Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-08-26 / 16. szám

Pápa IB88. I. évfolyam, 16-lk szám. Vasárnap, augusztus 26 Előfizetési árak: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Köatép-utcía 91. sz. hova az előfizetések és a lap zétk tUdósé re vonatkozó félsz ólamlások intézendők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Hannig Antal. Pápa, aug. 25. Kinek nevét e czikk homlokzatára irtuk, azt nem ismeri ugyan az ország, de tisztelettel és becsülettel hangoztatják a hálás tanítványok ezrei. Hannig Antal néptanító, ki félszázadon át buzgó kitartással, lelkesedéssel telelt, meg az isteni hivatásnak, küzdve nélkülözéssel és nyomorral, ötven évig tölté be azt a hálátlan pályát, melyet számára az Ur kijelölt. Isteni hivatás a néptanítóé, de elismerés nélküli, kietlen és sivár. Mert nem űzhet senkit a göröngyös útra, hol sokkal több tövis, mint babérterem, nem a dicsőség fáklyafény e, hanem csak kiváló isteni hivatás köti le a sziveket a néptanító száraz kenyeréhez, nem táplálhat e téren senki hiu reményeket, mert megtörik e szellemihlet, a küzdelem között s aki dicsőséget keresett a fáradság utain, annak szivéből előbb-utóbb is kialszik a vak ambiczió hamis szikrája, megtörik a vándor-uton, kihull kezéből a népnevelés pálczája, Es Hannig Antal megállta e kietlen küzdelem teljes helyet becsülettel — félszázadon át. Nem keresett dicsőséget és mégis elismerést aratott. Az elismerés pedig egy néptanító iránt mindig dicsőséggel jár. Az üres fejű talmi nagyságok jubileumai között jól esett látnunk a megérdemelt elismerés ünnepét. A tegnapi jubiláris ünnepség nem csak Hannig ünnepe volt, de ünnepe volt a népnek, a néptanítóknak is. Nem szorul dicséretre az a jellem, aki félszázadon át emelkedett ki a mindennapiasságban sínylődő lelkek közül, aki öt évtizeden át öt nemzedékbe öntötte az Isten tiszteletet és emberismeret eszméit. Hannig Antal jubileumával kötelességünket róttuk le a néptanító iránt, és önmagunkat tiszteltük meg. Többet ért ez a meghagyatik csinált elismerésnél, mert a tegnap lezajlott jubiláris ünnepség a hála és elismerés meghamisithatlan ünnepe volt. Nem csinálták üres fejű talmi nagyságok, de csinálta a közvélemény, a tanítványok hálája, a lelkesedés. Es ki meri tagadni, hogy van ennél igazabb elismerés is ? ! Az érdemekben megőszült ősz fej a dicsőség glóriájában ragyog. És azt a nép fiizte tanítójának, kinek Isten és szülő után köszöni szellemét. Áldja meg az Isten mind a két kezével, legyen jutalma a megnyugvás önmagában, hogy becsülettel, kitartással küzdötte át azt a hosszú életet, melyen szokatlan az elismerés hangja. Élje boldogul élete hátralevő éveit, mindnyájunk örömére, példájára a küzdelmes pályán haladó néptanítók ezreinek. Szelleme fen marad örökké, mert él a tanítványokban, és innen át száll a fiainkba és unokáinkba. Említse tisztelettel Hannig Antal nevét az ifjú nemzedék, tisztelje az érdemekben megőszült agg férfiút, becsülje benne a becsületes néptanítót. V. Hullám József. Az elvett kenyér. Pápa, augusztus 25 Akit az Isten megvert azt tanítónak tette. Azt mondja a szóbeszéd s ha e mondásnak valahol igaza van, annak bizonnyal az nálunk, ahol ugyancsak keserves kenyér a tanitó kenyere. Nagy ambiczióval lép a népnevelés rögös pályájára, sok küzdelem után kiállja a szigorú vizsgálatokat, kezébe nyomják a diplomát és ott áll a diplomás tanít), ahol volt, mikor még nem volt diplomás tanitó. Pályája van és nincs kenyere. Mint az utczára kitaszított gyermek, PÁPAI HIRLAP" TÁRCZÁJA. Ábrándos volt Ábrándos volt lelkem Szerette a szépet, Sokat igért egykor Nekem is az élet. De nagy zivatar volt Ott kiiun a világban; Sajkámnak révpartot Alig liogy találtam. Mint dalos madárka, Szálltam erre-arra, — A míg rá akadtam Egy szerény bokorra. E bokor te voltál Szép családos élet; Bár ép volna most is A megrabolt fészek! Elmereng a lelkem Most is még utánnok .. Nőm, fiam és lányom, — Akik itt hagyának. Varázs hatalommal Szeretnék én bírni, És a temetőből Őket visszahívni. Vagy elmegyek én is Nem soká utánnok; Szenvedő szivemmel, Sirba vágyva-vágyok. Paál István. Ábrándok, álmok. (Hamerling.) Sok madárka elröpült már, Sok virág is elvirult; Nem egy csillag hamvadott ki, Mennyi felleg elvonult; Sok viz habzott, csurdogált az Erbül, erdő mélyiben — Szétfolyt sok, sok édes álom, Miket álmodál, szivem Méry Károly. tol/vaj — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: Rákosy Viktor. A vihar megrázott egy gyönge kis almafát, az egyik almát leszakította s az a porba hullott. A porba, rothadt és férges almák közé. A férgek Öt is megrohanták ... de ő megmaradt egészségesnek. Ez Antalnak a története: együgyű alle*) Mutatvány vArosunk jeles szülöttének műfordításaiból, amelyek a Kisfalüdy-t'írsasig ez évi márczius havi felolvasó-ülésén ugy a közönség, mint a avjtó elismerésével és tetszésével találkoztak- Szerk. gória, mely ha tetszik, hát lehet 3 kötetes regény, de minthogy muszáj, hát lesz tárcza. Mint mondám, Antalnak hívják. Ott született, hol Budapest még falu: a kültelkeken. Egy rozzant putri volt a szülőháza, a szomszédban lakó hóhér és sintér gyermekei voltak játszótársai, a kikkel akasztósdit meg kutyanyuzósdit játszott. A barátság szilárd volt közöttük mindaddig, a mig a hóhér gyermekei egy napon fel nem akasztották és meg nem nyúzták Antal kedvencz kutyáját, ezen mutatván meg, hogy ó'k az apjuk két mesterségét egyesíteni és összekapcsolni tudják. De Antalnak nem tetszett a mfímutatváuy, melynek az ő kutyája áldozatul esett. Elverte az apró hóhérokat úgy, hogy többé szó sem lehetett a kibékülésről, a minek Antal csak őrölt, mert a bakógyerekek úgy is nagyon fennhordták az orrukat, mióta az apjuk a Spangát felakasztotta. De az apja meglátta, hogyan vitézkedik a gyerek s gondolta, hogy ezzel az erővel az dolgozni is tudna. Minek egye hiába azt a kevés kenyeret, a mi odahaza akad. Azt a kevés kenyeret, mely már teljesen fogytán volt. Mert az apa, egy szegény szedő, kidőlt a harczban, melyet a nyomda ólombetűivel, ez apró gyilkos szörnyetegekkel folytatott, s betegen hentergett a házban, s ha jobban volt, a ház előtt. Ez volt a vihar, mely az almát leszakította . . . suszter inasnak adták. Került egy olyan istentelen emberhez, a Mai számunk 8 oldalra terjed.