Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-08-12 / 14. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 6 írt - kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová az előfizetések és a lai zétkiildésere vonatkozó felszólamlások intézendők. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézeíjdő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 0 kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. A pápai ipar kuruzslrii. — Az alispán ur ügyeimébe. — Pápa, augusztus 10. Általános a panasz az ipar és kereskedelem pangása miatt. Es ha valahol jogos e panasz, Pápán különösen az, mert sehol az országban olyan nyomasztó viszonyok között nem élnek az iparosok, mint épen itt, sehol sincsenek annyi küzdelemre kárhoztatva, mint Pápán. Ma nem a közönség oka ennek, hanem oka vagyunk önönmagunk, kikről az intéző körök, rózsaszínű szemüvegen tekintve viszonyainkat, azt hiszik, hogy saját zsiruiikba fulladunk, pedig az éh halállal való küzdelem ez. Nem akarjuk ezzel azt jelezni, hogy a pápai iparosoknak már betevő falatjuk sincsen, mert hál' Isten annyira még nem vagyunk, de igen is közel állunk ama határhoz, midőn iparról már nem is szólhatunk, mert. azt tönkreteszik a jogtalanul e firmát használó egyének. A pangó helyi ipart iparosaink vásározásokkal akarják pótolni, ezek azonban nem hogy haszonnal járnának, hanem inkább veszteséggel, mert igen gyakran megtörténik, hogy még a fuvardijat sem keresik meg. " riri Ilyen nyomasztó viszonyok között van a pápai ipar. Szomorú kép ez és még a laikusok előtt is aggodalomra ad okot. Mert ezt megérzi az egész város, megérzi a kereskedelem és tudomány egyaránt. Es e nyomasztó állapotot csak nagyobbítják, tűrhetetlenebbé teszik, pápai ipar kuruzslói, az úgynevezett kontár iparosok. így nevezi az adóíizető iparosság azokat a kuruzslókat, akik minden iparjogositvány nélkül valamely ipáit űznek, arról adót nem fizetnek, a közterhek viseléséhez egy krajczárral sem járulnak és nem osztoznak az ipartestületi terhek viselésében sem, mivel annak, mint iparjogositvány nyal nem biró kontárok, tagjai nem lehetnek. Természetesen, ezek minden kiadástól fel lévén mentve, nagy mérvben versenyre képesek a közterheket viselő iparossággal, jó lehet az általuk előállított tárgyakon erősen meglátszanak a kontárkezek nyomai. A pápai ipartestület megalakulása után azonnal megkezdette a gyom kiirtását s ugy kétszáz jogtalan iparüzőt jelentett tel az iparhatóságnak még mult év első hónapjaiban. A feljelentésre azonban az iparhatóság, mely az ipartestülettel rokonhatóságot kell hogy képezzen, ezideig hallgatással válaszolt, ez ügyben^ a legcsekélyebb intézkedést sem tett, daczára a többszöri szó és Írásbeli sürgetésnek, daczára hogy az ipartestület elöljáróságából alakult öt tagu küldöttség erre már a polgármester urat is felszólította, ki megny ugtatólag bocsátotta el a küldöttséget, megígérve az ügyek mielőbbi elintézését. Azóta már hosszú idő mult el és még semmi sem lett téve. Valóban nem lehet eléggé megmagyarázni a közönyt, melyet az iparhatóság a pápai iparosok érdekei iránt tanusit. Ezen körülmény késztet bennünket arra, hogy sérelmeink orvoslására az alispán urat nyilt őszinteséggel kérjük fel. Szeretjük hinni, hogy ez ügyben mielőbb szigorú intézkedéssel fog hatni és segíteni fog a tűrhetetlen állapotokon. Társadalmi ellentétek. Pápa, augusztus 10. A társadalom nagy politikája lépést tart a nemzetek politikájával. Itt azonban több az öznés, több a magánérdek, mint amott. Dinasz„PAPAI HÍRLAP" TARCZAJA. Pályám végén. Napok jönnek, évek mennek Pusztulás az élet! Innen-onnan elérem a Csendes öregséget. A sziv is már, majd kiégett, Csak nagy uéha dobban, Es az ész, ez éltes szolga : Oszt parancsot ottan. . . Remeg a fő, ret.zket a kéz, Nincs már ideálom : Szebb napjaim, miket éltem, Homályosan látom. És azok is megritkultak, Kik eddig szerettek, Aligha van egy vagy kettő Aki még szerethet. Foly az élet . . . elenyészik Öröme és búja, Egykedvűség köszönt be majd ... — Nem tehetek róla. Marad mégis egy hő vágyam, Honfi szivein vágya: Hogy virulna nemzetemnek Szép szabadság fája. Köd borong a láthatáron — Mit se tartok tőle ; Kinek dicső volt a múltja Szép lesz a jövőj e. E hitemben hunyjak én el.. S megbocsátom .. élet! Hogy engem oly szíik marokkal, Rosszul fizettél meg. Paál István. A kÖnj orillethex. Könyörűlet, te égi angyal, Kí ismered a sziveket, Vészes éjre pirosló hajnal, Kit száműztek az emberek. — Oh szállj alá e sötét földre, Hol vái va vár sok sziv s kebel, A szenvedőknei? néma könnye E földön itt csak gúnyra lel. Lehajtja az pirulva arczát, Ki egyszer esd csak enyhülést; Gőgöaen dobnak alamizsnát, De bőven kaphatsz megvetést. Meit nemes lelked „koldus rongyban" Megtörve áll a küszöbön — S mert megrendülsz mély bánatodban, Elfordul tőled a közöny. A Golgothán egy isten vérzett, A szeretetnek bajnoka, Es hol a szent tűz lángja ég^tt: A s z i v n e k nincs ott temploma ! Könyörűlet, fenséges eszme, Meghalsz a föld sarában itt, Repülj vissza a fényes menybe, Vidd fel a sirók könnyeit . . . Gerenday Kálmán. A vaszari közművelődési egyesület. — A „Pápai Iíirlap" eredeti tárczája. — A vaszari vendéglő ujonau feldíszített kerti-helyiségében nagyban folyt a kuglizás. Szíves Tamás községi segédtanító ugy találta fejbe kólintani az első dámát, hogy mind a kilencz baba csakúgy kalimpált bele, mire egyhangú lelkes éljenzések közepette vállaikra emelték a kuglizók, miközben egyik szellemes partner igen elmésen azt a megjegyzést tette, hogy vajha ugy találtatnának ama agyarkodó ellenségek is, akik kigyónyelveikkel gúnyolják az összes inteligentiát magába záró „ebő vaszari kuglizó asztaltársaság" mtíködését. E megjegyzés anuyira tetszett Szíves urnák, hogy öklével hatalmasat ütött az asztaltársaság asztalára, mire ott termett az előzékenységéről általánosan ismert és nagy közkedveltségnek örvendő „Makkhetes" műveltlelkületö korcsmárosa és a legnagyobb készséggel engedve a népnevelés körül nagy érdemeket szerzett Szíves ur parancsának, nagy pintesüveg bort hozott a pinczéjéből és ismeretes előzékenységével öntögette a poharakba, miközben Vágó András, az asztaltársaság jegyzője ököl nagyságu betűkkel felirta a gerendára: „Szíves Tamás kilenczet dobott..." Erre aztán megkezdődött a vaszari társadalmi élénkséget nagyban előmozdító kvaterkázás, amihez természetesen egy pint bor nem lévén elégséges, „az első vaszari kuglizó asztaltársaság" pénztárnoka, az áldozatkészségéről és jószívűségéről széles körben nagy tiszte. Mai szamunk 8 oldalra terjed.