Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-04-07 / 14. szám

Pápa, 1889. Második évfolyam, 14-ik szám. Vasárnap, április 7. Előfizetési árak: Egész évre . 6 frt -- kr. Félévre . . . 3 .. — _ Negyedévre . . ) „ 50 . Egyes szám ára i-j kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hoVá a lap szellemi részét illető mindén közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Mit üzent Kossuth Lajos? Pápa, április 6. A veszprémi iparosifjuságtavali zászlószentelés! ünnepély ón több város küldötteiként megjelent iparosok üdvözletet küldöttek Kossuth Lajosnak, Turinban élő nagy hazánkfiának, akitől engedélyt kértek, hogy őt a tavaszszal meglátogathassák. És a turini remete, akit magányában honfitársai sokszor felkeresnek, szívesen tűzte ki a határidőt s az iparosok közül többen elzarándokoltak hozzá, hogy üdvözöljék és megcsókolják azt a nagy férfiút, kinek nevét arany betűkkel jegyezte fel a világtörténelem ós aki a magyar ipar megteremtésén úttörői munkával fáradozott. Nem egyedül, de különösen a hazafias érzelmek vezették iparosainkat a zarándokúira — melyen városunk két derék iparosa is részt vett — de vezette őket egy fontos czél is: megkérdezni a mély gondolkodású, tapasztalatokban gazdag férfiút aziránt, hogy miképen lehetne lenditeni a minden oldalról megtámadott, lenézett ós ennek következtében pangó hazai ipart. Azok az iparosok, akik az ország különböző részeiből jöttek össze és indultak a nagy útra, nem a maguk, (mert hisz többnyire jómódú iparosok) hanem az orPÁPAI HÍRLAP" TÁRCZAJA. Lánczra verni kell az embert! Lánczra verni kell az embert Éjjelébe börtönöknek! Összezúzni, mint a kendert, Melyet a törőbe vetnek! El kell venni napvilágát És az üdvöt, melyre vágyott: Akkor tudja majd ismerni Igazán a szabadságot! El kell fojtni keble vágyát S vágyat ébreszteni benne, Hogy ne légyen pillanatja, Melyben lelke megpihenne! Tövisekkel kell kirakni Élte útját, melyre hágott; Akkor tudja majd ismerni Igazán a szabadságét! Ha valami égbe vonzza, Hit, az ábránd, vagy akármi; A pribékek kötelével A pekolba kell lerántni! És befödni szemvilágát, Ha magas bünt élni látott; Akkor tudja majd ismerni Igazán a szabadságot! Még ha büszke? . . Eá kell sütni A bitót a homlokára! Ember, állat hadd kerülje, Gúnyt kell vetni sírhantjára! Igy, — ba elvész gyenge teste Lelke, ó, hisszük feltámad .... S megnöveszti szolga földön Szent szabadság, szép virágod! . . (Sajtó-fogságban.) Magyar Gyula. szág többi iparosai érdekében is tették meg ezt az utat. A magyar iparosokat képviselő küldöttség egész valójában ecsetelte Kossuth előtt a hazai iparosok szomorú képét. Ezt a szomorú képet nem szükséges nekünk is külön lefesteni. Ismeri mindenki, érzi annak súlyát az iparoson kivül kereskedő, földmivelő és diplomás ember egyaránt. „Pártoljuk a magyar ipart!" — hangzik minden felől, de a kiáltó szó elhangzik a semmiségben. Nem érti meg a magyar önvóréből lett iparosainak panaszló kiáltását, külföldre fordul a vagyonosabb szükséglete fedezésére, igen, igen kevés a kereslet magyar iparczikkekre. És ami e teher súlyosságát még jobban nehezíti, nem egyéb, mint a függetlenség ideáljának, az önálló magyar vám-területnek hiánya. Kossuth megilletődve, de folytonos figyelemmel, szemében Pythia lángoló szemének tüzével, lelkében a jóslat ihlett érzetével hallgatta a küldöttség panaszát, azután röviden, jóslatteljesen, sokat inondólag azt üzente derék magyarjainkkal, hogy magyarország iparcin a jelen válságos körülmények között csak társadalmi utón lehetne lendíteni és e téren is, mint mindenütt, ahol nemes és nagy Kellemetlen helyzetek. Három