Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-03-03 / 9. szám

Mert a nemtörődömség jellemzi egészen a régi épületet. Ilyen körülmények között nem lehet remélni a város felvirágozását, a polgárság boldogulását. A közügy lelkiismeretes szolgálását szeretnénk üdvözölni még abban az ósdi épületben, ínég mielőtt azt emeletre épi tenék és felpuczQválnák. A friss levegőt, a világos lakást meg is kell szolgálni. A tétlen passogáslioz nem szükséges sem emelet, sem világosság. Hanem szükséges olyan béketűrő, jószívű polgárság, akik pontosan hordják a városi kasszába az önök fizetését. Szine ira et studio. • Pápa, márczius 1. Előttünk fekszik Bocsor István jeles tollából eredt kaszinói történet, mely annyi sok szépet és nemeset mond el arról az intézményről, melyet „pápai Kaszinó" néven ismernek s melyben ma egy kímagyarázhatatlan körülmény zavarra szolgáltatott okot. Mi az inditó okot nem keressük, hanem konstatáljuk egyszerűen ama tényt, hogy a kaszinó főigazgatója: E s z t e rh á z y Móricz gróf ezen tisztségéről lemondott, ezt követte 0 s v a 1 d Dániel aligazgató, Szilágyi József, Horváth Lajos, H a n a u e r Béla, Galamb Józset választmán}i tagok és Kiss Ernő jegyző lemondása. Ez történt a mult vasárnapi közgyűlésen. Ma délután lesz hivatva egy ujabb közgyűlés betölteni a tiszteletbeli állásokat. saságot keresett. Talált'is, Balló Tercsi személyében. — István, te nem sznvtsz engem, — kezdte újra Tercsi. Szedő István lehajtotta fejét: — Szeretlek. — - Ha szeretsz, nem habozol; hanem Összeszeded a mid van s jösz hozzám, vagy világgá megyünk együtt. Magához ölelte a komor férfit; de ez kibontakozott puha karjai közül. — Megyek. Fölkelt; s sietve indult lakása felé. * Felesége már aludt. 0 meg vigyázva, lábujhigyen járt a szobákban, hogy nesztelenül szedhesse össze értékesebb ingóságait. Még az ékszerszekrény volt hátra. Ez neje hálószobájában volt; félve ide is bement; felnyitotta a szekrény ajtaját s egymásután szedegette ki a drágaságokat. Utolsó egy aranyszivecske volt, melyet még legénykorában adott feleségének. önkénytelenül visszagondolt az időre; mily boldog volt akkor. S most meg úgy szökik meg tőle, elviszi mindenét. Ezt nem teheti, összenyalábolta a magával viendő tárgyakat visszadobta mind az ékszerszékrénybe; csak az aranyszivecske maradt kezébe. S elnézte sokáig, elmúlt boldogságának utolsó foszlányát Bele volt vésve a név, melynek viselője elnyeréseért mindent képes iett volna feláldozni. Ajkaihoz . emelte, hogy megcsókolja a Malvin nevet. Azután oda tántorgott neje ágyához, hegy bucsuzóul őt is megcsókolja. Ajkát a nő forró homlokára nyomta. Malvin felébredt. Bársonyos szempilláit felnyitotta; alig tudta mi történik: álom vagy valóság? Goldolkodni kezdett; s megértett Nem tartjuk feleslegesnek ez alkalommal egyet-mást elmondani. Nemes ambiczió, ama tudat, hogy az állam keveset törődik a táfladálonimal és annak ügyeit magára a társadalomra bizza, vezette a pápai kaszinó megahpi- tóit, amidőn 1834. január 4-én letettek a követ ama épülethez, melyei egy nemesen gondolkodó erkölcsi testület számára alapítottak. És a kaszinó hosszú 50 éves működése alatt minden tekintetben megfelelt cz áljainak. Maga az a tény, hogy testülete élén | mindig a város kegyurát volt szerencsés tisztelhetni, csak súlyt adott az erkölcsi testület értékének. Valóságos óletütere volt ez a közművelődésnek és szellemnek, hova nemcsak szórakozni, de szellemileg táplálkozni jártak a tagok és 50 év alatt a kaszinó 50000 frt ért G000 tagnak nyújtott szellemi és anyagi áldozatot. E jótékony működésnek áldásosságát érezte Pápaváros társadalma. A magyar zene innen nyert táplálékot, a színészet jelentékeny segélyt. Nem volt irodalmi vállalat, mely itt kellőkép és érdeme szerint ne ntéltány oltatott volna. A kaszinó minden arisztokratikus szelleme mellett erősen szorította keblére a hazafias honszeretetet. Hogy minő szellem uralkodott a kaszinóban, eléggé mutatják Bocsor következő szavai: „Nincs szebb, mint az ébredő kor! A pirkadó hajnalnál, a kelő nap első sugarainál, mint az egyptomi Memnon-szobor, félig síró örömhicngokra