Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-07-29 / 12. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések tfs nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyilttér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. A mult szombati botrányhoz. Pápa, julius 28. A „Leányegylet" eszméjével még' mindig igen sokan nem tudnak megbai átkozni. Bizonyítja azt a mult szombaton lefolyt s Lővvenstein Adolf zsidóhitközségi elnök által provokált botrány, mely a „Leányegylet" ellen irányait. A leányegylet culturalis, önművelődési czélokat tűzött ki zászlajára. Nem kutatjuk most, hogy mennyiben felelt meg czéljainak, annyi azonban bizonyos, hogy nem a nőemanczipáczió felé irányult törekvés ez, hanem leányainknak kiműveiési, azoknak önképzési köre. A sajtó, mely hivatásánál fogva, keii hogy minden alkalommal megvédje a culturalis intézmények jogait, ez alkalommal sem térhet egyszerűen napirendre a lefolyt botrány felett. Mert magában véve az a körülmény, hogy a sajnos eset hölgyekkel, leányokkal szemben provokál tátott, minden illemtudó ember által határozzottan elitélendő s ezt súlyosbítja az, hogy a leányok önművelődési egyesületet képeznek. Az eljárás, melynek lefolyását hírlapunkhoz beküldött alábbi czikk elég érthetően írja le, nem művelt emberhez illő, nem várható egy hitközségi elnöktől. Akár volt joga ilyen eszközhöz folyamodnia, akár nem, ő tapintatlan volt, roszszul intézte az ügyeket s egészen más alkalmat is választhatott volna, hogy kifejezést adhasson feltűnési viszketegségének. Az a lovagias eljárás pedig, mely abban nyilvánul, hogy a rkapitány ur a gyűlés megtartására saját felelősségére a városházi nagytermet átszolgáltatta, csak fokozódott volna akkor, ha nem is indul segédkezet nyújtani a hitközségi elnöknek ez ügyben, mert ha a hitközségi alapszabályokat figyelemmel áttekintjük, kitűnik, hogy erre a rendőrkapitány urat kényszeríteni nem is lehet, bár azt mondja az alapszabály egy pontja, hogy a tisztviselők felett a hitközségi elnök rendelkezik, mégis jogtalannak látszik Lőwenstein fellépése ama pontból kiindulva, mely odanyilatkozik, miszerint az iskolai ügyekben a gondnok rendelkezik. Ha tehát a teremnek átengedését iskolai ügynek i^liet tekinteni, akkor Spitzer iskolai gondnok hely;,. >: járt el és ezt felülbírálni, illetve felette basáskodni nincs joga a hitközségi elnöknek. Ha pedig a teremnek bármely más czélra való átengedése az iskolai gondnok hatáskörébe nem tartozik, nem tartozik az az elnökébe sem, mert ha az a hitközség joga, akkor az elnök nem teljhatalmulag, de csakis a képviselőtestület tiltakozására léphet fel, avagy engedélyével adhatja át a termet. Ezen esetben azouban világos, hogy az iskolai termek rendelkezése is az iskolai gondnok hatáskörébe tartozik s igy a gondnok helyesen, a hitközségi elnök pedig helytelenül, jogtalanul járt el. Ez a tiszta tény, melyet elleukezőleg bebizonyítani csakis rosszakaratulag lehet, mely rosszakarat sohasem a meggyőződés, hanem a fanatikus bigottizmuson alapul. A mult szombati hallatlan botrányon megütközött minden művelt lelkületű ember, megütközött a sajtó, megbotránkozással találkozott a nagy közönség, a meghamisithatlan közvélemény körében. És mikor a közönség ós annak hangadója: a sajtó, a megsértett fél mellett foglal állást, akkor mindig a sértő fél húzza a rövidebbet. Actio reactionem paret. Ez a botrány sem marad következmények nélkül. A megsértett köz érzület sem fog adós maradni, a pápai leányegylet pedig, mely oly jogtalan módon insultiltatott, ne érezze magát megsértve, mert