jó barát, Féréol, Jaques és BlancMinot, a bouloguei erdőben sétálgat. Egyszerre szemközt jön velők egy ur, aki udvariasan köszönti Őket. A három barát kalapot emel, amint ez jól nevelt férfiakhoz illik. Az ur tovább megy. Féréol (Jaques-hez:) Ki volt ez az ur? Jaques: Azt hittem, hogy neked köszönt Féréol ? Féréol: Nem ismerem. Talán Blanc-Minot ismerőse. Blank-Minot: Én sohasem láttam. A három barát bámulva tekintett egymásra, végre abban állapodnak meg: „Bizonyosan összetévesztett minket más valakivel. Nagyon kellemetlen, ha az embert valakivel összetévesztik." Blauc-Minőt: Csakugyan kellemetlen! Ilyen módon a legfurcsább helyzetbe juthat az ember, mint azt az én esetem is bizonyítja. Elmondjam ? Jaques: Halljuk! Blanc-Minot: Egyszer egy omnibuszon kocsikáztam. Kevéssel rá egy öreg rövidlátó hölgy száll be, aki velem szemközt foglal helyet. Néhány pillanat múlva az öreg hölgy, aki bizonyára egyik ismerősével tévesztett öszsze, kezét nyújtja felém és szívélyesen üdvözöl. Szórakozottságomban elfogadtam a felém nyújtott kezet s könnyedén meghajtottam magamat. Az öreg nyomban egész rakás kérdéssel esett nekem, még pedig olyan szeméMai számunk 8 oldalra terjed. dolgok kiviteléről van szó, a lelkes magyar nökön van a sor a magyar ipar pártolásával lendületet adni a magyar iparnak és ezzel felvirágoztatni a magyar hazát ! Ezt üzente Kossuth Lajos a magyar népnek, a nemzet lelkes honleányainak. És be kell látnunk az üzenet fontosságát ós igazságát. Mert most, midőn a lezajlott politikai események nyomasztó suiya alatt állunk, midőn a magyar anya gyermekét idegen szolgaságba vetettét, a magyar nőkön és anyákon van a sor, hogy a megtámadotmagyarságot támogassák, hogy hadat üzent jenek mindannak, ami nem magyar és idegen, és rávezessék az apákat ós fiukat a boldogulás útjára,, melyet a turini remete látnoki szellemével kijelelt. Ha a magyar nők nem keresik a czifra, rossz minőségű, de drága külföldi divatczikkeket, hanem itthon, honigyártmányból szerzik be szükségleteiket, biztosra vehetjük, hogy rövid idő alatt emelkedni fog iparunk. Fel tehát a nagy munkára lelkes magyar nők! Nektek szól Kossuth Lajos üzenete, értsétek azt meg ós tegyetek szivveréstek, lelketek sugallata szerint. lyeket illetőleg, a kiket névleg sem ismertem: S Pératon ur! S la Fanétré asszony? Hát Van der Baeden kisasszony ? S Cabassol abbé ? A grófné? A vicomte ur? Mivel a rövidlátó asszonyságot nem akartam a többi utazó előtt tévedéséről fölvilágosítani, nem maradt egyéb hátra, minthogy kérdéseire kézmozdulatokkal s könnyed Ah! vagy Oh !-val feleljek. De ő nem elégedett meg ezzel, hanem az aggkor makacsságával bővebb részleteket akart tőlem kicsikarni. Igy aztán abba a kellemetlen helyzetbe jutottam, hogy vis-ávis-mnak el kellett mondani, mennyire jól cselekednék Pératon ur, ha jobban vigyázna egészségére; La Fenétré asszony bölcsen tenné ha jobban ügyelne gyermekei nevelésére; Van der Baeden kisasszonynak igaza van, hogy óvatos leendő férje megválasztásában; Cabassol abbé igen derék ember, de prédikácziói kissé unalmasak; a grófnő nagyon is sokat tart őseire, de a vicomte ur se bánná, ha mint herczeg jött volna a világra. Mindezen találomra adott felelet helyesnek bizonyult, mert az öreg asszonyság meg volt velők elégedve; ami újra bizonyítja, mennyire banálisak a társaság mindennapi beszélgetései. Bárki részt vehet bennök anélkül, hogy ismerné a helyzetet, vagy a személyeket. Magától értetődik, hogy az öreg aszszonyság fecsegése és kiváncsisága nem sokára terhemre volt s elhatároztam a dolognak mielőbb véget vetni. — Rég nem látta már — fuvolyázott