Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.
1888-08-05 / 13. szám
nyi idő óta van itt, hova való, mit szokott csinálni. Panaszkodik, hogy most nem mehet ki sétálni az udvarra. — Büntetve van ez, leszakította a kertben egy muskátlinak a levelét! — mondja foutoskodva az „ápoló.* — Mit evett ebédre? — kérdem. — Gombóczot, meg salátát, csakh-^jy a salátán nem volt ám eczet! — mondja. — Levest nem kapott? — A mi a gombócz alatt úszott, az volt a leves, nem szoktunk mi itt olyant kapni. — Hát reggeli meg vacsora mi szokott lenni? — kérdezem tovább. — Reggelire nem kapunk semmit, vacsorára meg kenyeret, feleié s kéjjel nyeleget, a kiszabadulás utáni jó eledel reményében. — Különben hogyan van megelégedve a koszttal ? — Meg muszáj elégedve lennem, mert hát nincs jobb; — mondja minden körülmény közt megálló filozófiával. Bátorítottam, hogy nemsokára kieresztik s akkor újra élvezheti az imádott szabadságot s evvel távoztunk. Az emeleti czellák egyikében alig egy méte.nyi széles ládában (inert azon alkotmány, mely lábak nélkül az egerek s más állatok pusztításának kitéve a szoba egyik sarkában rothad, ágynak nem nevezhető) fetreng egy szánandó nyomorék 9 esztendő óta a csupasz szalmáu. Undorral fordultam ki a czellából, hol még az ürülék-tartó edény sincs lefödve, sem desinficziálva. A bútorok kritikán alóliak; a felszerelés gyarló; ajtó, ablak, rozzant, a vakolat leomlik s a levegő egészségtelen. Lemegyünk az udvarra, A konyhában egy öreg, töpörödött asszony sírdogál egy csésze kávéért. — Mért nem fizetnek hát magáért a gazdag gyerekei, akkor majd lenne kávé! Itt van most egy pohár bor, meg ez a darab kenyér! mondja neki az ott levő nő, mire a nyomorult kézcsókkal válaszol. Az udvaron valami Makszi gyereket kényszerit az „ápoló" hogy ákombákomokat írva egy darab papirra, arról olvasson el mindent, a mit parancsol; azt küldi a czellákba (őrültet az őrülthez !) szolgálat végett. A másik 2 egyénnel tizszer egymásuk elmondatja, hova való, mikor őrült m e g, (!) m i k o r v a nnak rohamai, hányszor jelenik meg neki az ördög és a boszorkányok stb. stb. Ily bánásmód mellett, midőn a helyett, hogy a szerencsétlent saját személyéről megfeledtetné, folytouosau rögeszméjével faggatja, kineveti és csúfolja az „ápoló" - nem gyógyulhat ki egyhamar az őrült, mert első kellék a nyugalom és a j ó b á n á s. A kútnál fürdik egy leány, kötése már nincs nála (a kötőtűket nála hagyni is hanyagság) az öreg asszony is meg szeretné mosni lábait, de az „ápoló* olyat kiált rá, hogy egész testében megrezzen, s mikor kéri, hogy arasztos körmeit levághassa. — Majd levagdalom szekerczével! — lesz a felelet * — — — Nem folytattam tovább a szemlét. Az élőhalottak siránkozó lelke könynyeket csalt szemembe, a szivem elszorult s megilletődve hagytam el a siralomházat. Mintha a sorok Írásakor is h 11anám a szép szőke fürtfl kötözgető ártatlan leánynak esdeklő hangját. — Ne verjen ám rreg, mint tegnap . . . Nem tudom tovább rajzolni a keserves állapotokat. Mikor a sziv, mely könyörülettel tartozik az élőhalottak iránt, mérlegbe veti szavát, akkor megszűnik az ész mőködése. A pápai tébolyda ügye legközelebb kerül a vármegye ügyeit szivén hordó közgyűlés elé. Nem irtunk irányadó czikket, csak hűen regisztráltuk a 3ajnos állapotokat. Az