Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-12-09 / 31. szám

Előfizetési árak: Egéaz évre . 6 írt - kr. Félévre . . . 8 „ — „ Negjedévre . . 1 „ 50 n Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: l'ápa, Közép-utcia 91. sz. hova az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó íelszó­iainlások intézendők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: l'ápa, Közép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény •intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári ille­ték külön 30 kr. Jótékonyság. Pápa, decz. ö. (K) A szegénység legnagyobb ellénségé itt vau a küszöbön. A ron­gyos, dülledt, alacsony kunyhók kol­dus lakóinak réme, kínzója inár érez­teti fagyos leheletét. A természet most szenvedi halálküzdelmét. És mély csend fog beállani a kővé fagyott göröngyök fölött, s csak a nyomorgó szegénység szenvedései­nek kínos sohajat és szívszaggató se­geiykialtasait lógjuk hallani, a tél unalmas, álmos egyliangusága közepett. A halál szüretjének évadja itt van. A beteges tudok tágulása rövidebb luvidebo lesz. 8 azokat a földönfutó­kat, akiket tán megkimel a fagy, el­viszi az éliség nyomora. A fecske el száll keletre, a vakon­dok mélyen beassa magat a told me­gyomraiba, csak a szegénység nem tud Kitérni, nem tud menekülni. Mintha arra volna tereintve, hogy iszonyú besszuját ö rajta töltse ki a tél kímé­letlen i:igya. Usak a nyomorult koldus nem találhat meleget sehol. JJé liova is lennének 'szegények ha az emUeri könyörületesség josagos melege föl nem olvasztaná a széniek kitett kunyhók ablakainak czifra dér­vírágait! Mi lenne a szegény árvák tömegéből, ha az emberszeretet jóságos angyala nem táplálná és ruházná őket: ha megfeledkeznék róluk gondoskodni! A közszeretet ilyenkor kibontja a közjótékonyság fény es zászlaját. A jólétben úszók, a boldogok tá­bort képezve harczolnak a természet­nek kegyetlenné vált hideg zúzmarája ellen, a ruhátlan árvák, koldosuk, te­hetetlen éhező bénák érdekéből. Aki legtöbbet megmentett, annak van a legjobb szive. Az ilyen mentők egyesületén le­gyen igazi áldás! Szerezhet-e a lélek nagyobb és dicsőbb megu) ugvást, mint mikor a szegényeknek alamizsnát osztogathat. Az ember legszebb erénye, a jó sziv igazi melegének forrása: a jóté­konyság. Aki a küszöbéről elkergeti az éhe­zőt, a pihenésre vágyót, az gondoljon Alias ver us sorsára, hogy mi érte őt, midőn a szegény J ezüst, aki vállán a nagy kereszttel pihenni akart Alias­verus ajtajánál, onnan elűzte. Legyünk méltányosak az önhibá­jukon kivül sanyarú sorsra jutott sze­gények iránt, .Ne toljuk el tőlünk a Könyörületre szorult embernek lelénk nyújtott kezét. Akiket a Csapások megkíméltek, talán a szenvedéseket viselő áldozatok árán menekültek és lettek boldoínra! oo A sors kezének világra való his­tóriája van. iá ha valaki erősen is ka­paszkodik egyik .szerencsés küllőjébe, gondoljuk meg, hogy ha bár óriási perifériája is van ennek a keréknek s igy hosszú idő alatt fordul egyet, — de forog. A szerencsében az igazság a munka. Szerencsés aki dolgozhatik. De hol találjon munkát a nyomorult, hol sze­rencsét V Ha beáll a tél, stagnál minden munka, liol találjon hát dolgot a béna; ha még az ép kezű és ép egészségű szegény családfők tagjai is nélkülöz­nek, éheznek és fáznak. Fázni, és éhezni! A legborzasztóbb, amit a sors kitalált! A természet hadüzete már meg­történt az első vastag dérrel, liemego szívvel, összeszorult kebellel gondol­nak az elhagyottak a viaskodásra