Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-02-03 / 5. szám

Ki lesz e nagy birodalom uralkodója, s ki lesz Magyarország királya? A pragmatica sanctió értelmében a Habsburg-dynasztiábau — tekin­tet nélkül az uralkodó egyenes leszármazó örö­köseire, — a dynasztia férfiága tart; első sor­ban igényt a koronára, s miután Magyarország királyának, 1. Ferencz Józsefnek férfi igon csak egyetlen örököse, Rudolf volt utódja, kinek házasságából férfi gyermeke nincs, ennélfogva óralkodónk testvéröcscse, Károly L aj o s főherczeg volna Ferencz József magyar kiiály után a magyar koronának örököse, azonban, mivel Károly Lajos főherczeg és a magyar ki­rály között nagyon csekély a korkülönbség, igy az osztrák-magyar birodalom leendő ural­kodójául, tehát a jövőben Magyarország kirá­lyául, Károly Laios íőherczeg fiát: Ferencz főherczegat kell tekintenünk, ki 186d-ban született, tehát jelenleg 26 éves. — Adja Is­ten, hogy benne ugy az összbirodalom, mint különösen hazánk egy alkotmányos érzésű ural­kodót nyerjen ! — Az artézi-kutban még mindig nincs viz, de annál több a csövekbe szökött homok. Már maguk a kutásók is lemondtak minden reményről, hogy valaha azon a helyen jó ivó­víz lesz. A munka már erőltetett és unott. Miként értesülünk, azok akiknek kezdettől fogva nagy kedvük volt az artézi-kuthoz. szintén a kut betemetését javasolják, de egyszersmind másik helyen való ujkut fúrását indítványozzák. Azt hisszük, hogy a polgárság túlnyomó része alig fogja örvendve támogatni ezen indítványt, mert ugyancsak elég volt már a pénzpazarlásból. A mai keserves állapot kö­zepette egyébre kell a polgárság pénze, mint elkutásozui. Akinek kedve van, fúrassa a maga költségén és igyék a vízből majd jóizílen, ha mindjárt petróleum lesz is. — Rudolf trónörökös, mint gyermek. A ravatalon fekvő királyi gyermekéveiből be­szél egy érdekes epi'/ódot egy győri veterán újság író: ,Az áldott emlékű jó Homoky „szent atyával" — mint őt általában a Burg­ban nevezték — eleve megbeszéltük, hogy Ő kieszközlendi, hogy engemet a felséges asszony saját lakosztályában legkegyelmesebben fogadni méltóztatik. A derék öreg oda adta kártyáját, melyet még a Burg zsandárai és a testőrök előtt felmutatnom és én bizton rendeltetési helyemre fogok jutni. És ugy is töitént. De a Burg labyrintjében misem könnyebb mint el­tévedni. Az okos zsandárok és testőrök refrain­szerüleg egyre azt hangsúlyozták : tessék csak mindig jobbra menni, azután balra fordulni, s egy kis sikátoron át széles folyosóra jut, azzal szemben van a királyasszony lakosztálya. Mentem, mendegéltem a mentori névjegygyei kezemben, egyszer aztán elém szalad egy kis eszes német gyerek. — Hát maga magyar? — mert atillában és sarkantyús csizmában voltam, az akkori divat szerint. — Hát a kaczagánya? kérdi a kis fiu, s a közben sarkantyúim pön­gésében látszék különös gyönyörét találni — No. mondja, ha nagy leszek, nekem is lesz ám ilyen. - Kio-oda maga kedvesem? mon­dám kedveskedve a gyermeknek. — Én a csá­szár fia vagyok! felelte büszkén. — De csak nem ő Felségeé? — Igen, apámat ugy neve­zik. — És az ön neve? — Rudi — A trón­örökös? - Igeu, én a „konprinz" vagyok. Alig tudtam ámulatomból felocsúdni, midőn a kezemnél vezetett fiúcska elé ugrik egy lakáj és pgv szárnyas ajtót tár tel. Az én Rudim ott hagiott a faképnél, s anj'jáboz szaladt, ki épen ft. Homoky társalgásában