Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-01-20 / 3. szám

hogy hasonlóval egy vidéki lap sem rendelkezik. Híreink ezután is hűen adják vissza a hét eseményeit. Ezekben nem száraz tényeket adunk, de a tények élvezetes feldolgozásban kerülnek sajtó alá. E rovat kibővítése czé'jából elhatároztuk, hogy ezentúl figyelemmel kisérjük a nevezetesebb megyei eseményeket is. Szóval, nem történhetik semmi általános érdekű esemény, melyről pontosan és gyorsan ne értesítenénk közönségünket. Érdektelen laptöltelékkel nem traktáljuk az olvasót. Fontosabb és elodázhatatlan esetekben rendkívüli lapot adunk ki, miként azt már két alkalommal tettük. Karczolatok élénkítik hírlapunk minden számát, melyek kedvelt olvasmányai a közönségnek. Hirdetéseket csakis megbízható czógektől veszünk fel, hogy a közönség félre ne vezettessék. Irályunkat magyarosság, irányunkat a tisztesség jellemzi. Nem tömjénezünk senkinek, nem legyezgetjök a személyes hiúságokat, kedélyes disznótorokról nem referálunk, bankettek étlapját nem tálaljuk fel, hanem csakis élvezetes dolgozatokkal szolgálunk közönközönségünknek. Nem erőszakoljuk senkire lapunkat, mert akik azt csak egyszer olvassák, lehetetlen be nem látniok azt a nagy különbséget, mely egyik-másik újság közt létezik. Midőn az olvasó közönség eddigi bizalmát megköszönjük, kérjük azt számunkra a jövőben is fentartani. Előfizetési árak: Negyedévre . , . . . 1 frt 50 tr. Félévre 3 • — » Egész évre 6 * — » tán jó kedvem is lett volna, ha eszembe nem jut, hogy a feleségem kétszáz forintot aasekurált el. — Idáig nem jöttem ki a kerékvágásból, hanem ha az urnák is két apró fiacskája lesz, akik éheznek, akik áznak, fáznak, hát majd megtudja, mi az a szivrepesztő kin. öszszevetettem az eddigi biztosítási dijakat. Kerek Ötszáz forint. Megnéztem magam jobbról, balról, élűiről, hátulról ... — Eh megér az én életem ötszáz forintot, legalább fiacskáimnak lesz mit enni, dolmánykájuk is lesz, meg sarkantyús csizmájuk isi Ehol ni! már negyedén vagyok az égi lajtorjának, már kiszorult belőlem egy fertály lélek, hát csak visszahúz ön engem ebbe a világba. Csak azt bánom, hogy levelet írtam a feleségemnek. És miután én már eg, szer meghaltam, és az ur ismét feltámasztott. tehát már a túlvilágon vagyok, a túlvilágon meg nem assekurálnak, hát már most tartson el az ur! Utíy is volt. Megtettem gazdaságomba felügyelőnek, mert hát tudott jól káromkodni (ámbár a túlvilágon nem igy van talán), s a mellett evett jól, ivott nagyokat s roppant érdeklődött a posta iránt. Utóbb aztán be is vallotta ebbeli gyengeségét. Hát csak azért érdeklődött annyira a posta iránt, mivel gondolta, hogy a felesége az öngyilkosság hirére biztosan sietni fog az „Assecuranci Operancziánához* a dij felvételére, s hivatalból aligha nem jön majd valami kérűés, vájjon az öngyilkosság való-e? Egy időtől fogva aztán igen gyanús jó kedve lett. Ahá! valami jó hir jött. Kíváncsiságból elmentem a postára, ott aztón nyoII i ii i: KÍ. — Sarkady-növérek Pápán. Külön vonaton érkeztek városunkba, de korán sem részesültek különös fogadtásban és pártolásban. Már három nappal az előadás előtt kisebb és nagyobb falragaszok