intéző körök tisztviselői tegyék kezüket szivükre és határozzanak szegény, sötét elméjű emberbarátaik sorsán ugy, amint az parancsolja. íjs a szeuteuczüMgaz fog lenni. Huss évig a börtönben. — Eredeti tudósítás. — Pápa, julius 31. Érdekes vendége volt Pápának mult szombaton Kopécskó László személyében, aki Illaváról volt hazatérőben és igy Pápát is útba kellett ejtenie. Hatalmas alak, valóságos huscsimborasszó, milyenhez hasonlót még a panorammák országában som láthatni. A vasúton utazó közönség figyelmét ugyancsak magára vonta a ritka alak, ki nem kevésbbé volt bámulat tárgya a kis-czelli állomáson is, hol a vonat Veszprémbe menetkor 42 perczig időzik. A perrenon járókelők kíváncsian tanakodtak az érdekes alak kilétéről. Tipikus magvar juhász öltözetben volt, apró szemeivel lenézően tekintett a járó-kelőkre és önérzetesen fújta a szufiat tüdejéből, mintha csak azt a szabad világot akarta volna fumigálni Tudósítónk, hogy a nagyszámú kíváncsi utazókat kielégítse, oda lépett és beszédbe elegyedett az óriási huscsimborasszóval. —7 Hova megy atyafi? — Veszprémbe. Nem tudora hallotta-e hírét Hoszter Fülöpnek. — Aki Várpalotán kileucz embert meggyilkolt? — Nem a 1, csak hetet! No hát az a i Hoszter küldi ezt a két kanárit Jánosik veszprémi ügyvédnek ajándékba, mivel olyan jól megvédte annak idején — szól az idegen egy szépen faragott kalitkára mutatva, mehen a következő felirat volt: „Hoszter Fülöp 4094-ik számú rabtól Illaváról." A kalitkába Vét kis kanári-madár volt. — Talán rokona Hoázternek és meglátogatta ? — Köszönöm az olyan látogatást. Hát mi tagadas már csak megmondom, hogy h u s z esztendeig voltam Illává n bezárva és most bocsátottak el. — Az.'án Illaváról ilyen termettel, ilyen kövéren jönnek el arabok? Jöjjön, mérje csak meg majd itt az önműködő mérlegen, szóltam és odavezettem. Kopecskó, igy hívták a rab „szabad embert", rá állott. A mérleg mutatója 140 kilót jelzett. Időközben a kalauz beszállást jelzett. i2u érdeklődve a ritka vendég iránt s iiusz évi történetéről, egy kupéba szállottam vele. Kérdéseimre előadta, hogy Kopecskó Lászlónak hívják, 50 éves, „koczagyerek", aki hétéves korában elvesztette a szüleit. Többet szakadt a ruhája a kidobásban, mint amúgy. Igy nőtt fel a juhok mellett s mikor annyi esze lett, hogy nyomorúságos helyzetét belátta, felcsapott „szegénylegénynek" s csakhamar társakat is talált Hol már Ferencz és Holics József személyében. A háromlevelű lóher ezután együtt működött. 1861-ben kirabolták az esperest Csehén (Zalam.), kitol harmiuczezer forintot vittek el. Ekkor Göcsejbe menekültek le, kétévig tartották rettegésben e vidéket, miközben a görbéi papot is kirabolták s tőle tizennégyezer pengőt vittek el. iöo3-ban kerítette őket kézre a csendőrség. Két társa katonai kötelezettség alatt állván 75 botütéssel megszabadult, Kopecskó kétévi vizsgálati fogság után husz évre ítéltetett és ez időt Illaván ki is töltötte, julius 25-én szabadulván meg. — Mit gondol, él-e még az esperes Csehén? — Eunye, hogy beszél ez a szabad ember ! Nem leveleztünk egymással! Kopecskó eredeti gondolkodású ember. Vallása nincs, Istent nem ismer. Husz év alatt soha templomba nem járt, raboktatást nem hallgatott, minden munkát megtagadott, bár 6 esztendeig folyton téritgetni akarták. — Hiába fárad