nyelvleczkéí vett. - Mama! ; kiáltá, ez a magyar em­ber téged keres. Én sóbálványként állottam az ajtóban. — Tessék belépni — mondja jóság­gal Homok) ; a felséges asszony örül, ha munkáját neki ajánlja, s íme! itt vannak a fotográfiák ; válasszon ki belőlük. Habozva és constrenálva léptem be, de Rudi megfogta a kezemet, s nevetve mondá: — Tudom, hiszen maga az iróbácsi, a ki a mama arczképét ki akarja adni a magyaroknak. Ezután a fel­séges asszony kiválasztott a sok. fényképből egy magyar királyné kosztümben öltözöl t saját jól talált fotográfiáját, s elémbe tartva: — Jó lesz .-- ez? — Felséges asszonyom ! . . Többet nem tudtam szólni az elragadtatástól, s a fényképet magamhoz véve, diadallal távoztam. - De azután jó legyen, — kiáltott utánam a kis trónörökös. Ez volt első talál­kozásom vele 1865-ben. — Tüntetés Veszprémben. Megyénk székvárosában sem mult el minden tüntetés nélkül a hét. Bezerédy Viktor és Kopácsy Árpád országgyűlési képviselők lakásán va'a­menny iablakot zajos abczugolás közt beverték. A rendőrség nyomozza a tüntetőket. A fólszakállu ember. Binét Adolf házaló beállít a napokban Schwach borbély üzletébe, hogy levetesse szakállát. A borbély annak rendes módja szerint leülteti a pacienst, ráteiiti a lepedőt s beszappauozza a mosolygós arezvonásokat s azzal hozzá fog a borotválás­hoz. Már fél szak állát I eszelte a borotva, mi­dőn Binét ur egyet gondol és villám gyor­sasággal felugrik az operaczió-székről. „De tessék nyugodtan maradui I 1" — mondá a bor­bély. „Most jotja az eszembe, hojd én tolojdon képen nem érek rá nyogodtan maradni, mert halat kell venni a feleségemnek. Tolán mái­nem is kopok!" — mondá a bű férj és letö­rölve a rzappant, lelszak állal elrohant a hal­piaezra. A félszakállu embernek sok bámulója akadt. — A papai ipartestület tegnap délután a városház termeben tisztújító közgyűlést tar­tott, melyen elnökül Koczka László, alelnökül Kleva Márton választattak meg. Jegyző és ügyész Szokoly Iguácz, pénztáros Xglauer János. — A kobor-czigányok ügye egyre fog­lalkoztatja a törvényhatóságokat. E faj, mely állandó lakáshoz nem tud szokni, hanem hely­ségről-helységre kóborolva, nagyban veszélyez­teti a közbiztonságot, s igy igen sok dolgot adnak a hatóságoknak. Győrvármegye alispánja az elmúlt év második feléről szóló jelentésé­ben azon indítvány nyal lép fel, hogy e kóbor nemzet letelepítése törvényhozási uton rendez­tessék. Az indítvány még a közgyűlés elé fog kerülni, azután pedig a belügyminiszterhez megy fel. Jó volna ha hasonsió mdítványnyal az összes megyék lépnének fel, akkor oda fenn a minisztériumban is nagyobb foganatja lenne. Tisztelettel kérjük lapunk t*. olva­sóit, akik akár előfizetési, akár hirdetési hátralékban tannak, azt kiadóhivata­lunk czimér^ mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Kérj ük e gyszersmind az előfizetések megújítását. Előfizet­hetni minden postahivatalnál. — A hét halottjai. Városunkban meg­haltak január 26-ától február l-ig. Paulics József gyermeke, Kálmán róm. kath., 4 éves. torokgyik. — Molnár József gyermeke, Anna ref., 6 hónapos, tüdőlob. — JNciiLcth András róm. kath., 77 éves, tüdővizenyő. — Szalay János gyermeke, róm. kat., halva született. Németh János gyermeke, József ref., 2 éves, gyermekaszály. — Schlesinger Katicza izr., 21 éves, tüdővész. — Bertalan Andrásné róm. kath., 68 éves, gutaütés. — Leiigenfelü