Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-02-24 / 8. szám

garancziát. — Az iparhatóság és a pénzügy­miniszter bármikor átnézhetik a bankár köny­vet, hogy szabályszerűen vezeti-e azokat és főleg, hogy a részletfizetésre eladott értek­papírok tényleg birtokában vannak-e az eladó­nak. £ vizsgálatok rendszerint évnégyedenkint történnek. Már most egy ily vizsgálat után, a melynél mindent szépen rondben találtak az elöljáróság közegei, nincs elég ideje az üzlet­tulajdonosnak, ha ugyan rossz szandéka van, a papírokat eladni és a pénzzel odébb állani? És ha az illető czégnél adósságok miatt fog­lalnak, nem foglal-e le a végrehajtó mindent, a mit ott talált? Tessék akkor a vevőknek igénypereket benyújtani! De hát nem-e lehet­nek a rossz szándékú bankárnak titkos könyvei a lakásán, melyekbe oly ügyleteket vezet be, a melyeket nem akar a hatóságnak megmu­tatni? — Hisz a töryény értelmében csak üzlethelyiségében lévő könyveit vizsgálják át! A kereskedelmi minisztériumban tartott enquéten nézetek merültek föl, hogy azoktól a bankároktói kik a részletivüzlettel foglalkoz­nak, bizonyos kaucziót kell követelni. Az igaz, hogy a kauczió, ha elég nagy, nyújt némi garancziat, de csak addig az összegig, a mig a kauczió terjed. Elvégre határtalanul nagy összeget nem lehet kívánni. Ha már most le is tesz 20 - 30,000 frtnyi kaucziót, de 2—300,000 frtnyi ügylete van függőben, — nol van itt a garanczia? Teljes biztosítékot csak ugy nyerhetnek a vevők, ha az értékpapírok, melyekről a rész­letügylet szól, oly helyen vannak, melyhez semmi gyanú sem férhet és ez az állami letét­hivatal. Nem ajánlhatjuk eléggé az intéző kö­röknek figyelmébe azt, hogy a részietivüzletrol szóló törvény módositásanál, melyet felette kívánatosnak tartunk, mondják ki azt, hogy a részletekre adott értékpapírokat a letéthivátal örizetére keli bízni és pedig oiy módon, hogy a részlütiv egyúttal az allami letéthivatal nyugtáját is képezze az illető papírok letétbe helyezéséről. A törvény 15% hasznot enged szedni a kibocsátóknak, de ez a jövedelem rendesen 30—35 százalékra rug, mert a részletivet a bankok rendesen 30 —36 havi részletre állítják ki és igy a 15 százalékot három esztendőre veszik, tehát összesen 45%-ot vesznek. Ha pedig az összeg kicsiny, akkor negyedévi rész­leteket szednek s igy hosszabitják meg az időt. Ezenkívül nem \eszik figyelembe azt, hogy a vételár lassankint térül meg s minden részlet lefizetése után kisebbedik a tartozás, hanem a kamatot mindig az egész összeg után szá­mítják és igy az időközi kamatok is a kibo­csátó javára esnek. De ez nem elég. Ha az a szerencsétlen, ki részletfizetésre vett sorsjegyet, összes részleteit már lefizette 3 azt reméli, hogy most már megkapja a sorsjegyeit, na­gyon csalatkozik, mert előbb le kell fizetni a nyugták után a nyugta-bélyegeket, a kötvény­bélyegeket, a kötvény papírjának és nyomta­tásának az árát s más oly költségeket, melyek­ről a törvényben szó sincs. A részletivtörvény megtiltja az utazó ügy­nökök alkalmazását. De ezt is kijátszszák, mert az ily bankárok oly czimen küldik ki ügynö­keiket, hogy ezek megbízott hivatalnokai a banknak, kik a helyi ügynökök ellenőrzésére utaznak vidékre. És miből áll ezeknek a mű­ködése? Egy példa meg fogja ezt azonnal ma­gyarázni : X. helységben a jegyző olvassa a a napi lapoK hirdetései között, hogy kerestet­nek bármily foglalkozású emberek, kik csekély fáradtsággal napi 10 frt mellékkeresetre tehet­nek szert. Természetesen kapva-kap az alkal­mon és ir a kitett czímre. honnét aztán min­denféle prospektust küldenek neki, hogy köz­vetítse a részletivek eladását; miből aztán az első részletet megtarthatja magának. 0 elad többek között Y-nak egy részletivet valamely sorsjegyről. Y. pontosan fizeti részleteit és mi­ikor 4—5 részletet lefizetett, megjelenik nála az illető banknak képviselője a jegyző kísére­tében és ügyesen rábeszéli arra, hogy vegyen öt sorsjegyet abból a nemből, ezáltal ötszörö­sen kilátása van nyeréményre. a már befizetett részleteket betudják neki az oii ügyletre, csak­hogy a mig eddig 5 frtot fizetett havonkint, ezentúl 25 frtot fog fizetni. Y. ráhagyja ma­gát beszélni, de még most sincs békéje, mert 5—4 hónap múlva ismétlődik a komédia. Igy azután sokan soha se jutnak sorsjegyek birto­kába, mert idővel annyira növekednek a rész­letek, hogy már nem tudja azt megfizetni. Ily körülmények között csak természetes, hogy a közönség mindinkább idegenkedik a a részletivektől és a részletivtörvény sem tette lehetővé azt, hogy a közönség jutányosán és kényelmesen jusson értékpapírokhoz, mint a tőkegyűjtés legüdvösebb módjához. Mindezek­nél felette kívánatos volna a részletiv-törvény­nek alapos módosítása. = A sorozás elhalasztása. Az 1889-ik évi rendes ujoncz állítás elhalasztása tárgyában Fejérváry Géza báró honvédelmi miuiszter a képviselőháznak törvényja­vaslatot nyújtott be, mely igy hangzik: 1. §. Az 1889-ik évi rendes ujonczálli­tás (fősorozás) , ezennel elhalasztatik és ama időszakban lesz foganatosítandó, melyet az 1889-ik évben kiállítandó ujonczjutalékok meg­ajáalása tárgyában hozandó törvény fog e rész­ben kijelölni. 