Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-04-13 / 15. szám

azt óhajtotta s ezen óhaját kérvényileg is kifejezte, hogy megyénk továbbra is hagyassák meg a budapesti kir. tábla hatáskörében. Ezen törekvés ellen legelső sorban a „Pápai Hirlap" szólalt fel s felszólalásának az az eredménye lett, liogy a vármegye főispánja a kérvénynek a miniszterhez ő általa személyesen leendő átnyujtását megtagadta. Fenyvessy 'Ferencz orsz. képv. is ekközben belátta, hogy milyen egy szerencsétlen dologba ugrott bele a közigazgatási bizottság s elkezdtek azon a boldogtalan kérvényen törülni, vakarni s ugy adták át szemérmetesen Szilágyi Dezső igazságügyminiszternek. A miniszter azonban akkor már olvasta a „Pápai Hírlap" czikkót s egy orsz. képviselővel is imformáltatván magat, — a közigazgatási bizottság kérvényét elejtette és döntött — Győr javára s ezáltal ugy hisszük Veszprémvármegye javára is. A mai fiatalság. Sok a panasz a mai fiatal nemzedékre, s ha szigorú bírálat alá vesszük e panaszokat, van is némi alapjuk. Értjük különösen a fiatalságnak testi elpuhulását, mely hova tovább ijesztő arányokban mutatkozik. Ez az oka, hogy illetékes köreink legalább ott, ahol lehetséges, még idején segítsenek. Ha már a régiek hangoztatták, hogy „Mens sana, in corpore sano," mikor a fiatal nemzedék még nem volt szellemileg annyira túlterhelve, mint manapság, mennyivel inkább jogosult ma az arról való gondoskodás, hogy gyermekeinknek, ifjainknak a sok szellemi munka után teátok fejlesztésére, edzésére is mód legyen adva. Amit e részben eddigelé tettek, az édes kevés; mutatja az eredmény, mely okot szolgáltat a testi elpuhultságra vonatkozó panaszokra. De nem is csoda. Fiatalaink 6 éves koruktól fogva 23 —24 éves korukig iskolába járnak. Ez idő alatt naponta 5—6 órát töltenek jobbára rosszul világított, rosszul szellőzött tantermekben, ötvened-hatvanad magukkal, miazmás, bűzös levegőben. Ott ülnek összegörnyedt gerinczczel, összeszorult mellel, lehorgasztott fejjel; az egészséges tödő, mely oly nagy mennyiségű élenyt képes elfogyasztani, ezzel a szénsavas, poros, bűzös léggel tellik meg és csak részben működik. Aztán szemüket feketére irt fehér, fehérre nyomatott fekete jegyekre szegezik. Folyton olvasnak, folyton irnak és rajzolnak. Otthon is naponta 2—3 órát töltenek a könyv mellett ugyanazon egészségtelen testhelyzetekben. Idővel fejfájás, majd aztán mindenféle Ideges tünetek jelentkeznek, mely utóbbi — ma oly divatos kifejezés — megmond mindent. S ez igy tart, csekély megszakításokkal, legalább is 12 évig; s az évek folyamában a munkával fokozódik a baj is. A test hozzászokott a rosz levegőhöz, Ü3 egészségtelen, természetellenes "helyzetekhez, respiráló ereje tetemesen meggyengül, az érzékek elvesztik finomságukat, az egész szervezet hátramarad s mikor 16—18 éves az ifjú, mikor a test igazán neki kezd fejleni a férfiasodasnak, mikor legtöbb igénye van az éltető tényezőkre: akkor már megvan viselve, számtalan esetben már benne rejlik a halál csirája. Amire azután az ifjú az egyetemre lép, mire az igazi, életbevágó munkálkodásba fogna, már pettyhüdt, ellentálláora alig képes, gyenge, elernyedt. Az érettségi vizsgálat után „fiatal ember

