Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-03-24 / 12. szám

— A pápai iparos ifjúság önképző és betegsegélyző egylete ma délután tartja tisztújító közgyűlését, mely iránt általános az érdeklődés. Miként bennünket értesítenek, az ifjúság elnökül Gyurácz Feroaczet kérte fel, aki e megtiszteltetést el is fogadta. Agyülést Mészáros Károly r. kapitány, iparhatósági biztos vezeti. — A leányegyesületnek. Szirmay Józsefné ő usga a pápai önképző leányegylet könyvtárát a következő könyvek és zendmíívökkel volt kegyes ismét megajándékozni: I. A „Magyar Háziasszony" cz. folyóiratnak egy teljes évfolyama. II. A „Képes Családi Lapok" cz. folyóiratnak egy teljes évfolyama. Hangjegyek: 1. Befútta-az utat a hó. 2. Magyar ábránd. 3. A vereshaju. 4. A bolondok grófja. 5. Kamélia. 6. Kincsem polka. 7. Angot Quadrille. 8. Lustig ím Kreise. 9. Bitté schön! 10. Krix-Krax. 11. Verlobungs Toastó. 12. Noblesse obiige. 13. Quadriile. 14. Sardanapal. 15. Freuet Euch des Lebeus. 16. Paganini Hexentanz. 17. Liebestraum. 18. Káka tövén. 19. Laguneu Walzer. 20. Hamlet, 21. Martha. 22. Wiener Tanz-Album. 23. Wiener TauzAlbum. 24. Ördög Pilulái. 25. Schatten Quadriile. 26. Lauczer Quadriile. 27. Marilla Quadriile. 28. Die Welle. (Walzer.) 29. Impromptu. 30. La Ghirlanda. 31. Nassir ed-die. 32. Apolio zenemű folyóirat 6 füzet, összesen 38 füzet. Laufer Anna k. a. rendes tag ilj. gr. Bethl. Miklós történelmi regényét ajándékozta az egyletnek. — Szávoszt Alphons az orsz. magy. gazd. egyesület pártfogása alatt álló terményés bizományi olaj, gazdasági és kertészeti magvak és szükségleti czikkek üzlete, — a magkereskedelmünk terén kezdeményezett, a a gazdák előnyére szolgáló reformokról széles körökben ismeretes. Nevezetesen e czég volt az első hazánkban, mely a megvizsgáló állomást a zsákok ólomzárolása tárgyában igénybe vette. Ez eljárás abban áll, hogy a megvizsgáló állomás minden egyes zsákot — ha iieremag : arankamentessége, ha répamag: csiraképessége tékintetében — megvizsgál s ha jónak találja, saját ólomzárával ellátja s bele teszi bizonylatát, a mely utóbbi a mag feltétlen arankamentessége, illetőteg csiraképessége tekintetében úgyszólván biztosítékot nyújt. A czég az arankamentes heremagot és a répamagvakat ma már nem is szállítja másként, mint állami ólomzárral, hanem reform utján egy lépéssel előbbre ment. és hogy az ily biztos magot a kissebb gazdák számára is hozzáférhetővé tegye, az ezentúl 5 és 10 kgrmos csomagokban is állami ólumzárral fogja szállítani. Az eljárásnak ily bevezetése természetesen ugy a czég, mint a megvizsgáló-állomás részéről, a melylyel ez egyetértőleg létesítve lőn, nagy áldozattal jár és ép ezért, mint csupán a gazdaközönségünk érdeket czelzó intézményt eloíizetóink figyelmebe ajánljuk. = Budapesti Hirlap. ^(Szerkesztők és bptuiujdonosok: Csukasi iozset és Rákosi JenÖ.) A „Budapesti Hirlap" a lefolyt hetek politikai viharaiban, küzdelmeiben jobban bebizonyította, mint valaha, hog) rrtei észen lobogtatott zászlajan ez az egyetlen jelszó áll : magyarság. Lángoló szózatai, melyeket napról-napra kibocsátott, élénk viszhangot keltettek az országban, s fokozták a „Budapesti Hirlap" népszerűségét; elterjedtségét pedig eddig páratlan fokra emelték. A „Budapesti Hirlap" már is olvasói közt találja az ország legkiválóbb intelligencziáját, mely megértette, hogy e lapban a magyar nemzeti politika nyer legpregnánsabb kifejezést. A „Budapesti Hírlap" sikerének egyébb