hirdették a bájos nővérek megérkezését. Egyreménnyel eltelt színigazgató rózsás szavai voltak ezek. Ma azonban már nem néz a pápai szezon elé rózsás szinü üvegen. Két nap elég volt reményének lehűtésére. Az elsőnek hirdetett előadás — állítólag a művésznők megbetegedése következtében elmaradt. Mi azonban ugy következtetünk, hogy nem a művésznők voltak betegek, hanem a pénztár szenvedett vérszegénységben. Az igazgatók 150 frt fellépti díjért szerződtették a Sarkady-nŐvéreket két pápai előadásra, mely összeget még játék előtt kellett kifizetni a direktoroknak. — A második hirdetett előadás megtartatott, de kevés közönség előtt. Ez alkalommal a nővérek diszes jelmezekben, ékszerektől ragyogva „Bátori magyar" névvel felruházott tánczot lejtették a második és harmadik felvonások közt. Természetesen, nem maradt el a diszes virágcsokor sem, melyhez már hozzá vannak szoktatva a jeles magántánczosnők. A tapsból is kijutott, de nem újrázták meg a tánczot, daczára, hogy háromszor hitták őket a lámpák elé. Az estét mégis a „Válás után" bohózatos vígjáték tette, melyben Dezséri, Polgár, Hubayné, Medgyesi Erzsike stb. excelláltak. Reméljük, hogy a sikerült előadást megismétlik rendes helyárak mellett. — Isten áldja a tisztes ipart! Ilyen jeligével ellátott meghivót vettünk, mely a veszprémi iparos ifjúsági egylet betegsegélyző alapja javára, 1889. évi február 9-én, a „Korona" nagytermében mára jöttem a jókedv okának. A biztosítótársaság nekem küldött egy levelet, s azt a fráter Haramja elsikkasztotta. Hagytam tovább fütyörészni. Egyszer a kertemben sétáltam, mikor valaki a mező felőli sövényen átveti magát. A Haramja ur volt. — Uram! el vagyok veszve, itt van a feleségem, láttam a czeli országúton a veres esőeruyőjét. A veres szín pedig ribilliót jelent még elveszi az életem! Oh, átkozott asszekuráczió ! Merre kellene itt elasszekurálni? oh . .. Épen az udvarra értünk, mikor a nagy ajtón befelé toppant az asszony, a két kis fiu a szoknyájába kapaszkodott, alig bírtak versenyt koczogni a nagy lépésű asszonynyal. — Julikám! lelkem Julikám! Oh, hogy még csak egyszer megláthattalak, jaj Marczikám!? te is itt vagy Jóska!? Oh milyen jó színben vagytok. Szaladjatok csak fel erre a fára, jaj de sok eper van ott fenn! S leborult a Haramja a felesége lábaihoz, a felesége az ura mellé térdelt, ugy ölel keztek ott a nagy boldogságban, hogy szinte az eresz alá csúsztak. Mikor a Mari szolgáló kivitte nekik a vacsorát, még mindig csókolództak. Másnap a mindenes egy papírdarabot adott át a Haramja úrtól: „Uram ! boldog vagyok, rettenetesen boldog! s engem ez a nagy boldogság megölne, ha nem biztosítanám magam, azért hát elaszszekurálok innen. Isten önnel!" tartandó zártkörű tánczvigalmáról szól. Belépti-dij: Személyegy 1 frt. Családjögy 2 frt. Kezdete 8 órakor. Jegyek előre válthatók Fekete Izidor úr divatáru-kereskedésében. