Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-07-08 / 9. szám

DezsŐ szavai vadul forogtak, mig e szavakat kimondta, keble gyorsan lélegzett, ajkai gyorsan vonaglani látszottak és arczán a sötét kétségbeesés ült. Juliska kissé megdöbbenve tekintett Dezső arczára, de aggodalmát egy könyed mosoly alá rejtve tovább indult. — Tehát az volt utolsó szava? Kérdezte Dezső. — Mára ez. — Akkor ez volt a mi utolsó találkozásunk is. DezsŐ dúlt arczczal távozott a „Vigadó" nagy bálterméből. Juliska utánna nézett a szivét valami rejtelmes szorongás fogta el. Ugy érezte, mintha valami rosszat tett volna, a minek még rosszabb következményei lehetnek. Érezte az önvád ternét, hogy talán kaczérságból, nagyon is hidegen bánt Dezsővel, kit pedig szive mélyéből szeretett. A vig zene hangjai s a tánczosok hizelgő bókjai nem tudták elnyomni lelke aggodalmát Egy pillanatban midőn épen nem ügyeltek reá, a teremből hirtelen kiosont a folyosóra. Dezsőt nem látta sehol. De egy szolga lépett hozzá s egy levelet nyújtott át neki. JulisKa arcza vér-vörös lett egyszerre, majd meg elsápadt. Idegesen törte fel a levelet, melyben Dezső Írására ismert. Búcsúzó levél volt, melyet Dezső halála előtt irt kedvesének. A kétségbeeséstől duzzadott a levél minden frázisa. „Mire e soraimat olvassa, az én lelkem már az örökkévalóság aetherében úszik. Szerelme tűzhányó hegye kiégett és én menthetetlenül veszve vagyok ; de annak nyilását nem én szélesbítettem és soha nem dobtam a kilövést előidéző követ kráterébe. Inkább essem bele én és égessen porrá a kegyetlenség lávája!" Majdnem elájult Juliska, midőn e levelet végig olvasta. Félig eszméletlenül támolygot be a bálterembe s reszkető hangon kérte anyját, hogy hagyják el a vigság helyét. A mama, midőn elolvasta a búcsúzó levelet, igyekezett leányát vigasztalni, hogy nem lesz semmi baj, hogy Dezső nem öli meg magát, hiszen ő is kapott sok tiatal embertől ilyen öngyilkosságot bejelentő levelet, de az öngyilkosság mindig elmaradt s az öngyilkosjelöltek most már boldog családapák. De Juliskán nem fogott a vigasztaló szó; a kétségbeesés ós az aggodalom lázbeteggé tette; le kellet fektetni ot. Arczát párnái közé temette, de rémes godolataitól nem tudott szabadulni. Lelkét iszonyú teher nyomta s könnyei patakként hullottak. Midőn éjfélt ütött az óra, reszketve emelkedett fel ágyából Juliska, könnyei már kiapadtak, csak ajkai vonaglottak. Agyát rémes gondolat villámlotta át, s szemei előtt borzalmas látomány jelent meg: látta, hogy mint szállítják haza, talán épen most Dezsőt a vigadóból holtan, véresen . . . . És csakugyan épen ez órában szállították haza Dezsőt a Vigadóból — holt részegen .... Az érett itjak tánczvigalma. — Saját tudósítónktól. — Veszprém, julius 1. Az a körülmény, hogy a „Pápai Hírlap" rövid fenállása óta a veszprémi közönségnek is kedvelt lapjává lőn és kereselt olvasottságnak örvend, felbátorít arra, hogy b. lapját értesítsem a veszprémi érettségit tett ifjak tánczvigalmáról, mely szombaton, a „Korona"-szálloda nagytermében lőn megtartva. Ilyen kedélyes, fesztelen és impozáns tánczvigalom hamarjában nem volt Veszprémben. Az első négyest 9G pár tánczolta s a jókedvű mulatságnak csak a reggeli órákban szakadt vége. Ott voltak : Leányok: Abeles Fanni, Andorfiy Erzsike, Auer Amália, Auer Hermin (Bécs,) Bauer Lencsi és Mili, Berger Riza, Biró nővérek, Csonka nővérek, Eszterhay Janka, Farbovszky Paula. Fischer Jósefin, Fürst Gizella, Galamb nov., Hajek Irén, Hirschl Juliska (N.-Kanizsa,) Kis Gizella, Kletzár Paula. Kolin Laura, Kreutzer Mariska, Lobi nővérek, Lőwenstein Gizella, Magyar Mili, Márton Malvina, Márton nőv., Neszmélyi Janka, Pillitz Gizella, Rák Annika, Révész nővérek, Rosos nővérek, Roth Vilma, Schwartz Ilus, Steiner nővérek, Strinovich Flóra, Szkála nővérek, Weisz nővérek, Wellner Katinka, Wessel Klotild, Zadubánszky Irén, Zsoldos Aranka, Zsoldos Mariska. Asszonyok: Özv. Abeles Miksáné, Bauer Károlyné, Eszterhay Fereuczné, özv. Farboszky Gyuláné, Dr. Fischer Manóné, Dr. Fodor Mihályné, özv. Galamb Gézáné, Dr. Kerényi Károlyné, Kis Istvánné, Kletzár Fereuczné, Kolin Lázárné, Köves Béláué, Lobi M.-né, Lőwenstein Bernátné, Márton Jánosné, Mátrai Lászlóné, Molnárné, Barcza Jósefa, Nagy lvánné, Riger Jánosné, Schenk N.