B-ré lesz. Az eddig szorosra fogott fék meglapul, szabadjára van eresztve, s előtérbe lépnek az élvvágy, a szórakozás igényei ; társaságokba keveredik, mulatozik, kávéházakba, korcsmákba, tivornya helyekre jár, iszik, szivarzik, éjjelézik, s mindezt mérték nélkül te^szi. Hiszen életkorának ez egyik főjellege. És ezeken a helyeken a levegő százszorta rosszabb, mint az iskolában ; telítve van állati kigőzölgéssel, dohányfüsttel, ételpárákkal. Egy lélekzetvétellel egész mikroskop-muzeuin tódul a tüdőbe. S ott ülnek, kártyáznak, billiardoznak, olvasnak s rosz világitásnál; a kötelességszerű munka háttérben marad, elvégzése az éjjelekre szorul, meg kell toldaniok a napot s a nap folyamában a szenvedély, élv vágy hevétől legnagyobb erőkifejtésekre kényszeritett, kifáradt testtől elraboltatik jogos követelménye : az éjjeli nyugalom. S mire az ifjú elokószité magát életpályájára s a hasznos polgárok közé akar állani: minden érzéke tönkre vau téve, szemüveget visel, halvány, vértelen, nagyobb testi mozgásokra képtelen, unott, ideges, mint egy meghasonlott vén szűz; lábait húzza, ha jár; összeesik, ha ül; kényelem-kereső, kedvetlen, blasirt. Nősülni nem mer, családot alkotni képtelen. Folytonos lappangó lázban van. íme a nicotin-iíjuság! Lázas, beteg testben lázasai}, betegen működik a tömecseknek azon mozgása is, melyet profán nyelven gondolkodásnak nevezünk. Az ilyen testi hüvelyű lelkektől azután mit várjunk ? Azt, hogy életerős, hasznos polgárai legyenek a hazának; hassanak, alkossanak, gyarapitsanak ; előbbre vigyék a nemzeti művelődés zászlóját, hogy geniusok legyenek ; hogyha Kell, oda álljanak a gátra, védeni a hazát; hogy dolgozzanak, keressenek, adózzanak, áldozzanak ? Legyenek jó ügyvédek, bírák, orvosok, tanárok, művészek, irók, katonák 1 Az a test, mit a uicotin, bor, sör, liqueur, kávé, tliea, bors, paprika, az éjjelezés megrontott, produkáljon perfectet, kiválót, remeket. Ez csak kivételeknek van fentartva, csak a genius képes erre ! A közönséges embert másképeu keli nevelni, hogy hasznos polgára legyen a hazának. Erősíteni, edzeni kell a testet minden áron, hogy az elkerülhetetlen culturélvezetek káros befolyását ellensúlyozhassuk s a test visszaszerző erejét fentartsuk. A testnek elsőbbségi joga van és korunkban épp ezt nem akarják felfogni — legalább hazánkban — sem az egyesek, sem az állam. Mindössze is kevés város nálunk dicsekedhetik azzal, hogy testedző egyesületei, tornacsarnokai stb. volnának. Szerintünk ez kóros állopofc, melyen segíteni kellene mindenáron. Minden város közönségének, különösen ifjúságának e tekintetben igen sok tényező áll rendelkezésére, maga a természet is közökre járt. liajtunk tehát a sor, különösen most, midőn már az illetékes körökben is nagyobb mozgalom iudult meg, hogy e részben kellőkép legyen gondoskodva. Mert amit eddig a testedzés tekintetében ugy az iskolában, mint a társadalmi téren tettünk, az csak irodája a valódi testedzésnek, mert az a testgyakorlat, amit ma végeznek, nem elegendő a testnek jogosan meghivánható edzésére. Hírlapírói kötelességünknek, lapunk irányának eleget téve, gondoskodni fogunk arról, hogy e részben utmuiatást adhassunk az intensiv testedzés gyakorlására. Szüksége van erre nemcsak az ifjúságnak, hanem a felnőttek azon részének is, kiket értelmiségi állásuk arra kárhoztat, hogy keveset mozognak. Gy. H. Tündérálom. — Elkésett karczolat. — Nayy fáklyás zene volt. A tiszta ég felé feltört a fáklyák folyté füstje s elhományositá a tündöklő csillagokat. Az alakok kivilágítva, virágokkal díszítve, a falak szőnyegekkel felékesítve