a sértés csak akkor nyer fontosságot, ha az olyantól jön, aki sérteni képes. Már pedig sérteni sem mindenki képes. ?? PÁPAI HÍRLAP" TAKCZAJA. A plety ka liánt ? A pletyka bánt? . . . Elhagylak imhát, (Az etikettet ki nem állhatom!) És boldogtalan leszek inkább, ivlint betauitott, illemes májon:. Bár te vagy fényein, álmom, üdvöm, Bár kivüled mást nem szerethetek; A válás kínjait leküzdöm, De báb, de kép én sohasem leszek ! Szivem taktusra nem szerethet, Inkább szerelmem' is megtagadom ! Mert gyűlölöm az etikettet; Mert borzadok nevetui — magamon! Reviczky Gyula. Küzdelem az árral. Mig a tömeg prédára várva, Zajjal űzött a csúf halálba, Felvettem én is fegyverem: Ha a csatát nem is nyerem meg, Ne mondjon senki dicstelennek, S mint hüshöz illik, essem el. De, hogy a lárma elviharzott, S ármány váltotta fel a harczot, Leteszem én is fegyverein; Mig nyilt csatán, vihartól edzve, Szoktam lecsapni ellenemre, — Az ármány harczát megvetem. Lévay Sándor. Azok a férfiak! — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — — Eddig uram és ne tovább! bűneinek serlege sziniglen s az utolsó esep nagyon is maró volt. Itt ketté válnak életünk utai. Oh áu igen jól tudom, hogy ön engem rútul megcsalt, hogy ön engem nem szeret...! Ne is tagadja! hanem persze önöknek férfiaknak könyuyü. Ha mi nők csak egy kicsit nyájasabban mosolygunk a mi udvarlóinkra, már okot adunk kételyre, gyanúsításra; párbaj, elválás, ez a regény vége. És ön tisztelt íerjecském, azt hiszi, hogy önöknek férjeknek szabadalmuk vau bennünket megcsalni? Azt hiszi ön jó uram, hogy ami nekünk bün, az önöknek erény! Ön csalódik: most én dobom szemébe e szót álnok, most én zugom fülébe, hogy áruló... — Kedves kis... — Ne kedveskedjék! Kár volna mentegetődzni. Qui s'excuse s'acuse. Csak nem akarja tagadui, hogy tiltott viszonya vau egy... — Kérlek szépen... — Ne szakítson félbe! Öunek igenis viszonya van ballerinával, ön engem megcsalt s mi elválunk. — Már bocsáss meg...! — Megbocsássak ? Ez nem is rosz. Avagy talán kételkednék még beDne, ho^y mindent tudok, hogy mily rútul megcsalt? Ám, rögtön bizonyítékot nyújtok. Foglaljon kérem helyet, és halgassa meg azt a regényt, melynek ön a regényhőse. — Már csak... — Csöndet kérek. Hallgasson meg. K omor őszi délután volt. A leszálló nap sugárai búcsúztak a csalfa férjek e világából, és az utczák ködét csak a gázlángok világították be; hiszen ön mint éji lovag ismeri e képet. A váczi utczán sétáltam, azon a csatamezőn, hová az önféle szeladonok lióditó hadjáratra indulnak. S amint ott sétáltam, a Monaszterly és Kuzmik kirakatában, egy gyönyörű toilettet láttam. — Elvégre is... — - Még nem vagyunk a végén! S csodálatos, hogy ön nem pirul. Persze abban a körökben, ahol ön mozogni szeret, a pirulást csak festéstől ismerik. De halgassou tovább. A ruha megtetszett, párisi modell-ruha volt, mely a szalonokban is feltűnést kelt, és mely divatot szab. — Most már igazán. . . — Nem érdekli talán? Tudom, önt nem érdekli az öltözködés, hanem ellenkezője, mert ön előtt csak egy érdekes toíbet van: a trikó. S tudja édesem, a selyem mikor trikóvá válik,nagyon is veszélyes, s mi tisztességes nők, nem viselh

atünk oly rövid szoknyácskát, mint a ballettáuczosnők. A ruha tetszett. — Legyen oly kegyes ... — Ne türelmetlenkedjék kérem. A ruhát megakartam venni, bementem az üzletbe. — A kirakatban levő ruhát óhajtanám! — Sajnáljuk, de már nem szolgálhatunk vele. — Az a világos krém-ruha ... — El van adva! — S ki vette meg? kérdem. — Méltóságos báró Gyömörey Kázmér ur! Mai számunk 8 oldalra terjed.