-né, Schwartz Igaáczné, Dr. Spitzer Mónié, Steiner Móritzné, Dr. Steiner Kálmánué, Strinovich Leoné, Szkála Lászlóné, Weisz A. Manóné, Wellner Lajosné, Wessel Lipótné, Zadubánszkyné. Gyilkosság Ajkán. — Saját tudósítónktól. — A devecseri járáshoz tartozó Ajka községben véres eset történt, mely nagy izgatottságot idézett elő annál is inkább, mivel az ujabb esethez hasonló bűntény egyik tettesét csak a mult hónapban itélie tizenötévi fegyházra a veszprémi kir. törvényszék. Mintha yalanii sajátságos, gyilkos miozmákkal telt levegő volna az ajkai. Az ifjúság az utóbbi időben teljesen megváltozott. A verekedések napirenden vannak s rövid idő alatt már a második véres eset törtónt s mindkettő rögtöni halállal végződött. A gyilkosságról tudósítónk az alábbi részleteket közli: Mint rendesen vasárnapon történni szokott, a falu legényei a het eseményeit megbeszélendő a korcsmában gyűltek öszsze julius 1-én is. Meg az esteli órákban is szép számmal voltak a korcsmákban elszórtan a szomszéd Csingervölgy kőszénbánya munkásai, valamint az ajkai üveghuta dolgozó napszámosai, akik mindig a legjobb egyetértésben élnek és érintkeznek az ajkai polgári ifjúsággal. Mivel maga az elöljáróság, élén Kol1 i n Antal körjegyzővel, szigorúan felügyel a korcsmai zárórákra, még ünnepnapokon is már 10—11 óra felé mindenütt lecsendesül a korcsmai zaj, a mulatók hazatérnek. Vasárnap nem ugy történt. Löbl Benjámin boutellia-bonnérő lakása előtt az utczán még este li óra tájban is korcsmaszerü orgia múlatás volt. Csizmadia Dani ajkai legény pz egyik közeli korcsmából hazafelé tartva, figyelmeztette a Löbl előtt mulatozó legényeket a zárórára és barátságosan hazamenésre intette őket, ami egy ott m ulató czipészlegénynek nem volt tetszésére és otrombán visszaszólt Csizmadiának, mire szóváltásból vitatkozás támadt, melynek az lőn befejezése, hogy Csizmadia Dani arczulíltötte a vitatkozó czipészsegédet. A zajra kijött Löbl udvarából Hajós Sándor 23 éves legény és Csizmadia Dani barátja segítségére sietett s csakhamar a vitatkozás verekedéssé fajult, miközben Kurdi Flórián 22 éves szanyi illetőségű Ajkán szolgálatban levő gulyáslegényt állítólag arczán megütötte, mire ez bicskáját előrántotta, és azt teljes erejéből Hajós Sándor torkába döfte. A szerencsétlenül járt legényt azonnal elborította a vér, ájultan rogyott öszsze és csak annyit tudott mondani: — Megöltél! Es egy-két percznyi kínlódás után meghalt. A dühöngő K

bu r d i Flórián még a vér láttára sem csillapult le, hanem még másik két legényt is súlyosan megsebesített bicskájával s dühöngésének vége csak akkor szakadt, midőn bicskájának pengéje kitörött, amikor őt sikerült megfékeeni. A holttestet hazaszállították, a verekedő tömeg szétoszlott s Kurdi Flórián is, mintha semmi sem történt volna, nyugodtan szinten lakására ment. Másnap kora reggel K o 11 i n Antal I körjegyző megtette hivatalos jelentését a devecseri kir. járásbíróságnál ós egyszersmind táviratilag odaszólitották a városlődi csendőrséget, honnan a gyilkos elfogatására csakhamar járőrt küldöttek kí. A gyilkos Kurdi Flóiiánt letartóztatták és átkísérték a devecseri kir. járásbíróság börtönébe. Az orvostörvényszéki bonczolás másnap, julius 2-án ejtetett meg Ajkán Gálám Zoltán kir. aljárásbiró és az ajkai községi elöljáróság jelenlétében, mely alkalommal konstatáltatott, hogy Hajós belső eivérzés következtében halt meg s a gyilkosság kétségtelenül fennforog. * Galam Zoltán aljárásbiró még az nap kihallgatta a gyilkost, aki beismerte tettét és a kétdarabban talált bicskát, melynek hegye egészen megtompult, sajátjának vallotta. H I R & E. — Hírlapunk ós a fővárosi sajtó. Akik a fővárosi napisajtót figyelemmel kisérték ezídeig, tapasztalhatták, hogy az a „Pápai Hirlap "-ot megjelenésétől kezdve milyen rokonszenves fogadtatásban részesítette. Nem jelent meg egyetlen száma, mely a hivatott zsurnaliszták teljes megelégedésével ne találkozott volna. Megindulását üdvözlettel fogadták ós figyelmes szemmel kisérték minden lépését és kisérendik a jövőben is. Nem mult el egyetlen hét, hogy fővárosi laptársaink számos érdekes közleményünket ne reprodukálták volna. Mi ambicziótól eltelt működésünkben továbbra is azon