Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-04-28 / 17. szám

Pápa, 1889. Második évfolyam, Í7-ík szám. Vasárnap, április 28. Előfizetési árak: Egész évre . 6 írt — ]<r. Félévre . . 3 ., — „ Negyedévre 1 „ 50 Egyes szám ara lo kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlásod intézendők. PÁPAI Megjeleli minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Hannibal ante portás. Pápa, április 27. A közel napokban megindul városunkban a választási mozgalom. Egy jótékony vihar, az ellenzék által a véderő torvényjavaslati vitában folytatott támadó és védő liarcza, idézte elő a Tisza-kormány rekonstrukezióját, mely államtitkár gyanánt magával vitte a pénzügyminisztériumba Láng Lajost, városunk volt kormánypárti képviselőjét, aki uj választás alá veti magát Pápán. Közel két éve immár, hogy olyan heves politikai harcz színhelye volt e város, milyenhez hasonló nem játszódott le sehol az országban. Politikai tusára kelt a személyes érdek a meggyőződéssel, és az visszalökte városunk társadalmát hónapokra, s elidegenített egymástól jó barátokat hosszabb időre, tán mindörökre. És a liarez a kormánypárt dicsőségtelen győzelmével végződött .... Szomorú emlékek fűződnek a választásim?, nem jó fellebbentem a feledés fátyolát, a már-már gyógyulásnak indult sajgó sebek mély fájdalmát nem tanácsos felújítani. Mert a legutóbbi választás sok ember lelkiismeretén ejtett szennyes foltot. Erezik azok a fájdalmat s tűrik megadással a sors csapásait. Mert nem tanácsos játékot űzni a lelkiismerettel. Szerencsés véletlennek, vagy határozott szerencsének mondható-e ezen ujabb választás — biz' bajos volna eldönteni. De annyi bizonyos, hogy szerencsés körülmény azok számára, kik két hosszú év óta nincsenek tisztába önmagukkal, akik lelkiismeretüket akarják megnyugtatni. Akik ismerik a nép hangulatát, akik figyelemmel nézték hónapokon át a kormány ellen felháborodott nemzeti hangulatot, mely a pápai kormánypárt vezérférfiait is arra indították, hogy felírjanak a kerület képviselőjének és kinyilatkoztassák, miszerint a véderő-törvény, de különösen a 25. §. sérelmei igazitassanak ki — azok a megszokottnál sokkal kiváncsiabb érdeklődéssel tekintenek az ujabb választás elé. De aki ismeri Pápaváros társadalmi viszonyát, a számos személyes, avagy kenyérbeli lekötelezettséget, aki ismeri a pápai klikk hatalmát, mely a társadalomban és közigazgatásban egyaránt folytatja kártékony működését — az nem kevés megilletődéssel néz a jövő elé. Hanem vigasztalásul szolgál, hogy az io-azsáofos becsületet, a tiszta lelkiÖ o , ismeretet nem lehet semmiféle eszközzel sem meghamisítani. Ma még csendes minden. Egyik párt sem lépett akczióba, mindenik a másikat várja. De az idó rövidségénél fogva egy hét lefolyása alatt intensivebb erővel mdul meg a mozgalom s a szavazó polgárok hangulatából következtetve, — heves lesz a küzdelem, erős a mérkőzés. Erre készti a kormánypártot ama körülmény, hogy a mult választás alkalmával a csekély többségű győzelem verességnek illett be s mivel most jelöltjüknek, ki önként hajtja magát a választás alá, nagy többség bizalmára van szüksége. Nem tartozik hírlapunk keretébe annak kimondása, hogy a 25. §. megszavazása a polgárság felirata daczára, stb ily körülmények, Ígéretek és szép szavak be nem váltása mások részéről — mennyire fokozzák e bizalmat, — „PAPAI HIRLAP TARCZAJA." A fehér liliom. Árva leány a menyasszony Jaj ! lie igen szomorú, Piros rózsa, rozmaringból Homlokán a koszorú. Édes anyja sírján virult, Könyeivel öntöze*; Oh ! A fehér liliomot, Hogy nem tüzheté közé?!... Pedig az is rajta nyilt ki Tegnap este ékesen, Álmodott is a leányka Róla éjjel édesen. Azért olyan szomorú most, Elrabolta valaki — „Lányok! Azt a sírvirágot A kinél van adja ki ! Érte adom kis kertemnek Ezerféle virágát, Csak — esengett — a kinél van Adja vissza a drágát!" Es a lányok összesúgnak... Gyönge szivük megesett, ' De hogy is ne?! Mikor szegény Olyan búsan, könyezett:... Mind hiába! Senkinél sincs, Ne hervasszon érte bú, Anélkül is illik neked — A menyasszony koszorú!... * * * A templomból jő a násznép, A frigykötés végbe ment... Eehér galamb száll a légben, Oh ! Ez igen jót jeleni! Most ép' az ifjú pár felett — Terjeszti ki szányait.. . A vőlegény kalapjába Hullatja szép tollait... Vagy nem toll ez... nem a tolla, Ez itt egy szál liliom !... Im fogadd el — neked adom, Drága szép menyasszonyom I... Ez az!... Sikolt — Anyám! Anyám!... Es a galamb után néz ... De az repül, repül... repül... Majd sötét ködökbe vész!... Bényei Gábor. A házassági intézmény és a nok társadalmi helyzete.*) — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczaja. — Irta: Hirsch Vilmos dr. Hölgyeim és Uraira ! Francois de Malherb franczia költő azt mondja, hogy két szép dolog vau a világon: az asszouy és a rózsa és hogy két jó dolog *) Fölolvastatott a „Pápai kereskedelmi ifjúság önképzőköre" ápril 22-iki estélyén. vau a világon: az asszony és a dinnye. — Minthogy a rózsa csak szép, a dinnye csak jó, az asszony pedig szép is, jó is, ennélfogva a szépet és jót egyesitvén, természetesen az asszonnyal, illetőleg a házassággal kell foglalkoznom. — Bölcs Salamon tanított arra, hogy az asszonnyal foglalkozni kedves dolog, maga is oOOO porcziót kívánt és kapott belőle, a vakmerő, ám a rossz nyelvek azt erősítgetik, hogy azért vett el 3000 feleséget, hogy ezen irtózatos mennyiségű asszonyból legalább egyet kiválaszthasson. Ismételve mondom, hogy ezt a rosz nyelvek mondják, nem én, nem is olvastam soha arról, hogy Salamon király panaszolta volna sorsát, ám meglehet, hogy azért nem panaszkodott, mert — nem volt képes szóhoz jutni. — Nem csuda, maga az Isten is igy járt. — Tudva van ugyanis, hogy a jó Isten minden egyes alkotását megtekintvén, igy szólott: „jól vau", midőn a nőt megteremtette volt, ezt is megtekintvén, nem szólt semmit, ezen hallgatás sem indokolható máskép, mint bölcs Salamon hallgatása. — Ezek előrebocsájtása utáu szólok a házasságról. A házasság két nemre nézve különböző személynek állandó és elismert egyesülése, melynek czélja az összes életviszonyok közössége. — A házasság a családnak, vagyis azon körnek képezi alapját, a melyben az ember fizikailag és erkölcsileg fejlődik és a melynek jellege szorossan összefügg a népek értékével, állapotával és sorsával. A psichológia abban találja a házasság alapját, hogj Mai számunk 8 oldalra terjed.