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. A meghívó másra át nem ruházható s kívánatra felmutatandó. — Rendkívüli városi közgyűlés. Tegnap d. u. 2 órakor rendkívüli városi közgyűlés tartatott Osvald Dániel elnöklete alatt. A gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére kiküldöttek megnevezése után ifjú Martonfalvay Elek városi tanácsos megható szavakkal méltányolta a megboldogult Bermüller József érdemeit s kéri a közgyűlést, hogy részvétét lej ez ve ki jegyzőkönyvileg s erről hivatalos másolatban értesítsék a gyászoló családot. Az indítvány elfogadtatott. Ezután Bognár Gábor v. képviselő interpellálta a polgármestert, hogy igaz-e, miszerint a regále megváltás ügyében Budapesten járt küldöttség nem a polgárok érdekeit védte, hanem arra törekedett, miszerint a kártalanítási ősszeg a városnak adassék. Erre a polgármester kijelenti, hogy a város csak azon kártalanítás elnyeréoéért tesz lépéseket, melyeket a regále jogot nem gyakorolt polgárok nem kapnak. Ezután a tárgysorozat vétetett elő. A városházánál tervbe vett pótépitkezés ügyében polgármester jelenti, h*gy a minisztériumhoz megkeresés intéztetett, hogy az építési költségekhez hozzájáruljon. — A közgyűlés éljenzéssel veszi tudomásul, hogy Zimrcerman János megküldte ez idén is a városi rajziskola javára évenkiut adományozni szokott 600 frtot. — Közgyűlés elhatározza, hogy az ujabb állategészségügyi törvénynek megfelelőleg a vásártéren két szabad czédulaház építtessék, melynek azonban az erre előirányzott 800 forintnál többe kerülnie nem bad. — A város malma bérlőjének kérvénye kerülvén sorra, melyben a bérlet beszüntetését kéri,, zajos vita támadt, mire elhatároztatott, hogy Szt.-György napra a bérletet beszünteti s ha addig jó karban tartja a malmot, az a zár alól is felöldatik. — A városi italmérés bérlete 401 frtért Weisz Hormannak adatott egy évi ido tartamra. Egyéb érdekes tárgy nem volt. — A korcsolya bál. A klakk, frakk és stb. napja fényesen igazolta a hozzá tűzött vérmes reményeket. Az ez idei elit-bál semmiben sem maradt a hajdan hires jogászbálok színvonalán aiul — A sok fehérnyakkendó's rendező alig győzte fogadni a város és vidék valóságos tündéreit. Szalóky Marczi szivet, lelket mozgásba hozó zenéje oly hivogatólag vonz mindenkit, hogy aki egyszer belépett a „Griff" ünneplős falai közé, annak lehetetlen be nem lépnie a szépen diszitett bálterem fényes padlózatára. — Tudósítónknak a következők neveit sikerűit megtudni: Leányok: Bokk Juliska, Lazányi Ilona, Mihályi nővérek, Voyta Ilonka, Nagy Gábriella, Tarczy nővérek, Makara Mariska, Tóth Jolán, Oláh nővérek (Marczaltőről), Günther Ilon, (Magasiból), Hekkenast R, Botka Ernesztin. - Asszonyok: Voytáné, Piacsek Gyuláné, Brűndl Jenőné, Botka Mihályné, Tóthné, Botka Jánosné, Szalay Gézáné, Güntherné, Fittler Szidónia stb. — A jókedv reggelig tartott. — A balatoni gőzhajózás ügyében f. hó 12-én a közlekedésügyi minisztériumban értekezletet tartottak, melyen jelen voltak a közlekedésügyi minisztérium részéről: Rapaich Radó ministeri tanácsos, Rapaich Rikhárd magyar királyi hajózási felügyelő; az érdekelt megyék részéről: Tallián Béla főispán, Körmendv Lajos, Zichy Béla gr., Satzger Keresztély, Véghelyi Dezső, Kenessey Miklós, Androvic8 Imre, Bezerédy Viktor, Kopácsy Árpád, Csertán Károly alispán, Csigo Pál, Köves Ede, Puteani Géza báró; a balatoni gőzhajózási részvénytársaság részéről: Nádasdy Ferencz gr. és Szarvassy Sándor igazg. tagok.