tényezői a régiek maradnak: a kitűnően szervezett szerkesztőség, s a közönségnek gyors és hű kiszolgálása, tekintet nélkül a költségekre. Minden fontosabb belés külföldi esemény felől rendes levelezőn kívül sajái külön tudósító értesít közvetlenül; a távirat szolgálat immár oly tökéletesen vau berendezve, hogy elmondhatjuk": nem történik a világon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a „Budapesti Hirlap" arról rögtön ne adjon hű és kimerítő tudósítást. A „Budapesti Hirlap" politikai ezikkeit Kass Ivor br., Rákosi Jenő, Grünwalű Béla, Balogh Pál irják más kiváló hazai publiczistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem, csak nemzeti érdekeket ismerő szelleméhez. Politikai hiiei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorsírói jegyzeteli alapján szerkeszti s az ülés külsőségeit vidám csevegésekben tárgyalja. Magyarország politikai és közélete felől távirati értesülésekkel látnak el rendes levelezők, minőkkel minden városban, sőt nagyobb községben is bír a lap. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak, a kik ugy az ott történő eseményeket, mint az elektromos dróton odafutó híreket rögtön niegtáviratozzák. A külföldi rendes tudósítókon kívül miuden fontosabb esemény felől a szerkesztőség külön kiküldetésü tagjai adnak gyors és bő értesítést. A „Budapesti Hirlap" e czélokra havonkint oly ö?szeget fordít, mint a mennyi ezelőtt 10 évvel még egy-egy hirlap egész költségvetése volt; de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő organuma a sajtónak. A „Budapesti Hírlap" Tárczarovata a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordít rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A közgazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, a mi tájékozására szükséges. A vegénycsarnokban csak kiváló irók legújabb műveit közöljük. — Az előfizetés íöltételei: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről legczélszerübben postautal váuynyal eszközölhetők következő czim alatt: A „Budapesti Hirlap" kiadó-hivatalának, IV, kerület, kalaputcza 16. szám. CSARNOK. , A szerelem bolondja. Irta: Gárdonyi Géza. A kisbíró belökte az ajtót, az ajtón meg belökte Bagolyt. Bagoly valósággal ugy nézett a bíróra, mint a bagoly. Ugyanaz a ruha volt rajta, a melyet irnok korában viselt, csak a czipője nem volt ugyanaz, mert mezítláb jár máirégen. Különben a ruha éppen ugy elkopott, mint az ember. Ahhoz az elvadult, rendetlen, tüskés arezhoz nagyon hozzáillettek a százsziuü avult rongyok és azokhoz a hidegtől elcserepesedett kérges lábakhoz bizony nem is illett volna valami finom angol gyapjunadrág. Csimasz esküdt kihúzta az öklét a bekecs hasitékából és gyöngéden meglökte az uj jegyzőt: — Evvót a kisasszony szeretője! A jegyző nagy érdeklődéssel vizsgálta a csavargót; hogy is ne, mikor a -másik eleven alakját is láthatja annak a szomorú történetnek, amit a sályi fák regélnek, sályi szellők elsuttognak és a sályi hold megáímodS fülébe csendül a.nóta, mit annyiszor hallott a réten, mezőkön, ami esténkint most is^ kisír a fonókból egészen a fiatal irnok elbujdosásáig, megőrüléseig. Bezzeg szerette volna volna az öreg nagyságos ur visszahozni az írnokot, de ugy meg volt az bolondulva, hogy kötéllel sem bírták volna visszahozni. No hát, most itt áll a sokat emlegetett ifiur. A szép kisasszonyt ma teszik a földbe, a regényhőst ma teszik dutyiba. De hogy is lehetett ily madárijesztőbe szerelmes az a szép kisasszony? No