f az egész város q Pordánytól kezdve az őreg szent Flóriánig tündéri fényben úszott. Ehhez járult azután, hogy az egész város összes zenekara s még hozzá a Komáromból átrendelt két katona zenekar fáradhatatlanul húzta a Rákóczy indulót. A város emeletes és két emeletes palotáiról óriási nemzetiszínű lobogók lengtek alá. Az utczákon ezernyi nép hullámzott. Az egyesületek, felekezetek testületileg vonultak ki, az önk. tűzoltó egylet 400 tagja díszben, a városban állomásozó gyalog és lovas ezredek díszben, az orthodoxok élükön Horváth Lajossal díszben, a népfölkelők élükön Qörbelábi Jolával díszben álltak sorba s köztük a rendőrkapitány egy-egy édes mosollyal tartá fenn a rendet leginkább ügyelve, hogy a vele szemben álló 15-től 20 éves életkorú fehérruhás hölgyek megkíméltessenek a tolongástól. Én a templom előtti artézikut előtt bámultam ezt a lelkesedést, melynek dörgő éljenei megreszketteték a gróf, ut vén nyárfáit. Nagy volt a lelkesedés, még az artézikut is aranyosabb sugarakat lövelt az égnek s a mendenczében úszkáló aranyhalacskdk is vígabban eviczkéltek. Azután odafurakodtam Horváth Lajos mellé, aki mikor meglátott, megölelt ée megcsókolt, ugyan ezt tette velem Lőwenstein Adolf hitközségi elnök is és ha nem vigyázok még megcsokol Görbelábi Jola is. — Ezen a szívélyes fogadtatáson fölbátorodva kérdém Horváth Lajostól, hogy mit jelentsen e ponpás tüntetés ? Ezzel Horváth Lajos az artézi kútra mutatva kérdé tőlem : — Uram látja azt ? — Látom. — Az az én művem. — Dicső djlog gondolám! Egy három emeletes palotára mutatott. — Látja azt ? Látom. — Ez az igazságügyi palota, ebben van elhelyezve a pápai kir. tábla és a pápai kir. törvényszék. Ez a Láng Lajos müve. Azután kivezetett a város végére. — Látja azokat a hatalmas épületeket ? — Látom. — Az egyik a dohánygyár, a másik a posztógyár, a harmadik ezukorgyár, puskaporgyár, spenótgyár stb. stb. Ez is a Láng Lajos müve. Azután kivezetett a vasútra, Vagy husz gőzmozdony futott be a perronra. Látja mondá Horváth Lajos ez a Pápakeszthelyi, ez a borsosgyőri, ez a Tapolcza-pápai viczinális vasút s előszámlált vagy húszat. — Hát ki cselekedte ezt ? kérdém elképedve. — Láng Lajos képviselőnk ! mondá Horváth Lajos büszke önérzettel. Es a mai fáklyás zene tüntetés, mozsár szó, éljen riadal, csindadratta bum! mind ezért ? ? . . . — Ezért ! feleié Lajcsi barátunk, ma Pápa város közönsége szentté avatja Láng Lajost, Kelt az urnák 1890-iki esztendejében, április első napján• Bocsássatok meg érte / Csatavér. "tan T" T3 "TI "TJJ*" mL^Xm Ja «LTw mCmá Jm^mn — Bonyhádi Perczel József alezredes, a 7-ik honvéd huszárezred parancsnoka a hót folyamán foglalta el tisztét városunkban s az ezred itt fekvő századai fölött a napokban fogja a hivatalos szemlét megejteni. — A veszprémi püspök és a káptalan jó szive. A húsvéti ünnepek alkalmából br. Hornig Károly megyés püspök ur a veszprémi szegények részére 100 frt a káptalan 100 frtot Tallián Lázár cz.