — „szeret-e?

1 Sió Ferencz. Mikor a dandárparancsnok urat várják. Ilyenkor mintha csak a menykö ütne a darázsfészekbe,ugy fölkavarodik az egész garnizon. Annak rendje módja szerint fölolvassák parancsban az egész legénység előtt, hogy holnap reggel a vonattal c nagyméltósága Ripátyi Ripityák Rezső altábornagy ur dandárparancsnok megérkezik s részletes vizsgát tart, hogy meggyőződést szerezzen magának az ujonczok mikénti kiképeztetése, vagyis azoknak jártassága felől ugy agyakorlati, mintáz elméleti tárgyakban. Ennek következtében szigorúan meghagyatik, hogy fegyverét, szerelékét, nem kevésbé nyakát és fülét mindenki tehetségéhez képest lehetőleg tiszta állapotba hozza, a szőrt a kincstári pofájáról lekotortassa, vagy annál is rövidebre lemetszesse, hogy minden baka ugy jelenhessen meg ő nagyméltósága előtt, mint megannyi bak-angyalka. Hogy pedig a kudarcz még gondolatban se történhessék, az oktatók kötelességüknek tartsák a még rendelkezésükre álló rövid idő alatt, az ujonczoknak a kívánatos hadi tudományt szép szóval, vagy egyéb eszközökkel fejükbe verni. — Őrmester! azt mondja ugy suttyomban százados ur Kontra a szakaszt vezénylő Truppos őrmesternek. Én, szó a mi szó, de félek, hogy fölsülünk ujonczainkkal ; a többi szakasz kitesz rajtunk. — Én felelek a szakaszomért, százados ur

f ne tessék csak egy cseppet se félni. Még ma átismétlek velők mindent, szólt Trappos Őrmester, megszorítván nadrágszijját. — No gyerekek, mit gondoltok, megbukünk-e holnap ? Azok nem szólnak minderre egy szót sem. Ott állnak köröskörül, az őrmester hiába nézeget, egy reménytkeltő ábrázatot föl nem fedez, — Ne szóljatok hát, fiaim, táltsátok el a bagóládát. Mondjátok egyszerre : nem bukunk meg! — Nem bukunk meg l ordít egyszerre az egész társaság. No akkor semmi baj sem lesz. Akkor nyugodtan mehetek a kantiiba, egv kis délutáni fölöstökömre. Kapli tizedes, amig visszajövök, tanitsa nekik az elöljárók neveit, meg az őr kötelességeit. Aztán majd én kikérdem. — Igenis Őrmester ur! Az őrmester lelkiismerete megnyugszik, mint a békástó, ha befagyott, nem árthat egy kis felengesztelő a kantinban. A tizedesnek azonban jobb foglalkozásra van kilátás. Malmozni hivja a szakács gyufára. — Rosenzw ig, maga zsidó, hát magának okos embernek kell lenni kérdezgesse a többi bundást, mig visszajövök, szól a többség hangján Kápli tizedes és megy malmozni gyufára a szakácscsal. A Rosenzweig pedig okos ember, az igaz, de igen kicsi. Nem alázkodik előtte egy se. — Hogy hivják a dandárparancsnok urat, Benko ? — Ahhoz neked ne legyen kőzöd, Jakab ! — Följelentlek a tizedes urnák. — Megeszlek Jakab akkor a prófunt mellé. Tekintve pedig a prófuut keménységét s a Jakab puhaságát, jobb a dolgot nem bolygatni, hanem várni, mig őrmester ur visz*