2. §. A jelen törvény végrehaj­tásával a honvédelmi miuiszter bizatik meg. Budapesten, 1889. évi februur hó 19-én. Be­adja: Fejérváry Géza br., m. kir. honvédelmi miuiszter. E törvényjavaslat megokolása így szól: Az 1882-ik évi 39-ik törvényczikk 7. §-a értelmében „a rendes ujonczállitás az álló had­sereg (haditengerészet) s a póttartalék ós a Megjelenik minden vasárnap. Koronkint (mikor a saját érdekünk megkívánja) rendkivüli la­pot is adunk ki saját arcz­képünkkel és életrajzi mel­léklettel. PAPAI LAPU Suttyonban szerkesztett és a lovászpatonai hires zenekar, valamint több mél­tóságos, nagyságos, tekintetes ur által megválasztott, kegyelemből fentartott, saját érdeket képviselő közlöny és viczezlap. Előfizethet, akinek kidobni való pénze van. Különben mindenkinek ' ingyen küldjük. Kéziratok csak azon eset­ben fogadtatnak el, ha rólunk szólnak. revorver sajtó. A fővárosi lapok helylyel-köz­zel erős küzdelmet folytatnak az úgynevezett revorver zsurnalisták­kai, innen van ez, hogy nem rég a „Bolond Istók" is foglalkozott e tekintetben Lapunkkal, a „Pá­pai Lap u"-val, illetve annak szer­kesztőjével, aki különben igen szel­lemes ember. A „Papai Lapu" lábai alattia­puit, mintegy mutatva, hogy a sár­nál is aiabb való es butább a csiz­matalpnál, mert az is fölötte van. Magunk is csodáljuk, hogy a vidéken már 16 éve tudjuk kulti­válni ós nem csíptek rajta ben­nünket. De ha jól meggondoljuk a dolgot, ez nem is lehet máskép, mert Lapunk olyan kezekben van, akik magukat csak nem büntethe­tik, nem lehetvén önbiráskodók. Bravúrokat sorolhatnánk tel e térről, de arra még újévtől meg­nagyobbított Lapunk sem volna eleg. De mi ezt titKoljuk s hogy magunkról eltereljük a figyelmet, tudunk olyan orczátlanok lenui, hogy azt inasra fogjuk. Ingyen adjuk mindenkinek La­punkat, hát elégedjék meg vele. Aztán időnkint mellékletül a saját j életrajzunkat és arczképünket. A „Választási Híradó" sem kutya. Magunk szerkesztettük. Az igaz, hogy csak egy száma jelent meg, de azon a mi arczképíink volt és az egész a mi biográfiánkat tartal­mazta. Egy darabig kiadtuk mások életrajzát is. Ez volt csak a Pom­pás. — Al—bumm! Revorver süsd el magad! Sokan megörültek neki és elő­fizettek a Lapura (fogadják e he­lyen is köszönetünket) de egy okos ember megsokaita. Bevontuk a revorvert, mert kö­zeledett a pisztoly. De különben nem félünk. Mit nekünk a duellum. Velünk a rend­őrkapitány, aki megakadályozza. Nem hiába vagyuuk mi azok, akik vagyunk. Éljünk mi, de mellettünk más senki sem. Olvasóinkhoz! Bizonyára feltűnő fog leuni, hogy 16 év után ismét előfizetési felhívást írunk. De ezt tennünk kell. A közön­ség belátja, hogy nem lehet velünk boldogulni, mert a tisztesség nya­kunkra hágott. Pedig mi nem vagyunk heczcz TÁRCZA, NÉPDAL. Vak kódisok söprik A pápai utczát Nem lehet csodálni : Vak kódis, ha nem lát. A vak kódis hogyha Vak s kódis nem lenne Bennünket is bizony Biz' ist' kiseprűzne. Kaktus. Alüum-képek. Mi. Mi tulajdonképen hárman va­gyunk és mégis a Lapuban egy személy. Rágalom, hogy főszerkesztőnk zsidó szülőktől származott volna. Ő büszke, hogy nem zsidó. Mert ha nem lenne büszke, akkor sem lenne zsidó. Már születésekor újság­írónak szánták. De ő nevelő lett és pedig egy nagy ur nevelője. Eleinte normáli­sán nevelt, de később átvette a Laput és ezzel nevelt. Neveltjét főispánná csinálta, annyiszor elő­fordult a Lapuban az ő neve. Igaz, bógy egyiknél sincs eredmény. A főispánkodás nem látszik meg a vármegyén, a Lapu pedig nem or­szágos hangadó. Mi után következik: ő. Állító­lag megüresedett jogtanári Széket töltöttek be vele, de valósággal ugy áll a dolog, hogy a tanári szék akkor üresült meg, mikor ő bele­ült. Az előtt névleges, most suty­tyonberki szőrkesztyüje a Lapu­nak. Amit tiszta kézzel nem mernek megtenni, megtetetik ezzel a szőr­kesztyüvel. Azt mondják, hogy nincs lelke és lelketlen. Pedig ez nem igaz. A Lapu az ő lelke. De lehet, hogy megfordítva áll: , a Lapu tartja benne, a lelket.. A triumvirátus 3.' tagját itt nem emiitjük. Arról külön album­képet írunk.

Next

/
Thumbnails
Contents