fakad az áthatott kebel! Igy volt Casinónk. Mikor a két postanapon (mert akkor egy héten csak kétszer járt posta Pápára.) Kossuth tudósításai megérkeztek, s midőn ezek. — a türelmetlen tömeg a kézről-ké;;re való oivasast nem várhatván — közönségesen felolvastattak; fürgén ugráltunk fel székekre, asztalokra,'billiárdokra, s hallva a nemzet tán még' ma is legnagyobb szónokaink beszédeit, inindenikünk egy-egy Demosthenesként vitatta a honi tárgyakat., s várta dagadó kebellel egy jobb jövőnek eljövend és ét" Tempóra mutantur. De a kaszinó megmaradt azért erkölcsi testületnek... Szellemi tőkét gyűjtött, melyet ma is őriz több ezer kötetre menő könyvtárában. Igy mult el fél század. S mig számos nagy ember meg volt elégedve a kaszinó kényelmével és szellemi gazdálkodásával, ma eszébe jut egy pár tagnak, hogy meg kell reformálni az eddigi állapotokat. Az a jelszó, hogy gazdálkodni kell anyagilag, a tagoknak kényelmet kell nyuj-. tani és erre három főeszköz kell: pénz, pénz és pénz. Helyes reformeszmékkel mindenkinek fellépni jogában áll. Azonban sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy a reformálás kivihető-e az erkölcsi testület rovása nélkül. Szerintünk a kaszinónak — tekintve a multat, a jövőben sem lehet czélja, hogy 180 embernek kényelemről gondoskodjék, avagy tőkegyűjtéssel foglalkozzék. Fektesse pénzét a szellemi táplálék szaporítására, gondoskodjék mindama eszközökről, melyek a testület erkölcsi értékének emelésére szolgálnak. mindent. Magához vonta férjét, s csak annyit mondott: sokat, igen sokat vétettem ellened. Szedő István megcsókolta előbb neje fehér kezét, aztán hosszasan csókolta ajkát,, homlokát ... Malvin megértette est a vallomást. „Jolán," — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczaja. — Irta: Tihanyi Iván. Hosszút fütyült a vonat és kirobogott a pályaudvarból. És én ott álltam kendőmmel a perronon bucsut integetve annak a nőnek, aki egy kocsinak ablakán kinézett. Mindinkább gyengült a moraj, mindinkább távolodott a vonat és én még mindig kendőmet lobogtattam. Ah pardon! Bocsánatot kérek, hogv oly udvariatlan vagyok. Igazán némelykor oly szórakozott az ember! Még egyszer kérem, bocsássanak meg és engedjék bemutatnom ama kinézegető nőben,- kinek én kendőmmel búcsút integettem, nőmet, aki most orvosa tanácsából fürdőre utazik; és csekély személyemben Hantai Zoltán, városi adóellenőrt. Azt a kinézegető nőt, még csak két év óta mondhatom magaménak. • Házasságunk létrejötte minden regényes episód nélkül történt. Nőmet egy bál alkalmával láttam meg, belészerettem, megkértem és 0 hozzám jött. Ugy-J egész egyszerű történet? Magam is csodálkozom rajta, hogy én, ki életemben annyi regényes mendemondának voltam hőse, ily egyszerű uton jutottam feleséghez. Emlékszem a bájos Jolánnal való viszonyomra, mekkora port vert a városban. Szó, ami szó, gyönyörű teremtés volt. Eszem a lelkét! Tudja Isten merre van most! Pedig, hogy szeretett engem! No az igazat megvallva, én sem húzódoztam tőle. Hanem persze, persze — megismertem nőmet, no -meg aztán senki s'etu kívánhatja tőlem, hogy egy szegény kóristánét vegyek el feleségül. Ezelőtt bárom évvel történt az egész hisióii.i. Vándorszínészek jöttek városunkba. Tudpi Isten mi minden darabot játszottak; én csak a bájos Jolánt holló fürtéi vei, bogárszemeivel. stb. stbjeivel láttam. En miattam akármit adhattak. Nekem mindegy volt, akár „Don Oarlost". akár Lábatlannak „Dongó Légyét" játszották. Minden este ott ültem én az első' sorban gukkerezve a szép Jolánt és tapsolva és kiabálva akkorákat, hogy no'. Sokszor egy-két szót moudott, mégis mindig az 0 nevét kiabáltam. No, hanem beszélt is ám a város rólam eleget. Egyszerre aztán megismertem nőmet, a színészek is elmentek és egy, kettő,-vége volt az egész dolognak. Azaz a végét én csináltam meg. de a hosszát a bájos Jolán : mert hagyott a „Csendes Macskánál" égy Olyan ho.szszu számlát, hogy még most is vaczognak a fogaim, ha rágondolok. X- i" én ott jót álltam érte. Ej, ha most megint, gljönue a bájos Jolán. Igaz, most nem volna szabad rája néznem, hisz házas vagyok. — Hüm, hüm.