Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-04-06 / 14. szám

egészen elpusztult. A községben ugyanis, mint lapunknak irják, nagy szélvészben tüz ütött ki ugy, hogy rövid idő alatt lángban állott 46 ház és a melléképületek. A tüz belekapott a fazsindelyes katholikus templomba is s az is leégett. A toronyban függő harangokat Stöger Vendel acsádi csendőr mentette meg, ki létrán hatolt fel az égő toronyba. Az egyik házban egy öreg asszony és két Kis gyermek bennveszett. A kár igen jelentékeny, mert.igen sok ház földig égett, ugy, hogy a szegény nép egész házi berendezése elpusztult. — GyüjtÖiv van kitéve szerkesztőségünkben. Rákosi Jenő küldte azt a megalakult „Fővárosi hírlapkiadó hivatalnokok segély egylete" alaptőkéje javára. A vidéki olvasók bízvást méltányolni fogják tudni a sajtó ama munkásai!;, kik a terhes éjjeli szolgálatot végzik a közönség érdekében — évről-évre. A hozzánk beérkező adományokat hírlapunk s a „Budapesti Hírlap" egyidejűleg fogja nyugtatni. — Jakab Lajos, a nálunk is működött szinigató, a mult hóten jobblétre szenderült az angyalvölgyi tóbolydában. Évek hosszú során át a vidék egyik legismertebb színigazgatója volt s folyvást nagyobb városokban működött Az utolsó években sok deficzittel küzdött s sok súlyos gondok nehezültek vállaira, ugy hogy megőrült. Mult január hónapjában beszállították az angyalföldi tóbolydába, mint gyógyithatlant. Az volt a rögeszméje, hogy óriási társulatot visz ki Párisba, folyvást szerződtette a legelső rendű tagokat, és halála órájáig megmaradt rögeszméjénél Koporsójára a színész egyesület is helyezett babérkoszorút, beszentelésnél pedig Bényey Istvén iroda igazgató megható szavakban búcsúztatta el a halottat, kit ezután a rákos-kereszturi temetőben örök nyugalomra helyeztek. Béke lengjen porai felett! — Sokat mondó sírvers. Egyik vidéki város temetőjében olvaaható ez a sírvers : Itt nyugszik a feleségem, béke nóki, — béke nékem. — A száj- és körömfájás fenyegeti ismét vidékünk marhaállományát. A bajt már több helyütt konstatálták vármegyénkben. Ugy látszik maholnap ismét szerencsénk lesz az állami állatorvos ur nyájaskodásaihoz. — Gyújtogató örült. Folyó hó 1-én este 8 óra tájban Csöglén Józsa Lajos pajtája kigyuladt 8 ez alkalommal 11 lakóház leégett, s 10 család károsodott; a kár 3872 frtra becsültetett, ebből 3152 frt órtók volt biztosítva. Emberélet nem esett áldozatul. 96 szárnyas állat elégett. A tüz okozója állítólag Józsa Lajos — kinél a tüz ütött ki — felesége, ki csendes őrült, s alkalmasint rohamában gyújtotta föl a pajtát, A szerencsétlen asszonynak kórházba leendő vitele iránt az intézkedés megtörtónt. — Hirek a Somlyóról Somlyó-hegyen, a környék Eldoráldóján, a derűs tavaszi napok beálltával csak ugy hemzseg a munkás nép. Mint tudósítónk irja, a nyitogatást és a metszést már teljesen befejezték, s a gazdák abból a körülményből, hogy a szőllőszemek a hosszú és száraz télen át nem fagytak el, bő éj jótermést sejtenek. — A szőlőtulajdonosok legnagyobb része még máig sem hiszi, hogy az átkozott rovar, filloxera már befészkelte volna magát Somlyóra is és e megnyugtató tudatban még most is egyre forgatnak és i'iltetgetnek. Bizony pedig tanácsosabb volna ha a makacs kételkedés helyett idejekorán üdvös ovóintézkedésekről gondoskodnának s lehetőleg megelőznék a bajt, mely ha lassan is, de biztosan közeleg feléjük. — Veszett eb garázdálkodása. Veszett eb garázdálkodott az elmúlt hóten a veszprómmegyei Bakonybél községben. A veszett állat két kis gyermeket meg is mart, s azokat egyelőre dr. Mosonyi járásorvos vette gyógykezelés alá. A kutyát agyonverték. — Tilos a magánlutrizás. A kormány megtiltotta ujabban is, hogy a szegény emberféle ne merjen vánkost, hímzést stb. csinálni és ellutnzni, hanem kórjen előbb jó stemplis lottóengedélyt, meg városi jóváhagyást. Jó volna bizony, ha elébb jó példával maga a kormány járna elől s letenne a iotto-svindliről. Á szegény özvegyasszony-nép nyomorúságos szükségből teszi azt. Az állam — lelketlenségből. — Agyonrugta. Suúron (Veszprémmegye) egy urasáai béres a társát dulakodás közben ugy megrúgta, hogy más napra meghalt. — Az obsit. A katonai elbocsátó levelek az 1877-ben besorozott és a mult évben kiszolgált katonák részére még most sem érkeztek meg. A késedelem oka az, hogy az idén a régiektől eltérő uj elbocsátó leveleket nyomatnak, melyeknek szövege tekintettel van a nópfelkelési törvény rendelkezéseire. S mivel az uj okmányok kitöltése is sok időt vesz igénybe az illetők aligha kapják meg előbb május hónapnál. Ugyanekkor kézbesitik az áthelyezési okmányokat azok részére, a kik a közös hadseregből áttétettek a honvédséghez. — Kúriai döntvény. Ha valaki a templomban az egybegyűlt hivek előtt a miséző papra rámutat és hozzá fenhangon sőt visszautasitólag szól, ez már magában nyilvános botrányt és ennél fogva a btk. 191. §-ába ütköző vétséget képez. Az, hogy vájjon a templomban jelenvoltak a jelenetet megbotránkoztatnak tartották-e vagy sem? kórdós tárgya nem lehet. — Mire jö a katonasor. Széles tagbaszakadt gyerek állt a sorozó bizottság előtt. Az ezvedorvos kimondta a véleményét, hogy „duznyaku, visszahelyezendő", hanem bizony az áldozat nem igen mutatott hajlandóságot az elmenetelre. — Instálom téns doktor ur, ne tegyenek máiilyen csúfra. Nézzék el azt a nyavalyámat, sorozzanak be, ha a javamat akarják." Az ezredes végig nézi s csendesen bólint a fejével. „Hát aztán szeretnél katona lenni, fiam ?" Gecsei Gyuri kidülleszti a mellét s belepirosodik, amint mondja : „A magam jószántából nem szeretnék biz én; hanein az édes öreganyám asszony nekem adja a riska tehén árát

