Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-04-20 / 16. szám

bir, mint a községi jegyző, hatáskörük egyforma, népünk a czivilizátió terén folyton örvendetesen halad, ugy hogy az értelmes elem kisebb községekben is elég szép számban feltalálható, ennélfogva semmikép sem indokolt, de nem is méltányos a nagy községi lakósoknak külön előnyöket biztosítani. A közgyűlés az emlékirat tervezetbe tehát felvenni véli, hogy a „kisközségek" a „nagyközségekkel" minden tekintetben azonositassanak azzal természetesen, hogy a községi, illetve körjegyző jelenléte és közreműködése mulhatlanul megkívántatik. Schill János egyl. elnök kötelességének tartja bejelenteni, hogy az országos községi és körjegyzők egyletének 1889. évi tisztújító közgyűlése alkalmával központi választmányi rendes taggá beválaszfcatott. A közgyűlés ezen jelentést örvendetes tudomásul veszi. Elnök jelenti, hogy az egyleti tagok tagságdij fizefése kötelezettségüknek épen nem tesznek eleget, ugy hogy az egylet nem képes folyó kiadásait pontosan fizetni, mely okból az orsz. jegyzői egyletnek járó 165 frt központi tagsági dijat sem képes lefizetni, habár felhívatott, hogy ezt beperesités terhe mellett mielőbb lefizesse. Jelenti egyúttal, hogy 83 frt 50 kr. tagsági dij töröltetett, igy maradt még fenn a követelt 165 frt. Az elnökség a tagsági dij hátraléknak azonnali per utján leendő behajtására feljogosittatik. Az elnök indítványára jegyzőkönyvi köszönet szavaztatik Nagys. Véghely Dezső kir. tanácsos, alispán urnák azért, hogy gyűlések alkalmára a székház kis termét átengedni kegyeskedett. Egyébb tárgy nem lévén, az elnök jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Moharos Kálmán es Kollin Antal egyleti tagokat kiküldi s ezután a közgyűlést szívélyes szavakkal bezárja. Kmft. Hitelesitette: Knkorelly Ferencz s. k. főjegyző. Moharos Kálmán s. k. egyleti tag. Schill János s. k. egyl. elnök. Kollin Antal s. k. egyleti tag. A munkáskérdés. A német császár tűzte ki napirendre, és az európai közvélemény foglalkozik a kérdéssel és hozzászól mindennap, ujabb eszmékkel gazdagítván azt az irodalmat, melynek harczosai olyan kevés babért arattak eddigelé. A német császárnak kellet fölcsapnia szocziálistának, hogy ez eszméket kevésbbé félelmetessé tegye, neki kellett Ígérnie a megoldást, hogy a munka lovagjait az állami és társadalmi rend elleni merénylőknek ne tekintsék. Ezelőtt egy pár esztendővel annyira gyűlölt volt a szocziálista czim Magyarországon, hogy szinte irtóztak az emberek nyilvánosan szóba állani olyan egyénekkel, akik munkás gyűléseken a munkának igazságosabb méltánylását követelték a produkczió terén. A viszonyok olyan fejletlelenek voltak, hogy a budapesti főkapitány ezelőtt egy-két esztendővel habozás nélkül dutyiba csukatta volna az olyan veszedelmes agitátort, a ki mint II. Yilmos császár proklamálni akarja a munkának a tőkével való teljes egyenjogúságát. Ma ezek a viszonyok megváltoztak és már többé nem látnak vérengző forradalmárt vagy rettenetes petrolőrt abban az emberben, aki elv gyanánt meri hirdetni, hogy az az ember, aki dolgozik, annak legalább is van akkora joga az élet élveihez, mint annak, a ki tőkéje duzzadó zsákjain, összefont karokkal, tétlenül ülve bámulja a szorgalmat, mint fárad ernyedetlenül a gazdagok gazdagságának l'els?aporitásáért. A németek császárja előtt példák lebegnek és ezek buzdítják őt nagy elhatározásokra. Azok tehát igen hamisan Ítélik meg a helyzetet, akik azt "hiszik, hogy a császár a munkások naponta növekedő hatalmának nyomása alatt leledzik és hogy csak azért keresi kegyüket, mert fél haragjuktól. Ez a föltevés tökéletesen téves, A császárok, kik szuronyerdőkre támoszkodnak, nem szoktak néhány százezer szerencsétlen munkástól félni vagy megijedni. Egy ezred katonasággal ártalmatlanná lehet tenni a munkások légióját. II. Vilmos német császár tehát nem félt a munkások növekvő hatalmától, hanem fölkarolta a munkások ügyét azért, mert nemes érzülete, tiszta lelkiismerete azt sugallta, hogy jogállamban nem lehet, nem szabad egy néposztályt a másik érdekében kizsákmányolni és hogy a földön ajegnagyobb igazság abban rejlik, ha mindenkit érdeme szerint jutalmaznak, A munkások most Európaszerte mozogni kezdenek: Nálunk is hallatni fogják szavukat, mert a magyar munkás semmiben sem áll hátrább más országok higgadt munkásainál. Csak egyben múlja felül a többieket és ez az egy : a hazafiság. Ez érzetet osztja a magyar munkás minden polgárral, kinek bölcsője itt ringott e földön és aki itt keresi a pihenőjét egy megfutott hoszszu életpálya után. A magyar munkás hazafias volt mindig és soha sem volt kicsapongó, durva vagy törvénysértő és azért vált kétszeres kötelességévé a magyar társadalomnak, hogy a magyar munkás helyzetének enyhítésére mindent elkövessen. Balaton-Füred. Tisztelt