Má­tyásné róm. kath., 83 éves, aggkór. — Lud­vig Antal róm. kath., 70 éves tüdőlob. — Stefankovics Ignácz gyermekei, Ilona és Anna ref., 14 niposak, veleszületett gyengeség. - ­Marton János róm. kath., 69 éves, gyomor­rák. — Dobosy Pálné, róm. kath., 70 éves, tüdolégdag. — Eeinhold Jánosné izr., 62 éves, ezukros hugyár. — Nem mind ai any a mi fénylik. Min­denki ismeri a kereskedésekben előforduló köz­kedveltségü gyógyfüszappant, fogpasztát, fog­port, szájvizei sat. Az ember egyszerűen a leg­közelebbi üzletbe vagy gyógytárba fordul, ké­ri a kívánt szappant, szájvizet vagy fogport és megelégszik azzal, a mit kap. A közönség azt hiszi: az egyik olyan mint a másik, pedig ez a közömbösség a konzerváló orvosi szerek meg­választása körül a legnagyobb vétek önmaga ellen. 1 drb Popp-féle gy ógyfüszappan 30 krba kerül és ez a szappan mégis feltüuően külön­bözik a többi szappanféléktől. Első sorban nem drága, mert egy darab, egy család részére több mint egy hóig elég, és e szappan kitűnő gyógy­tulajdonságai mellett a legfinomabb pipere­szappan. Dr. Popp udvari fogorvos egyébb ké­szítményei mint Anatherin-szájvize, melynek palaczkjait most tetemesen megnagyobbította, fogpasztája és fogpora oly különlegességek, melyek a számos ártalmas hamisítványok da­czára, általánosan kedvelhetnek, az egész vilá­gon el vannak terjedve, és kiváló gyógyhatá­súk miatt, melyekkel minden száj és fogbaj ellen használtatnak, egyedül kipróbált szájkon­verzáló szereknek tekinthetők. Hamisításoktól azonban óvakodni kell és csak Popp-féle ké­szítményeket kell eltogadnunk. E szerek kap­hatók: Pápán: Piacsek J., Techet A. és az irgalmasok gyógyszertárában; Bermüller A., Geböck Gy. és Steiuer V. kereskedőknél. Wjilttér.*) Tekintetes Schirkhuber József ügyvéd uriiak Papán. Itt nyugszik "J* 70 frt 50 kr. Ivedves Urain! Un a helyett, hogy deczember 30-án küldött „ajánlott" levelemre válaszolt volna, (különben egyre sem válaszolt,) megvárta azt, hogy végre hirlapilag szólítsam fel, ~ melyhez mint klien­sének csak jogom volt, hogy ügyem állását végre meg' tudjam. E felszólításra ön levél helyett a „nyiltter­ben" kezd vagdalni. Távol vagyok, de el tudom kép­zelni, hogy ön e héten orosziánbőrt viselt, mint az a mesebeii . . . Azonban, ha ön helyettem a közönség­nek ad számot megbízatásáról, feledi, hogy a közön­séget nekem illett volna előbb informálnom. De most se késő. Én Pápáról távozván, megbíztam önt azon orvusi dijak behajtásával, mikkel adósaim maradtak. Ön elfogadta, és ügyvédem lett. Be is hajtott 8 frt 50 krt a maga zsebébe, s levelemre a pénz helyett ügyvédi meghatalmazás nyomtatványát küldte oly le­véllel, melyből már okulnom lehetett. A más okulására közlök egy passust: „L . . . a kifizetést határozottan megtagadta, mert az operatio nem sikerült; ez ugyan haszontalan mentség, de az ilyen tudatlan és még hozzá hunezfut népet nehéz kapaczitálni. Tudassa ve­lem , . . mert a beperlésnél ez lényeges dolog." — E levél óta nem hallatott aztán semmit. S moat ugy nyilatkozik, hogy az ügy bagatell De hát az én ügy­védem bagatell-biróság előtt is behajthatta volna, s adósaim meg is fizettek volna. — Lássa ügyvéd ur, én enyhe Ítéletet mondok önről; nem mondom azt, hogy ön rá akart szedni, hanem azt mondom, hogy ön *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelős"­béget a szeik.

Next

/
Thumbnails
Contents