tisztelendő ur - szokta mondogatni. — De lássa Kope c skó, ha nem fogad szót, leteszik a sötétbe. — Hagyján, ott is múlik a husz esztendő — volt a válasz, — Hát a szokásos fürdőben résztvett, ugye? — Nem bolondultam meg. A fürdés jó kosztot kíván, ott pedig a fürdés után is egyforma a koszt. — Mondja csak, mindenki ugy gondolkodik az illavai fegyházban, mint maga ? — Elég bolond, aki máskép gondolkodik. Savanyu Józsi is nagy imakönyvével a kezében olyan ájtatos ábrázatot vág, mintha szentelt vizben fürösztenék mindennap. Azt gondolja, majd előbb kieresztik. Elkéstél Józsi! Ha vallásos voltál, miért raboltál! — stb hasonló kitörésben kiáltott fel Kopecskó. — Hát az Istent se hiszi. — Dehogy nem! Ferencz József király, Tisza Kálmán, meg az igazságügyi miniszter, az az Isten, mert ha akarják, hát szabadon bocsátják a rabot. Az Isten nem segít Illaván ! — Nem fél az Istentől, hogy megveri ilyen gondolkodásért? — Csak az urak meg ne verjenek! — Hát most mihez fog Kopecskó ? — Szentgálion van egy jó czimborám, három majort bir, tavai töltött ki tizenöt esztendőt, megígérte, hogy átad egy majort. — De megbecsüli magát ezután, ugye Kopecskó ? E kérdésre hallgatott. Hallgatásából sokat lehetett következtetni. Megbánást is, de az ellenkezőjét is. Amilyen Istentagadó és ellensége a papoknak, nem mernék garantirozni érte. Irodalom és művészet „Fehér éjszakák. Szende." Ezt a czimet viseli a Singer ós YVolfner könyvKiadó czég által kibocsátott „Egyetemes Regény tár' legújabb kötete, mely a derek vállalat harmadik évfolyamát fejezi be. Nem kisebb név, imnt a nagynevű orosz regényírónak a Halottas ház é;> a Kaszkolnikov szerzőjének, Dosztojevszky Fedornak a neve ékesíti ezt a kötetet, mely méltán díszére válik az oly nagy gonddal összeválogatott Regenytárnak. Dosztojevszky, a szenvedők, a boldogtalanok a lelkileg sújtottak páratlanul | ékesszóló költője, e két elbeszélésében is egész fényességében ragyogtatja csodás tehetségét. Ugy a Fehér éjszakák, mint a Szende történte csupán két-két személy, egy férfi meg egy no közt folyik; de oly megkapó, a maga igénytelenségében is oly megigéző, az olvasónak minden érzését, érdeklődését és rokonszenvét oly ellenállhatlauul lebilincselő két történet ez, aminőt maga Dosztojevszky sem irt többet. — Mi legmelegebben ajánljuk figyelmébe magyar olvasóinknak a nagy orosz író e két kis remekét. A könyv ára csinos piros vászonkötésben 50 kr. „Száz novella." Ez a czime GárdoGéza, a győri „Garaboncziás Diák' szerkesztőjének kitűnő, élénk tollából- kikerült kötetnek, mely eleven stilu rajzokat, novellákat tartalmaz. A mű füzetes vállalatban jelenik meg. Az egész 10 füzetből álló mű 2 frt. Egy kötet ára 50 kr. A mű csakis a „Garaboncziás Diák" szerkesztőségeben (Saiuköz 5. szám Győr) rendelhető meg. A „Polgári-kör" tánczmulatsága. —- Saját tudósítónktól. — Pápa, julius 29. Juliust bátran el lehetne nevezni a tánczmulatságok ellenségének, annyiszor mutatta rosszakaratát. Azon percztől fogva, mikor valamely mulatság tartása el lesz határozva, a rendezőség keblében a legsötétebb kétség üt tanyát és egész héten át aggódó szemekkel kémlelik az égboltot. Mintha csak valami uj csillagzatot akarnának felfedezni. S ki tudná megmondani, hogy hány titkos fohász emelkedik Terpszi cliore istennőhöz.