s előre is remegnek a szomorú biztos eredménytől, ha róluk tán mégfeled­keznénk. De nem feledkezünk meg róluk 1 Az ember erkölcsének föl kell ébrednie az elhagyottak sorsán segí­teni. Majd ki fog gyúlni a közszeretet lángja, s a koldus, ha fázik megme­lengetheti mellette didergő testét és nem fog éhezni, ha kinyújtja kezét alamizsna után, mert az elfásult szivek „PAPAI HÍRLAP" , TAKCZAJA. liaicz. Araujpor. LMiasma. A morál minálunk rothad szörnyű mód', Megint Öngyilkossá lett egy masamod. ö na szemed az uj ságlapokba tekiut, Szörnyűködve kérded : „Mi az ma megint ? 1" Es el is találtad : 111 i a s in a megint. * Firmák. „Tiszta igazsag" czimen egy új Műbőrgyártó czég alakúi, S mint „Tolerantia" (ők tehetik) Antisemita-cluo születik. * .. A t. cz. publikum. Eszményi czélt ugy támogat, Hogy a korcsmába látogat Elvezni egy jó t-á r c z á t . . . Mit bánja ő a geniust 1 Jobb érzetit, mint spiritust Denaturalizálták. S még megkívánja, hogy imigy köszöntsék: „Nagyérdemű közönség 1 " Méry Károly. — A „r'ápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: TOM'ÖliKÉNY. Három évvel ezelőtt az emberek egész . nyugodtan itták a szódayizet Makóm . Egész nyugodtan kértek a korcsmákban vizet a bor mellé, egész nyugodtan nyomták az üveg bil­lentyűjét és engedték belepezsdülni a pohárba a fehér folyadékot. Egyszóval,, három érvel ezelőtt Makón egészen ugy itták az emberek a szódavizes bort, mint másutt. Hanem azóta változás-állott 'be az ivás­ban. De ne tessék azt gondolni, hogy ezt is Cseresnyés János rendőrkapitány csinálta. Nem. Ezt nem Cseresnyés csinálta. Mert ha ő csi­nálta volna, fegyelmi vizsgalatot rendelt vol­na el ellenében a képviselőtestület. (Ámbátor nem lehetetlen, hogy épen azért' kapja ' meg a fegyelmit, mert nem csinálta.) Szóval, Makón a „szoldátenwasszer" sem kevesebb tiszteletben nem részesült, mint másutt. Mindazonáltal fogyott. Mert a mi a jónevü Szuszogószőlőben megterem, azt jniu­denképen meg kellett inni és ha szódával it­ták, legalább rá lehetett arra fogni, hogy a -szóda, a rossz. A szódagyáros mosolygott és önelégül­ten nézte, hogy miként fogy a vize. . Történt azonban egy napon, hogy a szó­dagyáros nem mosolygott. Mért ezen az, isten­áldotta napon az történt, hogy megnyílt a második szódagyár. A fogyasztó publikum ter­mészetesen két részre oszlott és a makói eisó' szódagyár terményei nem keltek olyan nagyon mint azelőtt. Ez a dolog az első szódagyái tulajdonosát komolyan gondolkodóba ejtette. Sokáig gondolkozott és épen fel ötöt matatott a városházi óra, mikor fölkiáltott, miként a görög bölcs: — Megvan'! És másnap a makói első szódagyár ki­hirdette, hogy az onnan kikerült víznek az ára ezenCul nem hat krajezár, hanem csak öt krajezár. Az emberek először elámultak. Azután mosolyogtak. Végül pedig rohantak a korcsmákba és nagyban Kezdték inni az 5 kros szódavizet. (Haszonra dolgoztak.) A makói első szódagyár chanceai ismét erős alapra kezdtek állni. Az emberek fanatikus elszántsággal vetették, ma­gukat az ötkrajezáros szódavizekre és pusztí­tást, vittek véghez bennök. A Szuszogó szőlői már nem győzték a víz mellé való bort szol­gáltatni. Némely képviseleti tag fejébe egy in­dítvány csirája fogamzott meg: hogy az a hosszú földszalag, a melye t az arad-csanádi vasút kiszakított a Szuszogóból, adassék visz­sza az előbbi rendeltetésének, a vasút pedig jobban teszi ha az országúton megy. Ott leg­Mai számúak 8 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents