Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-12-09 / 31. szám

moly újságot nem csinálhat. Tartani kéli egyiktől vagy a másiktól, tömjénezni kell hol a főispánnak, hol polgármesternek, meg egyéb Maecenásnak. Ne fizessen elo az ilyen lapokra a közönség és támaszával járuljon inkább azon lapok mellé, melyek ambiczióból, hivatásszerűen szerkesztik lapjaikat. Tessék elhiuni, hogy ezen embereknek korán sincs százezerekkel sem megfizetve szellemük, hogy kevés kárpótlás ez azért a sok kellemetlenségért, melyet egy igazi újságírónak ki kell állni, amiért a részrehajlatlanság göröngyös utján halad, ahol ugyancsak több tövis, miut virág terem. És ha a vidéki sajtó magatartásában és a közönség pártolásában egyaránt a méltó magaslatra helyezkedik, ha nem segíti eiő a hiúságot egyik oldalról sem, akkor segítve lesz a bajon, a vidéki sajtó fattyuhajtásai letűnnek az élet színpadáról, a közönség pedig komoly, tisztességes sajtónak jut birtokaba. Ez dogma, melyet semmiféle okoskodással megdönteni nem lehet. Egyszerű iga/.ság, keresetlen szavakkal elpanaszolva. Itt állunk az uj év küszöbén. A vidéki sajtó emberei és a közönség egyaránti meleg megszivlelósébe ajánljuk e sorokat. És ha ugy lesz, amint óhajtjuk, sem a sajtónak, sem az olvasóközönségnek nem lesz oka soha panaszkodni. Ennyit egyelőre. A lányomnak, hogy a menyem is megértse. Czigányzenészeink Amerikában. — A „Pápai Hirlap" eredeti tudósítása. — (Jótékonyczélu hangverseny. — Vendégség a Press Club-ban. — A favágó milliomos, vagy a reklám csináló kereskedő. — Vivónők az Eden Musee-ben. .— Jönnek a muszkák. — A pápai Eden-Musee.) Chicaflo, nov. 20. Tekintetes szerkesztőség! Már régen nem tudósítottam önöket sorsunk felől, de minthogy nem sze-etném, hogy egészen megfelejtkezzenek rólunk, tehát bátor vagyok önöket levelemmel untatni, ha másnak nem, hát jó lesz a papírkosárnak. Mi megvagyunk jó sorsunkba mindig egyformán, otthonhoz képest nagyon könnyű dolgunk van, nagyon szeretnek bennünket, Concertjeinket mindig jobban megkedveli a közönség, de mi is megtesszük a magunkét, mert iparkodunk legkedveltebb dalaikat megtanulni, a miért és sugarai megragyogtak az uj czégtáblán. A makói első szódagyár és a makói második szódagyár egyesültek. A karcz elnémult, a viz ára hat krajczár. És most Makón is csak ugy isszák az emberek megint, mint máshol, A mibó'l meglátszik, hogy Makón voltaképen nem Cseresnyés János csinálja a forradalmakat, hanem a szódavíz. Mme Katz betege. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: Jutassy József. Akkor még javában zöldültek a fák, zen* gett a madárdal; most már néma a természet, tar ágak meredeznek az ég felé. Akkor még élte derűjén állott; most már vele együtt csalódott érzelmeit is takarja a sivár hant. Mint gyakorló orvost egyszer Madame Katzhoz hivattak. A gömbölyű fejű, kerekszemű asszonyság már várt és hoteljének egyik legelegánsabb szobájába vezetett. Még elég jókor érkeztem, hogy segítségére legyek bájos patiensemnek, aki csak életveszély között tudta hazánkat egy reményteljes polgárral' gyarapítani. — Szervusz népfölkelő! — hízelgett mme Katz. — Ebből lesz csak derék kétévi egyéves Önkéntes 1 s magasra emelte az egészséges íiut. igen hálásak. Mellette hetenkint pontosan megkapjuk jó fizetésüiiket, és igy gond nélkül ós vidáman élünk. Most már minden adósságunkat (pedig szép összeg volt k. b. 2500 frt.) kifizettünk, most már teljesen kapjuk fizetésünket. Mi a legjobb bandának vagyunk elismerve Chicagóban, pedig ez valami egy 8000 0 lakossal biró városban. A mult hetekben az összes amerikai zenészek egyletének javára itt a Columbia nevű gyönyörű színházban hangversenyt rendeztek, minden elsőrangú zenész és opera énekesnő' ingyen működött benne, miuket is felkértek és mi is játszottunk benne pár darabot, nevezetesen: Vid Károly ur, üalár keringőit, és a Rákóczy indulót, a mit igen szeretnek tőlünk hallani ; szűnni nem akaró taps követte minden darabunkat, és másnap hirlapilag köszönték meg szívességünket. A héten pedig, e hó lT-én, abban akitüntetésben részesültünk, hogy az idevaló Press Club meghívott vendégei voltunk. Ez egy idevaló szokás, minden gazdag előkelő család, egylet sat. szokott itt évenkint egy két-szer elfogadási estélyt (Reception) tartani, melyeken természetesen csak meghívott vendégek jelennek meg, tehát Press Club estélyére mi is meghívott vendégek voitunk, jártunk keltünk, poharaztuuk és ettünk a szerkesztőkkel, reporterekkel, mintha mi is velük egy rangú emberek lettünk: volna, pedig de nagy urak és hatalmas emberek ezek itt, arról senkinek sincs fogalma. Ezenuel küldök 2 lapot abból legjobban fogják megérteni, hogy kik között mulattunk. Az Eden Musee directiónak is annyira hízelgett ezen meghívásunk, hogy hangszereinket oda szállíttatták, ós mi pár nótával mulattattuk a közönséget, — a mit nagy köszönettel vettek, — küJönösen a nők körül álltak bennünket, nagyon megtetszett összjátékunk ós különösen Oláh, Horváth, kisbőgő, és a 2 czirabalom* szólói nagyon meglepték őket. Távozáskor számtalanon oda tolongtak hozzánk, egyenkint kezet fogtak velünk és mindegyik valami hízelgőt vagy köszönetét fejezte ki, a mibői minthogy minden angolul beszéltek, csak keveset értettem meg, legtöbben azt mondták „best Musik in This Cuntri." Directorunk azt állítja, hogy sokan sok pénzt reszkíroznának, ha meghívást kaphatnának, és mindenki nagy kitüntetésnek tartja, ki oda meghívót kap, pedig a meghívó egyeakint szólt nekünk és családunkkal együtt. A mult héten volt itt a Presidens yáMásnap a beteg magához intett. Hozzá voltam szokva a szerencsétlen nők, bukott angyalok e rejtekén az érzelmes jelenetekhez, de mégis megilletődtem, midőn reám vetette nagy kék szemeit, ü nem sirt, nem szidott — amint látszott — reménylett. Hogy is lehet szive valakinek: letörni ilyen virágot! — Doktor ur — mondá — fiamat Elemérnek hívják; atyja báró Geleméry Elemér. — Igen?! — Igen; minthogy pedig én nem mehetek, lesz ön szives őt felkeresni és értesíteni? Nem kivánom ingyen fáradságát. — Asszonyom, az nem szakmámhoz, hanem lovagiasságomhoz tartozik! * - Köszönöm, de a báró czimét nem tudom. — Nem baj, majd megtalálom. Azonnal a központi tudakozódó hivatalba hajtattam; amitől már rég elszoktam, tiszta olvasható Írással irtam föl a kopott blanklettára: Báró Geleméry Elamér. S türelemmel vártam. — Nincs bejelentve — volt felírva válaszul a czédulára. —• Ez kellemetlen — gondoltam — de ha huszárhadnagy, mint a patiens állitá, ugy bizonnyal tudni fognak róla a katonai nyilvántartó hivatalban. lasztás, az előbbi elnök Clivland megbukott vele együtt a demokrát párt, ós Harison lett megválasztva és ezzel ismét a republicanus párt veszi át a kormányt, ezt tudom mind olvasták a hírlapokban, de a következőt nem olvasták. Mint hallották már itt Amerikában nagyon szokásos a fogadás, és milliók lettek a 2 Presidens caudidatus győzelmére feltéve. A többek között itt egy nagy kereskedő „The Hub

a nevü, sokszoros milliomos, a State utczában van nagy ruharaktára, egy nagy 6 emeletes házat vesz igénybe üzlete, abban fogadott, hogy ő kötelezi magát az esetben, ha Clivland nem nyerne, egy napon át reggel 8-tól este 5 óráig az üzletében fát fürészelni es apróra vágni, Clivland megbukott és ő neki teljesíteni kellett fogadását. Vitettek a boltjába fél öl fát, és az nap részesültem abban a látványban, egy milliomost nézhetni, a mint a bakon fát fürészel, mellette pezsgőt ivott, és libériás inas adta kezéhez az elfürészülendő fát. De ebből óriási nagy haszna lett, mert az nap minden lap tele volt vele, hogy ma fog The Hub fogadása értelmében egész nap fát fürészelni, és egész nap tömve volt a boltja kíváncsiakkal, mindenki vásárolt valamit, csakhogy joga legyen neki a boltban időzni, ón magam is vettem ott pár inggallért és manchettát, és igy mindenki, és az nap óriási üzletet csinált az az ember, a sok segédei alig tudtak elégséget tenni. Ez aztán Amerikaias ; meglehet ő előre kiszámította, hogy ez a reclam neki sokat fog jövedelmezni, és nem is csalódott; de ezáltal a czége is még ismertebb lett. A mult hetekben volt nálunk az Eden Musee-ban nagyszerű virág-kiállitás, mit sok ezer ember megnézett, jelenleg pedig a bécsi vivónők, 8 szép fiatal no, vivómesterükkel, ki szinte szép fiatal ember, produkálják magukat igen nagy közönséget vonzanak mindennap. Ezek maradnak k. b. 6 hétig, azután muszka énekesnők fogják őket felváltani. Így mindig gondoskodik a Eden Musee directió valami újról, hogy localitásuk a divatból ki ne menjen. Persze itt ebben a dúsgazdag Chicagóban könnyű nekik, de próbálnák meg Pápán ilyen vállalatot fentartani, az volna aztán a művészet. Most már nem uutatom kegyeteket tovább uualmas írásommal, midőn magunkat továbbra is becses emlékükbe ajánlom, Bódai Zsigmond. Hajtattam a soroksári utczába. Keresték a bárót a honvédek, sőt obsitosok jegyzékében is, de hiába. — Nincs, de nem is volt. Találkozom egy barátommal, ki éppen most készül az államvizsgálatra, elpanaszlom neki a bajomat. 0 a fejét csóválja. — De létezik-e egyáltalában báró Geleméry Elemér? — Erre nem is gondoltam. — Te gyöngefejü dögész! Látod, ón kívülről tudom a góthai Almanachot, amiben pedig benn van, kinek csak kék vér folyik az ereiben s aki hermelin palástot visel most és valaha, de erre a névre én nem emlékszem. Sajnáltam, hogy ily rosz hirt kellett szegény betegemnek referálnom, de o nem kétkedett, nem hitte, hogy raegcsalt teremtés. • őszre járt az idő; a városligeti fák már lombjaikat veszítették; este is volt. Az arénában még Barokaldi bohóczai mulattatták a naiv közönséget s az Állatkert deszkakerítése mögött Stuwer, a híres pyrotechnikus mutogatta művészetét. Ott ültem az első sorban. A díszletek Vezúv környékét, szikláit és kráterét utánozták. A tüzjáték megkezdődött, a Vezúv kitört. Egész tűztenger ömlött a kráterból, vörös lángok, robbanó rakéták emelkedtek messze a magasba, csillagokként