már ilyen toprongyos vad bolond miatt halálos vétek volt olyan szép lánynak meghalni! A kisbíró balkezébe fogta a süvegét a somfabottal együtt, azután hüvelykujjával gesztikulálva adta elo az esetet: — Onnan hozom, biró uram, a kertésztől. Csaknem agyonverte, mer aszongya: ott lopott. Mondok, ha lopott is, mi köze magának ahhó, az a mi dóguók ! Azé van a bíróság, hogy megitéjje! Bagoly mindezt nem hallgatta. Kinézett az ablakon az udvarra. Ki tudott nézni, pedig a téli nap vakító fehér sugára egyenesen a szemébe tűzött. A rostán áthullott a napsugár; apró fehér fényvirágok rezegtek, ingadoztak a fekete földön. Ezeket nézte-e Bagoly, vagy a piros, pozsgás birónét - ki tudná iheu bolond fejnek a gondolatát! A jegyző kivette a pipát a szájából, fordult a biróhoz és igv szólt: — Bolondok fölött csak nem ítélünk ! A biró vállat vont és megemelte a szemöldökét. — Mán í: milyen az eset! A jegyzőt láthatóan bántotta a paraszt bölcseség. — Bolondokra nincs törvény ! — Hajszeu majd csináluuk rá. Ezt a biró olyan hangon mondta, mintha azt akarta volna az uj jegvzővel megértetni, hogy ő mindenre tud ítéletet. A jegyző nem is szólt aztán semmit. Megtogta a kostökön lógó pipaszurkálót és ugy belebökött a sistergő pipatorokba, hogy az menten kilyukad, ha tajtékból van. — Hát loptál! — kérdezi a biró, s látszott rajta, hogy jól esik neki ez'a tegezés. A kisbíró oldalba csiklandozta Bagolyt a botjával. — Azt kérdezi a biró ur, hogy loptál-e ? (Ő is merte most már tegezni az írnokot!) A csavargó összerezzent az érintésre; kimeresztett szemei rá villantak a biróra, aztán körülfutott tekintetével az esk/idteken. —• Loptam ! — rebegte. — Az üvegházban rózsák nyíltak, másutt elhervadtak! — Minden fehér rózsát ellopott! — vágott bele a kisbíró röhögve. — Aztán minek volt az neked ? kérdé szigorúan a biró. Az őrült rákapta kezefejét a homlokára; tágra nyitott szemének könynyel befutott csillagai mereven néztek a szoba sárga földjére, és vérehagyott ajkain kireszketett a hang : — A kisasszony koporsójára! jüí y i 11 í é -r.*) Nyilatkozat. A mai napon megjelentem a „Pápai Hirlap" tek. szerkesztőségében, hogy megkérdezzem, ki irta f. évi február kó 10-én megjelent liirt, melyben az állíttatik, hogy én L. F. not — kivel válóperem a törvén) tiZcK előtt van - elűztem volna és gyermekei a Jeg agyobb nyomorban vannak s azért Szombathelyen folyamodtak, üogy én segélyadasra kényszerítve legyek ? Itt azt a választ kaptam, hogy a nevezett hir a „Vasmegyei JLapok'

l-ból vétetett at szórói-szóra, amiről magam is meggyőződést szereztem. Mivel pedig L. F. nő önként ment el tőlem s a nálam levő postai vevények szerint a gyerekeknek segélyt küldtem, a „Vasmegyei Lapok" zugirász újságíróját hazug rágalmazó hit terjeszteseért, melylyel lóhiszemü laptarsait is felülteti, olyan rágalmazónak nyilvánítom, aki nem érdemli a vasmegyei levegőt sem, de rászolgál a közönség megvetésere Midőn ezt értésére adom, megköszönöm a „Pápai Hirlap" tek. szerkesztőségének szives információját. — Papa, ISSj márczius 23-án. /Szűcs Nándor. *) E rovat alatt közlöttekért nein vállal felelősseget a szeik. Szerkesztői üzenetek. Mindazon jóakaróim és barátaim, kik névnapom alkaknával szerencsekivánataikkal felkerestek, fogadják e helyen is szivből jött köszönetemet Isten velünk. A szerkesztő. — B. P. ő n g y s. Arad. Levelet irunk. Üdvözlet és köszönet. — M. Gy. V e s z p r é m. Levél megy. — L. Helyben. Ön gyáván, névtelen levélben