szerkesztő ur! A jó idő gyors beálltával szükséges tudósítanom az itteni munkálatokról, melyek a legnagyobb arányban kezdetüket vették, Kovács Ábel fürdőintézeti igazgató nem az az ember, a ki pihenjen, hanem kora reggeltől fogva maga is ott fárad a felvigyázat, tervezésben, hogy mivel lepje meg az érkező fürdővendégeket, mert magyar fürdőinken a megállapodás egy a hátramaradással. A lehetőségig kényelmet, tisztaságot, szórakoztatást stb. stb. kell adnunk, a külföldi fürdők mintájára, hogy itthon lekössük a családokat, kik eddig messze utakra mentek szórakozást keresni. Hála Istennek mi is jó előre mentünk már, habár a külföldi fürdők kirándulási igéző helyeit, nagy árnyas parkjait mi nem utánozhatjuk ! Ez a baj ! A balatonparti sétatér jó hosszúságban megtoldva, iwnen onnan rendelkezésre áll a közönségnek ; hanem mig az ültetvények árnyat fognak adni, ez időbe kerül, mert hát nem vagyunk Párisban, hol gépek segélyével nagy élőfákat varázsoljunk át más pontra; a természeten pedig nem lehet erőszakkal uralkodni; hanem törvényeinek engedelmeskedni. Az árny is meg lesz pár év múlva, midőn a balatonparti Esplanade egy lesz a legszebbek közül Európa fürdőhelyein. Tervbe van véve egy nagyobb, stylszerű kioszk építése, hogy a közönség a forróságban ne legyen kénytelen fent a szobák, vagy a kávéházak körül tanyázni, hanem az ozonteljos balatoni levegőt élvezze, mely csendes időben a mellbetegeknek is valóságos gyógyhelye lesz. Nincs por, nincs kocsizaj, csak az igéző kilátás s a vitorlások versenye a tó tükrén. Ha az igazgatóságnak e terve ki lesz vive, csak köszönettel fog neki adózni a közönség. Lent a Balatonparton építeni kell nem nagy palotákat, hanem kioszk-szerü apróbb csarnokokat, hogy annál pezsgőbb legyen itt az élet, mert hiszen Fürednek ez a legnagyobb áldása vizben, légben, kilátásban. Tejet, csemegét, szivart stb, lehessen itt kapni, s ne kellessók a vendégnek, ha ilyesmire szüksége van, a hegynek felfáradni egészen a régi sétatér és boltokhoz. Nem is kell mondauunk, hogy az egész nagy területen gyorsan folyik a munka, utakat töltenek, tataroznak, ültetnek ; a parkokat tisztítják, szabadítják a rózsafákat a téli álom alól, hogy mielébb virágozzanak; szebb rózsaerdőt ritka helyen lehet látni. A hajógyárban szinte lázasan megy a munka; a vitorlások a vízre mennek, uj hajókat is építenek, többek közt egy propellert! Az aristocratia — ugy halljuk — sokkal több családdal lesz képviselve, mint eddig, hogy a vizi sportban töltse örömét ; ennek örvendünk ugyan, csak olyan nagy chinai falat ne húznának a klubhelyiség és a közönség közt, mely itt nagyon rosszul esik a szemlélőnek. Fájdalom a democratiát csak újságok, szónoklatokban hangoztatjuk, de meszszebb vagyunk töle, mint Makó Jeruzsálemtől! Az uj hideg fürdőt tán nem is kell említenem, mely nagy kényelem, sőt fényűzéssel van berendezve s a mi hiányok merültek fel eddig, azok pótolva lesznek ujabb rendelkezésekkel. A ki az igazgatót ismeri Ízlése, fáradhatatlan szorgalma és sok jó akaratával, az tisztában van vele, hogy pár óv alatt egészen uj életet teremt a fürdőhelyen. Hogy a színművészet múzsája is meg legyen nyugtatva, az aréna is nagy változáson fog átmenni és sok beruházás történik ; panasz itt sem lesz, csak aztáu a közönség is tegye meg a kötelességét és szorgalmasabban járjon színházba, mint eddig, melytől épen azok irtóznak itt legjobban, kiknek tárczájában ez a kiadás épen nem tesz külömbséget. A villákban is nagy a mozgalom; festenek, meszelnek, bútoroznak, parkíroznak. Csak egy villára nézünk szomorúan, a menynyiben régi gazdája elhagyta, s ugy megvált tőle, hogy itt még legjobb emberei is akkor tudták meg, midőn a nagy művésznőnek virágai harmatcsepben kisírták magukat a multak emlékei felett. A művésznő — fájdalom — örökre elköltözött közülünk, a nagy író pedig Jókai Mór elvándorolt a Svábhegyre gyümölcsfái közé, hogy tán sohase lássa Füredet ! Ezt nem érdemli Füred, ennek a légnek balzsama adta vissza egyszer a lángeszű költőnek életét ... Ő nagyon sokat tehetne Füredért, s az irók fejedelme bizonyára sokakat vonzana ide, de hát neki Füred volt — nincs! Mig itt pezsg az élet, zöldelni kezd minden, vidámságot kelt az élet, fent a hegyeken nagy temető terül el, melybe száz ós száz család vagyona, boldogsága van temetvei Ezek az elpusztult szőlők. A nép könnyezik, de a könyből nem ól meg ! . . . # Másik tudósítónktól kővetkező sorokat vesszük : A balatonparti „Deák Ferencz" sétány meghoszabbitása — mely valószínű „Vaszary Kolos sétány" elnevezést fog kapni már 150 méter hosszúságban s a Deák sétány szélességében s magasságában fel van töltve, s vizfelüli része rézsútos kőfallal van szegélyezve. A sorfák ki vanrak ültetve s csakis a finom porondozás, s a fűmag elvetés van hátra, azután jön a rózsák kiültetése cserepekből. 4