f ha beválok, - hát csak nem szeghetem a kedvét szegénynek." — A gazda reménye. Végre beköszöntött az óhajtva várt kikelet. A levegő megenyhült a nap barátságosan süt, a virágok kezdik kidugni kis fejőket a zöldelő réten és a virágos kertekben. Az ugaron megzendül a pacsirta édes dala hirdetvén a tavasz megjöttót. A gazda hozzálát a szölőmunkához, a szántás, vetés és boronáláshoz, előkészíti a szőlőtőkét, ugy a szántófőidet a termésre. Újult remónynyel fogja kezébe a szölőmnnkához alkalmazott szerszámot, majd meg az eke szarvát s kettőzött szorgalommal néz a dolog után ; azon édes remény forog elméjében : a mostani esztendő talán szerencsésebb lesz a tavalyinál. A jó Isten végre rátekint a hű magyar népére és bőséges áldását önti ki szőlőhegyeink mezőinkre ? Bizony reánk férne már csakugyan egy kis áldás

> Jobb termés, magasabb ár. Hiszen évek hosszú sora óta majdnem hiába küzdünk. Épen, hogy tengődünk nap nap után. Az adóterhek természetesen nemcsak hogy megmaradtak, hanem még szaporodtak is. A kincstár nem szokott várni, a hitelező hasonlókép türelmetlen, enni is csak kell, paradicsom mezben sem járhatunk többé. Mitévő legyen tehát a gazda ilyan lesújtó viszonyok között ? Ujabb meg ujabb adóságokat kénytelen csinálni. És a legszomoritóbb a dologban az, hogy nem tudja, lesz-e jobb kilátás a jövőre. Az adóteher súlyos keresztje továbbra is ott marad a gazda roskadozó vállán. Megnyílt a tavasz, fakad a rügy. Bár adná a magyarok Istene, hogy a munkás kezek ez idén ne fáradozzanak hiába ! — Alakuló közgyűlés. A földmivelósügyi miniszter a Balatont és KisBalatont, ugy az ezekkel egybefüggő folyóvizek közül a Zalának a Kanizsa— Keszthelyi állam-uttal való átmetszésétől a torkolatig, Somogy- és Veszprémmegyei parton a déli vasút által áthidalt vizeknek a vasúti áthidalástól a Balaton tóig terjedő szakaszát a halászatról szóló 1888 XIX. t.-cz. 15. §-a alapján oly vizterületnek nyilvánította, a melyen a halászat jövőben csakis társulati uton lesz gyakorolható. Erről az érdekelt halászati jogtulajdonosokat megyénk alispánja értesítvén. az idézett törvény végrehajtása tárgyában kiadott rendelet 58. §-a értelmében, a folytatólagos alakuló közgyűlést f. évi ápril hó 26-án d. e. 9 órára Készt' helyre a városház termébe tűzte ki. A tanácskozás tárgyai: 1. A társulat megalakulása feletti szavazás. 2. Az üzemtervós 3. a társulati alapszabály tervezet tárgyalása. 4. Elnök és választmány választása. 5. A társulat meg nem alakulása esetén a halászatnak a törvény 47. §-a értelmében leendő bérbeadása és az üzemterv iránti külön feltételek megállapítása. — Költözködő mágnás. Devecserben — mint a „Veszprém" irja — főispánunk öcscse, Eszterházy Ferencz gróf hurczolkodik. A gróf örökségi osztályrésze, tudvalevőleg a devecseri uradalom volt, s el is határozta a fő ur, hogy állaudóan ott lakik, E végből a régi